1. fejezet

A feladat

Harry szeme kitágult a döbbenettől.

- Ezek szerint... Nincs más választásom, mint elcsábítani Voldemortot? - szakította félbe halkan Piton beszámolóját. Csend lett. A bájitalmester megrökönyödve nézett vissza rá, Dumbledore pedig felvont szemöldökkel hátradőlt a székén. Piton tért magához először.

- Mit locsogsz itt össze, Potter? - csattant fel éles tónussal, majd meggyőződve arról, hogy Harry nem tudja, hogy mit beszél, az asztal túloldalán ülő idős férfihoz fordult. - Mi a fenét értett ez alatt, Albus?

Dumbledore válasz helyett sátorszerűen egymásnak támasztotta a hosszú ujjait, és nem is pillantott rá.

- Harry? - nézett még mindig felvont szemöldökkel a fiúra. A szeme csillogott, az arca érdeklődést tükrözött. Piton dühösen felszusszant, hiszen ő személy szerint semmi csodálatra méltót nem talált a helyzetben, és rosszmájúan megjegyezte magának, hogy az öreg bizonyára túl sok citromport szed.

A színlelt meglepetés persze puszta udvariasság volt az igazgató részéről, mindentudó pillantása nyilvánvaló volt, és ez tovább bosszantotta Pitont. Miért akarná elcsábítani Potter Voldemortot? Mi ez az egész őrület?

Azon vette észre magát, hogy meglehetősen ingerülten a fiút bámulja. Az lehajtotta a fejét, és sóhajtott. Enyhe pír futott át az arcán. Pár pillanatig a szakadt tornacipőjét bámulta, aztán amikor a festmények türelmetlenül sutyorogni kezdtek az iroda falán, lassan felnézett.

- Hiszen erről van szó, nem? - kérdezte halkan. - Már egy ideje tudjuk, hogy Voldemort kitalált egy módszert, amivel milliókat gyilkolhat meg egyszerre... Ráadásul fekete mágiával elrejtőzött, amíg megvalósítja a tervét. Nincs esélyünk. Senki sem juthat a közelébe, csak az, akit elévisznek. Erről szólt Piton professzor minden eddigi jelentése.

Megerősítésért Dumbledore felé fordult, mert nem akart Piton fintorgó arcába nézni. A bájitalmester magában megjegyezte, hogy Potter eddig kielégítően összefoglalta a helyzetet. Amíg a Nagyúr a fegyvert csinálja, csak azokat hívja, akik a Jegyet viselik, és őket is csak pálca nélkül engedi a közelébe. Piton utált sakkban veszteni, és ez kéttségkívül matt volt.

Amikor az öreg mágus végül bólintott, Harry összeszorította a fogát, és folytatta.

- Voldemort elrabolta a varázsvilág nagy részét. - remegett meg a hangja. - Köztük Ront is. Ha kész a gép, módosítja a jellemüket és az emlékezetüket... a muglikat megöli... és Voldemort szép, új világa köszönt ránk az Apokalipszis után. Tényleg nem tehetünk semmit, hiszen nem férkőzhetünk a közelébe.

Pillanatnyi szünetet tartott.

- Ennek ellenére Piton professzor most ennek az ellenkezőjét állította - jelentette ki. Piton dühösen felszusszant.

- Merlin szakállára, miről beszélsz, Potter? Úgy van, ahogy mondtam! Senki sem juthat a közelébe, amíg a fegyverén dolgozik, legalábbis senki, aki pálcát visel!

Harry figyelembe sem vette a közbeszólását.

- Azt mondta, - folytatta nyugodtan, az arcán enyhe pírral, - hogy Voldemort magára bízta Lucius volt feladatát, mégpedig azt, hogy... szeretőt hozzon neki időről időre. És ők nem viselik a Jegyet.

Piton megrökönyödött. Két mondattal ezelőtt valóban megemlítette azt a tényt, hogy mostantól ő szállítja Voldemort privát áldozatait a Zsebpiszok köz bordélyaiból, de csak most kezdett körvonalazódni benne, hogy mit akar a fiú. Leesett az álla, de aztán hamar összeszedte magát.

