3. fejezet

Borban az igazság

Piton ivott. Nem mintha szerette volna az alkoholt, de úgy döntött, hogy ez az 1787-es Chateau Lafite nem is olyan rossz, főleg Lángnyelv Whiskey-vel keverve. Lucius ugyan szívrohamot kapna, ha látná a borának ezt a felhasználási módját, de végül is nem szólhat semmit, az ő ajándéka volt.

Piton gondolatai egy pillanatra elkalandoztak Malfoy irányába, és felhorkant. Abból, ahogy a szőke férfi annak idején sikongatott az együttléteik alatt, azt is csodálta, hogy egyáltalán össze tudott hozni egy gyereket. Mármint, egy nővel. Nemhiába vágott Narcissa mindig olyan savanyú képet...

Aztán a témáról akaratlanul is eszébe jutott Potter. Sóhajtott, és töltött magának még egyet. Nem tudta elviselni még a gondolatát sem. Potter. Pont olyan, mint az apja. Akaratos, nagyszájú, és vonzó. Ráadásul az elmúlt évben sokkal többet is megtudott róla, mint amennyit szeretett volna.

Potter egy hős volt. Egy rohadt hős, akire semmi rosszat sem tudott mondani. Aki a fél életét egy gardróbban töltötte, de ennek ellenére az emberiség leghumánusabb teremtményei közé tartozott. Hibátlan jellem, undorító hűség, kicsattanó optimizmus, tágra nyílt, őszinte szemek. Tökéletes párja Albusnak - dünnyögte magában Piton, és töltött még magának.

Gardrób. A kölyök egy gardróbban élt. Ő is előfordult már gardróbban, de sosem egyedül, és csak ritkán volt rákényszerítve. Mármint, az aktusra. Persze azért előfordult, és ettől ez emléktől kicsit megborzongott. Még őrizte Bellatrix karomnyomait a hátán, amit tizennégy évesen szerzett... Merlinre, legalább három évvel volt fiatalabb Potternél! Ez a fiú meg semmit sem tud a szexről.

Egyszer meg fogja ölni Albust ezért.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry az igazgatói irodából a lehető legrosszabb irányba indult el. A pincébe több úton is el lehetett indulni, de ő valami miatt úgy döntött, hogy megkerüli a fél épületet, útba ejtve a harmadik emeletet, a kettes üvegházat, a bűbájtantermet, a Griffendél-tornyot és a könyvtárat is.

Közben sajgott a feje. Az az egy mondat, amit eddig hallott, vagyis hogy mi vár rá, az egyszerűen halálra rémítette. Miért nem beszélt erről neki senki? És miért csinálják ezt a férfiak? Még Albus Dumbledore is! Megborzongott, majd egy idő után rájött, hogy egy férfi és egy nő közt történő aktus is ugyanilyen idegenkedést vált ki belőle. Talán vele van a baj? Eddig minden idegszálát a háború kötötte le, igazából Cho iránt érzett vonzalmát is gyorsan feledtették a barátai.

Éretlennek és ostobának érezte magát, mint Piton első bájitaltan óráján.

Sosem gondolt még arra, hogy valakivel intim kapcsolatba kerüljön. Persze, volt egy-két olyan éjszakája, amiből kínos merevedéssel ébredt, de jól emlékezett arra, hogy mennyire halálra rémült ettől az első alkalommal. Aztán valamikor Ronnal szóba került, és ott tudta meg, hogy ez teljesen normális dolog.

Most viszont nincs itt Ron, hogy bármit is megmagyarázhasson neki. Halálos veszélyben van, akárcsak Hermione.

Kinézett a második emeleti folyosó ablakán, és egy keserű elhatározás fogalmazódott meg benne. Nem engedheti, hogy bármelyiküknek baja essen. Majd... túl lesz rajta valahogy. Elég felnőtt már ahhoz, hogy ne dőljön be Piton gyilkos tekintetének. Túléli. Ahogy mindent túlélt eddig.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amint kopogott Piton lakosztályának ajtaján, egy gombóc szorította el a torkát. Talán mégsem volt ez olyan jó ötlet. Kényszerítette magát, hogy ne gondoljon Pitonra ("Kviddics. Cikesz. Repülés."- mondogatta magának), de ez elég nehezen ment, amikor az érintett személy feltépte az ajtót, és gyilkos pillantással végigmérte.

- Ezek szerint szobára jöttél, Potter?

Harry meglepetten pislogott, próbálta értelmezni a szavakat.

- Szobára? Én azt hittem, ez a lakosztálya - mondta, és kissé megrökönyödött, amikor Piton egy fáradt mozdulattal megdörzsölte a szemét. A bal kezében egy üveg volt.

- Gyere be, Potter. Minél gyorsabban, és csukd be a rohadt ajtót magad mögött. És lehetőleg ne beszélj több marhaságot ilyen ártatlan képpel, mert rosszul vagyok tőle.

Harryt egy pillanat alatt öntötte el a harag. Nézte a férfit, amint az itallal a kezében a nappali közepére sétál. Szemétláda. Egy fölényes szemétláda - gondolta, és becsapta maga mögött az ajtót.

- Ugyanazt csinálja, mint az okklumenciánán - sziszegte dühösen. A hirtelen kitörésre Piton meglepetten megfordult.

- Ez meg hogy érted, Potter?

- Nem akarja, hogy bármit is megtanuljak! - ordította Harry, és hosszú évek szakadatlan gyűlölete robbant ki belőle. - Nem érdekli, hogy mi van velem, egyszerűen csak élvezi, hogy megalázhat! Maga egy rohadt szadista!

Piton tett egy bizonytalan mozdulatot az üveggel a kezében, majd lecsapta az asztalra. Az üveg darabokra robbant, és a nyaka ott maradt Piton kezében. Harry a pillanat törtrészéig azt hitte, hogy azzal fog nekitámadni, ezért a falig húzódott. Piton a következő pillanatban elejtette az üveget, és kirobbanó dühvel indult meg Harry felé. A talárja lobogott utána, és teljes erejével a falhoz szorította őt.

Harry rémülten zihált. Piton csípője az övének nyomódott, a felkarja pedig a nyakának. A hirtelen testi kontaktustól a lélekzete is elakadt - félelem és viszolygás töltötte el, a szíve pedig vadul kalapált.

- Azt mondod, hogy olyan, mint az okklumencia, Potter? - Susogta Piton, alkoholgőzt és veszélyt ársztva. - Milyen érdekes hasonlat. De ezúttal nem az elmédbe fogok behatolni... Erre remélem rájöttél?

- Hagyjon békén - nyögte Harry a pánik határán. Nagyon ritkán érintették meg, és most egész testében remegett az idegen érzéstől. De Piton nem figyelt rá, csak vicsorgott.

- Azt akarod, hogy tanítsalak? Pedig nem nehéz, Potter, még egy Griffendéles is képes rá... csak szét kell dobnod a lábadat!

Harry szaporán kapkodta a levegőt. A hideg fekete szemek rémisztőek voltak. És túl közeliek.

- Engedjen el... most azonnal!
- Azt hiszed, hogy Ő el fog engedni? Azt hiszed, hogy kegyelmezni fog? Adjak egy kis ízelítőt abból, hogy mit fog csinálni?

Azzal Piton még durvábban a falhoz préselte Harryt, és erősen a fenekébe markolt.

Az emelés hatására a fiú lábai felemelkedtek a földről, és felhördült, amint Piton hosszú ujjai a nyakára kulcsolódtak. A fojtogatás nem csak fizikai fájdalmat jelentett. Bizarr, és félelemmel teli volt. Lélekvarázsló volt, és Dumbledore tökéletesre fejlesztette a tudományát a múlt évben: Piton érintése nyomán önkéntelenül is elárasztották a bájitalmester legbelsőbb, legsötétebb érzései. Valamit felszakított benne ez az áradat... Valamit, amit mélyen elzárt az elméjébe.