- Potter, te ostobább vagy, mint eddig bármikor! - csattant fel megvetően, egy percig sem véve komolyan a fiú szándékát. - Mégis, hogy képzelted ezt? Tálcán kínálod neki az életedet? Először is, közölném veled, hogy a "szerető" kifejezés banális! Az "áldozat" sokkal megfelelőbb. A Sötét Nagyúr a mágikus és testi feszültség levezetésére használja őket.

Piton egy pillanatra megállt, és kissé gonoszul elmosolyodott. Ha Potter azt hiszi, hogy ő már nem gondolt végig mindent százszor, akkor nagyon téved.

- Elmondjam, mit jelent ez? - mondta hideg hangon - Azt jelenti, hogy időről időre begyűjtünk pár szerencsétlent, elvesszük a pálcáikat, legtöbbjüknek tudatmódosító szereket adunk, hogy felnagyítsa a rettegésüket, és odavetjük őket elé.

Egy pillanatnyi hatásszünetet tartott.

- Egyikük sem került ki még élve. Néha kiskanállal kell őket felvakarni a földről.

Potter megrezzent, és elsápadt, de csak egy pillanatra, majd az igazgatóra nézett, mintha szavak nélkül kommunikálnának.

- Különben is, mit érnél el vele? - folytatta Piton felháborodva. - Mondtam, hogy SENKI nem járulhat elé pálcával, a Horus-átok miatt. És attól tartok, Potter, hogy amint észrevenné a két szép zöld szemedet, nem a testi vágyainak a kiélése jutna először az eszébe.

Albus és Potter ennek ellenére még mindig egymásra bámultak (Piton szerint szívszaggatóan megértő és elszánt pillantással), ám mielőtt folytathatta volna a jogos felháborodásának ecsetelését, Dumbledore halkan megszólalt.

- Tudom álcázni Harryt - mondta halvány mosollyal. - Én magam dolgoztam ki a módszert, mert egy igen nagy stratégiai előny jutott a tudomásunkra.

Piton ajka megrándult, és teljesen figyelmen kívül hagyta a mondat második felét.

- NEM tudod úgy álcázni Pottert, hogy ő ne venné észre!

- Hidd el, hogy tudom - mosolygott Dumbledore a Merlin-szerű mágusok magabiztosságával, és Piton megborzongott.

- Akármit csinálsz a testével, bűzlik róla, hogy ő Harry Potter! - vitatkozott mégis. - Szinte látható a vörös-arany glória a feje körül! Tíz másodpercébe sem kerül, és lebukik! A fiú nem ért az okklumenciához!

- A Lélekvarázslatokhoz viszont igen - jegyezte meg Dumbledore, és bekapott egy szem cukrot, mintha nem lenne tisztában annak a dolognak a súlyával, amit most mondott.
Pitonnak heroikus küzdelmet kellett folytatnia magával, hogy meg tudjon szólalni.

- Mi... Mihez? - sikerült kinyögnie valahogy, míg Harry lesütött szemmel a padlóra nézett. Dumbledore teljes nyugalommal továbbszopogatta cukrot.

- Harry Lélekvarázsló - jegyezte meg könnyedén. - El tudja rejteni a saját lelkét, és szabadon olvas másokéban. Ha megérint valakit, és minden erejét beveti, bármit csinálhat az illető lelkével. Akár el is pusztíthatja.

Piton sápadtan Potterre nézett, aki egy pillanatra ráemelte a tekintetét, mintha szégyenkezne. Albus elkondolkozva hintázott a fotelében.

- És mindehhez nem kell pálcát használnia. A győzelemhez csupán meg kell érintenie Voldemortot, és egy ideig fenntartani a kontaktust. Így, amint látod, igencsak nagy érdeklődéssel hallgattuk a beszámolódat arról, hogy nem csak olyat fogad, aki viseli a Sötét Jegyet.