A fekete szemekben pusztító erő tombolt. Harry rettegett. Hörgött. A hosszú ujjak belevágtak a combjába és a nyakába.

Harryn eluralkodott az eszeveszett menekülés öszöne. Amikor Piton közelebb lökte őt magához, és az arca fölé hajolt, valami végleg megtört benne. Még mielőtt a férfi vicsorgó ajkai megközelíthették volna az övét, a pálcája ösztönösen a kezébe került, és Piton a következő pillanatban két széket feldöntve a szoba másik sarkában kötött ki.

Mindketten ziháltak.

Harry megérintette a nyakát, és eszeveszett pánikban a falhoz húzódott.

- Maga... nem... normális - nyögte, miközben összevissza kapkodta a levegőt. A tudata sikoltozott, és minden izma görcsbe rándult.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Piton ezzel szemben fölényes nyugalommal leporolta a talárját, majd visszasétált a foteléhez, és leült. Könnyedén keresztbetette a lábait, és ráemelte a tekintetét.

- Tévedsz, ha azt hiszed, ennél rosszabbra nem kell számítanod - mondta halkan. - Semmit sem tudsz ezekről, Potter. Gyönyört lehet okozni, kapni, és meg is szerezni mástól, akarata ellenére. A Nagyúr az utóbbit preferálja, vérrel, erőszakkal, és végül halállal vegyítve. Bár nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Harry csukott szemmel kapkodta a levegőt, és egész testében remegett. Piton összevonta a szemöldökét. Valami nem stimmelt, ezt érezte. Sokakat látott már így viselkedni, de nem Harry Pottert. A fiú pánikolt, még levegőt sem tudott venni rendesen.

- Potter - szólította meg halkan. Nem érkezett válasz, Harry csak a szemét nyitotta ki - sehova sem fókuszáló, kapkodó tekintettel nézett körbe.

- Potter! - csattant fel Piton sokkal hangosabban, de ekkor már tudta, hogy valami nagyon nincs rendjén. Felkelt a fotelből, és pár lépéssel Harry mellett termett, aki remegve a sarokba húzódott.
Megragadta a fiú vállát és megrázta.

- Merlin szerelmére, nézz a szemembe és fókuszálj, Potter!

Harry kapkodó tekintete találkozott az övével, és ő ezt a pillanatot ki is használta: betört az elméjébe mindenfajta kertelés nélkül, és onnantól Harry nem tudta megszakítani a szemkontaktust, csak halkan nyöszörgött.

Piton arrébbdobott pár kaotikus emléket a sárkányokról, a Minisztériumról és Voldemortról - most nem erre volt kíváncsi. Ami érdekelte, az egy darabokra tört rekesz volt: Harry emlékeinek olyan része, amit éveken keresztül mélyen elzárva tartott, még Piton sem vette észre az okklumenciaórák alkalmával. Csakhogy ez a rekesz most kinyílt, Harry tudata pedig rémülten pakolta bele vissza az emlékeket, anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rájuk.

Piton ezzel szemben vetett. És megdöbbent. Harryt látta tíz éves korában, amit falhoz szorítja a kövér unokatestvérének egy idősebb haverja. A fiú egyedül volt a halálra rémült Harryvel, és ezt kihasználva pár trágár megjegyzés után durván megcsókolta, a nyelvét pedig ledugta a torkán. Az állkapcsát úgy megszorította, hogy Harry tiltakozni sem tudott. Kapálózott ugyan, de nem tudott szabadulni, a másik fiú sokkal erősebb volt.

Persze más nem történt. A másik fiú leginkább csak a rémületet élvezte, amit Harryben keltett, majd jópár hasbarúgás után röhögve otthagyta őt. Felvillant pár ehhez hasonló emlék, mind mély szégyenérzettel és félelemmel párosult Harry elméjében, olyannyira, hogy a falak mögé taszította ezeket a képeket.

- Rohadt muglik - szitkozódott Piton, és durván megragadta a rángatózó Harryt, majd a díványhoz cipelte. Volt egy főzete erre, csak meg kellett keresnie... pár kötözőbűbájjal odaláncolta a kiszámíthatatlan Harryt a díványhoz, és a laborjába sietett.

Leemelte a polcról a megfelelő főzetet, amely a népi nyelvben csak "Kólintó" néven volt ismeretes: lényegében egy jópár percre kiütötte a pánikban vagy sokkban szenvedő pácienst, aki ezek után frissen és rendezett idegpályákkal ébredt.

Piton leporolta az üveget, és visszalépett a szobába. Ugyanebben a pillanatban a kandalló lángja fellobbant, és kilépett belőle a szélesen mosolygó Dumbledore.

Piton felvonta a szemöldökét, és várt. Utálta, ha Albus így toppant be.
Az öreg varázsló a Merengőjét cipelte, és most vetett egy pillantást a díványon fekvő, megkötözött Harryre, és a nem túl jó kedvű bájitalmesterre.

- Nohát - jegyezte meg kissé meglepetten, résnyire szűkített szemmel. - Csak nem zavartam meg valamit?

Piton felhorkant, és úgy döntött, hogy nem hagyja magát provokálni. Teljes lelkinyugalommal Potterhez lépett, és a bájitalt leöntötte a most már semmibe révedő fiú torkán. A fele melléfolyt, de Harry azon nyomban becsukta a szemét, és megszűnt a remegése.

- Meg szabadna tudnom, hogy mi történik éppen? - kérdezte kedvesen az igazgató, de a kérdését természetesen nem eldöntendőnek szánta.

Piton morgott egyet.

- Neked nem szabadna, hanem kellene tudnod - válaszolt barátságtalanul. - A fiút molesztálták. Verték, megalázták, és szexuálisan is bántalmazták a kuzinjának a csatlósai.

Dumbledore néma megdöbbenésére és ki nem mondott kérdésére rögtön mondta a választ.

- Konkrétan nem erőszakolták meg, de elég az, hogy a kölyök pánikot kap, ha hozzáérnek. Szóval kösz, remek munkát sóztál a nyakamba.

Az öreg mágus összeszűkítette a szemét, és a Merengőt lerakta Piton asztalára.

- Te vagy a legalkalmasabb a feladatra - jegyezte meg. - És elvárom, hogy vedd ugyanolyan komolyan, mintha kémkedni küldenélek. Mondhatni, ez a feladat létfontosságú.

Piton felhorkant.
- Ez érdekes. Még sohasem kellett hősiességből kiskorúakat basznom - csúszott ki a száján. Már szinte várta Dumbledore korholását, de az öreg mágus csak elmosolyodott.

- Mindennek eljön az ideje, nemdebár? - mondta szinte vidáman.

- Talán - mormogta Piton. - Kíváncsi lennék, hogy mit írnak majd erről a hősi tettről a történelemkönyvek. Talán azt, hogy a végső csatában hátulról fedeztem Pottert?

Dumbledore hunyorgott, majd lerakott egy ezüstös fiolát a Merengője mellé.

- A történelmet a győztesek írják, Perselus. Ha majd ott tartunk, kitalálunk valami remek dolgot, megígérem.
Piton kurtán biccentett, majd egy ideig gyanakodva szemezett a fiolával.
- Az meg micsoda? - kérdezte. Dumbledore tett pár lépést a kandalló felé, majd futó mosolyt villantott a bájitalmesterre.

- Egy kis oktatási anyag Harrynek - jegyezte meg. - Apropó, amíg nem rendeződik a helyzet, talán jobb lenne, ha a te vendégszeretetedet élvezné.

- Nem fogja élvezni - vetette közbe Piton. - És én sem.
- Majd meglátjuk - somolygott az igazgató, és Hopp-port szórt a lángokba. - Jó éjt Perselus. Ha egy mód van rá, ne üsd ki túl sokszor Harryt.

- Hmm.

- És ne is kötözd le.

Kurta biccentés.

- Csak ha kifejezetten azt kéri - tette hozzá széles mosollyal az igazgató, majd eltűnt a lángokban.