Piton még mindig Harryt nézte.

- Ő nem "fogadja" azokat - szűkítette össze a szemét. - Csak megkínozza, és lemészárolja őket, miután minden benne felgyülemlett mocskos mágiát és perverz gondolatot kiél rajtuk. - Halvány mosolyra hízódott az ajka - Az első testrésze pedig, ami hozzáérne Potterhez, biztos... fájdalmasan érintené. De kizárt, hogy Potter eljutna addig. Csak bordélyházból hozhatjuk az áldozatokat, és üdvöskénk enyhén szólva kilógna a sorból.

Piton nem említette, hogy Voldemortnak ez a különleges "kivételezése" a bordélyházak alkalmazottaival kapcsolatban minden bizonnyal visszavezethető egy csaknem 60 évvel ezelőtti szexuális bűncselekményre a Zsebpiszok-közben, amelynek a tizenkét éves Tom Denem volt a szenvedő alanya. Dumbeldore úgy látszik tudta ezt, mert csak biccentett a fordulatra.

A fiú azonban jól láthatóan zavarba jött attól a kifejezéstől, hogy "kilóg a sorból".

- Dumbledore professzor nővé is tud változtatni, ez nem gond - jegyezte meg gyorsan. - És majd valahogy... Mivan? - nézett fel meglepetten, amikor Piton és Dumbeldore váltottak egy pillantást.

- Egy szóval sem mondtam, Potter, hogy nőket rendel magához. A bordélyházakban elég jó üzlete van a csinos, fiatal férfiaknak, és ő inkább ezeket preferálja. Nem a nemeddel van a baj, hanem a... - végignézett rajta. Harry egy gyűrött pólót és kifakult farmert viselt. A kiállásából csak úgy sugárzott a természetesség, és az ártatlan, lojális, naiv jellemnek egy olyan keveréke, amire Piton hirtelen nem talált szót. - ...Griffendéles stílusoddal. Nem passzol össze egy profi kurtzánéval - fejezte be végül, és nem kevés élvezettel vette tudomásul a fiú sápadt arcát.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry hitetlenkedve pislogott. Piton mondatának második fele teljesen elúszott számára, mert igazából nem tudott továbbjutni az első kijelentésén.

- Férfiak... Maga férfiakat visz neki?
- Igen. Miért? - nézett rá türelmetlenül Piton, Harry pedig nem értette, hogy Piton miért nem érti a dolgot.
- Voldemort... meleg? - préselte ki magából nagy nehezen, mire a bájitalmester értetlen tekintettel nézett az igazgatóra.

Dumbeldore teljes nyugalommal bekapott még egy cukrot.

- Mugli kifejezés a homoszexuálisra - mondta, majd Harryre pillantott. - Az ilyen fajta kapcsolatok szinte tabuként szerepelnek a mugli társadalomban, de nálunk másképpen van. Legalább húsz-harminszázalékos arányban előfordul, éppen ezért teljesen elfogadott formája a kapcsolatoknak.

Harry bosszankodva vette tudomásul, hogy mélyen elvörösödik. Igazából sejthette volna egy-két beszélgetésből a fiúszobában, de azt is tudta, hogy náluk mindenkinek a lányok tetszenek. Most jött rá, hogy semmit nem tud a homoszexualitásról. Csak annyit, hogy Petunia néni irtózik tőle, mint valami fertőző betegségtől, és a "nem normális" kategóriába sorolja - csakúgy, mint Harryt. A tekintete egy pillanatra összekapcsolódott Pitonéval, aki megvetően elhúzta a vékony ajkát.

- Ezt nem gondolhatod komolyan, Albus - fordult az igazgatóhoz. - A fiúról ordít, hogy fogalma sincs ezekről a dolgokról!
- Igen, tudom - biccentett Dumbeldore. - Nem tagadom, hogy Harry okításra szorul.

- Okításra? - csattant fel Piton. - Talán nem figyeltél arra, amit mondtam! Voldemort romlott hímringyókat kér, akiket "megleckéztet" a maga módján... Nem gondolod, hogy egy kicsit furcsa lenne neki, hogy a soron levő áldozata még szűz?