- Vén perverz - morogta Piton nem kevés tisztelettel a hangjában. De azért bosszankodva nézett utána. Dumbledore remekül értett ahhoz, hogy pokollá tegye az életét. Most éppen itthagyta a lakosztályán a varázsvilág ifjú és vonzó megmentőjét.
Eszméletlenül.

Pitonnak elég fantáziája volt ahhoz, hogy legalább öt dolgot kitaláljon, amit egy eszméletlen fiúval tudna kezdeni. Ezzel szemben megemberelte magát, és csinált egy hatodikat.

Betakarta.

Nézte egy pár pillanatig a fiút, aztán szinte rosszul lett magától. Elvégre ő Mardekáros, tisztességtelen, és nem utolsó sorban mániákus rendszerető. Felháborítónak tartotta, hogy valaki felöltözve aludjon.

Rövid megfontolás után lerántotta róla a takarót, majd a pálcájával lebegtetni kezdte Harryt. Újabb páldamozdulatára a kinyúlt póló lassan felcsúszott Harry hasán, majd átbújva a tehetetlenül kinyúló kezein teljesen lekerült róla.

Piton önkéntelenül is elégedett morgást hallatott. Harry felsőteste izmos volt, és napbarnította. Pont, amilyenre számított egy kviddicsmániás Griffendélestől. Nem borította semmi szőrzet, egyedül a farmer gombja felett göndörödött pár fekete szál.

Piton természetesen kíváncsi volt a folytatásra, és egy újabb pálcamozdulatára kigombolódott a farmer, és lecsúszott Harry csípőjéről. Izmos lábak, és egy egyszerű, fehér boxeralsó tűnt fel.

Pitonnak egy pillanatig megfordult a fejében, hogy itt abba kéne hagynia a műveletet, de ezt az ötletet gyorsan elvetette. Nem volna Mardekáros, ha nem használna ki egy ilyen remek alkalmat. A következő pálcaintésére lecsúszott a fehér boxer is, és az ágy végében kötött ki.

A bájitalmester egy elismerő félmosollyal futatta végig a tekintetét a fiún. Harry egyértelműen nem volt már gyerek. Bár magasságban lemaradt a társaitól, de egy bizonyos méretben valószínűleg felülmúlta őket...

A fiú teste feszes volt és erős, a férfiassága most ernyedten hevert a bal combján, és még ilyen állapotban is elismerésre késztette Pitont. Ő maga talán ennél kedvezőbb paraméterekkel rendelkezett, de a magassága biztos szerepet játszott ebben.

A bájitalmester le sem vette a tekintetét róla. Potter. A Potterek mindig is szemtelenül jóképűek voltak. És ostobák. Megvető horkantással kivarázsolt a saját szekrényéből egy zöld hálóköntöst, de végül nem terítette a fiúra. Még nem. A látvány túl tökéletes volt.

Aztán egy Mardekárt is megszégyenítő félmosollyal közelebb lépett a fiúhoz, és hosszú ujjaival végigsimított a mellkasán. Harry eszméletlen volt, de a teste reagált: libabőrös lett az érintés nyomán. Piton ekkor - puszta szórakozásból - keményre ingerelte a mellbimbóit. Enyhe mosollyal figyelte a válaszreakciót, majd a kezét lassan, nagyon lassan a fiú ágyéka felé csúsztatta. Hosszú ujjaival beletúrt a pihés szőrbe, majd gyakorlott mozdulatokkal simított végig Harry férfiasságán.

Csak analizálni akarta a reakciókat, hideg és nemtörődöm módon, de kissé félresikerült a dolog. Amikor látta Harry testének kézzelfogható válaszát, bosszankodva vette tudomásul, hogy nem csak a fiú, hanem ő is megkeményedett. Gondosan felépített terve, miszerint hűvüs és analitikus marad, tartva a kontrollt maga felett, most felborulni látszott. Olyan gondolatok forogtak a fejében, hogy talán még jobban el kéne kábítani Pottert, a pamlagnak teperni, és felavatni az a gyönyörű feszes fenekét...