Harry arca most már bíborszínű árnyalatban játszott.

- Azt meg... honnét tudja ellenőrizni? - kérdezte bizonytalanul.
- A varázsvilágban ez sokkal egyértelműbb - szólalt meg kedves mosollyal Dumbledore, és kissé előredőlt a székén. Egy pillanatig sem jött zavarba. - Szeretkezés közben nem csak a test, hanem az egyén mágiájának egy része is összekapcsolódik a másikéval. A téged körülvevő mágikus hálóból egy egyszerű bűbájjal kideríthető, hogy volt-e már ilyen kapcsolatod.

- De... - pislogott Harry - ha Voldemort homoszexualitás férfiakat kért, azok nem... azok nem feküdtek le nőkkel.

- A szeretkezés minden formájára értettem - biccentett udvariasan Dumbledore.

- Miért, hogy... szeretkezik két férfi? - csúszott ki Harry száján, és rögtön megbánta. Piton arca megnyúlt, és le kellet ülnie, Dumbeldore pedig csak felvonta a szemöldökét. Harry azon gondolkozott, hogy vajon lehetne-e ennél vörösebb is az arca.
Igazi család híján minden általa ismert információt a szexről a Ronnal és az ikrekkel folytatott egy-két beszélgetésből szűrt le. De ők sosem beszéltek arról, hogy mi történik két férfi között... Az eddigi éveit pedig úgy elvette a Voldemorttal folytatott küzdelem, hogy ezidáig nem igazán gondolkodott el rajta, hogy mégis hogyan működik egy ilyen kapcsolat. Addig eljutott, hogy két férfi is egymásba szerethet, de hogy utána mit kezdenek ezzel, arról fogalma sem volt. Biológiailag nem tudta elképzelni. Azt persze tudta, hogy hogyan működik egy férfi és egy nő közt, de egyértelmű volt, hogy ugyanazt mégsem csinálhatja két férfi...

Mielőtt még elsüllyedhetett volna a szégyenében, Piton ismét felcsattant.

- Albus, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy így küldöd a fiút a Nagyúr elé?
- Nem - jegyezte meg Dumbledore, és Harryre nézett. - Így semmiképp.

Harry felnézett az égszínkék szemekbe és nyelt egyet. Tudta, hogy itt most a világ sorsa forog kockán. Tudták ezt mindhárman ebben az irodában. Meg kell közelítenie Voldemortot, meg kell érintenie, és el kell őt pusztítania a Lélekvarázslattal. Más lehetőség nincsen. Ez, vagy a világ pusztulása.

- Akkor... - szólalt meg egy kissé remegő hangon. - Akkor ez azt jelenti, hogy el kell vesztenem a szüzességem. És... tanulnom kell ezekről a dolgokról, amennyit csak tudok. Túl fogom élni.

Dumbeldore szemében elismerést látott. A varázsló ajka szomorú mosolyra húzódott.

- Sajnálom, Harry. Valamennyire reménykedtem abban, hogy... kicsit tapasztaltabb vagy ezen a téren. De gondolhattam volna erre a problémára az eddigi életedet ismerve.

Piton hitetlenkedve kapkodta a tekintetét egyikőjükről a másikra.

- Mégis, hogy gondoltad ezt, Albus? - szörnyülködött. - Honnan keríted elő valamelyik kis barátját, hogy ugyanmár döngessék meg, de minél gyorsabban? A fél varázsvilág Voldemort fogságában van!

Dumbledore bólintott, és bekapott még egy szem cukrot.

- Nem, az valóban körülményes lenne, és így két ártatlant is bántanánk egy helyett - mondta Harryre nézve, aztán visszafordult a bájitaltanárhoz. - Én személy szerint a te közreműködésedre számítottam, Perselus.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A/N: Perselus és Harry reakciója a köv. fejezetben! Kíváncsian várom a véleményeket :)