Kár, hogy eszméleténél kell lennie, hogy a dolog varázslat-része is működjön. Nagy kár. Potternek is jobb lenne eszméletlenül, az biztos. Piton végül egy utolsó dühös szusszanással a fiúra varázsolta a köntöst, és rádobta a takarót.

Majd leült a fotelbe és várt. Remélte, hogy az érintése által okozott erekció addig lelohad Harryn - sajátját megfelelő önkontrollal és egy újabb pohár whiskey-vel némi küzdelem árán elintézte.

Tíz perc is eltelt, mire Harry ébredezni kezdett: ekkor felült a díványon és pislogva körülnézett, mintha azt kutatná, hogy hol van. Amikor a tekintete megakadt Pitonon, összerezzent. A bájitalmester látta rajta, hogy egy pillanat alatt fut át minden rajta, ami az előző pár órában történt, és azonnal elsápadt. Végignézett magán.

- Mi történt? - kérdezte enyhe pírral az arcán. Piton összefűzte az ujjait.
- Kissé kiütötted magad, Potter. Be kellett adnom egy nyugtatót. Ezen felül lefektettelek a díványra és betakartalak.

Harry pislogott még hármat, és rémülten nézte a köntöst, amit viselt.
- Maga... Maga átöltöztetett engem? - hüledezett egyre vörösödő arccal. Piton ajka szegletében egy mosoly tűnt fel.

- Potter, remélem nem feltételezed, hogy csupa kitűnő RAVASZ-szal és húsz évnyi szabad pálcahasználat után képtelen vagyok átöltöztetni valakit úgy, hogy akár egy négyzetcentiméterét is látnám a testének?

Harry most már olyan volt, mint egy érett paradicsom.

- Nem, uram. Természetesen nem feltételeztem, elnézést.

"Hülye, naiv Griffendéles" gondolta magában Piton. Potter persze nem jött rá, hogy ő egyáltalán nem említette, hogy hasznosította volna ezt a tudományát. Sokat kell még tanulnia.

- Hogy kerül ide Dumbledore professzor Merengője? - kérdezte ekkor a fiú, és Piton követte a tekntetét.

- Ő hozta ide - felelte kurtán, de a válasz nem elégítette ki Harryt.

- És az ezüstös emlékfonál? Milyen emlék van rajta?

Piton visszaemlékezett az oktatási anyagra, amit Dumbledore emlegetett.

- Pornó - mondta habozás nélkül. - Albus válogatta, de erősen remélem, hogy nem az ő emlékei. Kezdésnek minden esetre jó lesz.

Piton elégedetten zsebelve be Harry döbbenetét.

- Meg akarod nézni őket? - kérdezte, és látta a teljes lefagyást Harry arcán, valamint hogy szívesen válaszolna nemmel a kérdésre. - Nagyon helyes. Akkor talán fáradj ide, Potter, tiéd az elsőbbség.

- Maga... maga is meg akarja nézni velem?

- Ez pornó, Potter - jegyezte meg szenvtelenül Piton, majd a szája szegletében egy gúnyos mosoly jelent meg. - Mivel csak egy hónap múlva leszel nagykorú, ezt szülői felügyelet nélkül nem nézheted meg.

Piton egy kis szünetet tartott, esélyt adva Harrynek az újabb sokkra, majd lágyan gunyoros hanggal folytatta tovább.

- Tekintettel hányattatott helyzetedre, én bátorkodom elvállalni ezt a terhet is. Ne aggódj Potter. Apád helyett apád leszek - mondta nem kevés élvezettel, és mit sem törőtve Harry egyértelmű sápadtságával a Merengőbe töltötte Dumbledore privát pornóválogatását.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A/N: Bocs mindenkinek a késői frissítésért, akadályoztatva voltam :(((( A véleményeket továbbra is szeretem :) Igazából csodálkoztam, hogy mindannyian a humort emeltétek ki, pedig nem is arra akartam tenni a hangsúlyt :))) Azért örülök, hogy viccesnek találjátok a storyt!