EPILÓGUS

Hermione és Piton remekül megtartották a látszatot, ahogy Dumbledore kérte tőlük. Senki nem gyanakodott rájuk. Az órákon Piton ugyanúgy semmibe vette Hermione jó válaszait, amikért pont járt volna a Griffendélnek, és a mardekárosokkal pedig ugyanúgy kivételezett, mint addig. Harry, Ron, na és persze Neville pedig továbbra sem úszták meg a büntetéseket, még annak ellenére sem, hogy Hermione nem egyszer kérte szerelmét, legyen kicsit emberibb velük…

Hermione még mindig nem szólt barátainak Pitonról, mivel véleményük még nem változott meg

Viszont láthatta, miként vált a barátaiból, a kisfiúkból igazi férfi. Tudta, nem halogathatja sokáig a vallomását…

Lassan elérkeztek a RAVASZ vizsgák, s el is múltak…

Következhetett a minden hetedéves által várt évzáró, és egyben a vizsga eredményeit kihirdető bál.
Minden végzős hívhatott valakit magával, akár külsős vendéget is. Dumbledore beszélt Pitonnal és Hermionéval, s engedélyezte, hogy együtt mehessenek, együtt mutatkozzanak. Nem tanárként és diákként, hanem mint egy pár…

Hermione elhatározta, ez lesz a megfelelő, soha vissza nem térő alkalom, hogy elárulja barátainak, ki is a titkos szerelme…

Rengeteget készülődött a bálra Ginnyvel, tetszeni akart Perselusnak.
Egy ezüst színű ruhát választott magának, ami pont annyit mutatott, amennyit még ő is el tudott viselni. Mikor megnézte magát a tükörben, elégedetten mosolygott egyet, igazán jól állt rajta a ruha.
Egyszerű volt, de mégsem…
Igazán ki tett magáért, elvégre, ezzel az estével lezárulnak Roxforti tanulmányai, s belép a nagybetűs ÉLETbe…

Mikor már teljesen elkészültek, Csámpás odaugrott hozzá, és a lábainál dorombolni kezdett.
Visszaemlékezett arra, mikor, s hogyan szerezte vissza attól a mardekáros lánytól. Eltartott egy darabig, mire megértette a lánnyal, hogy az igenis az ő macskája, csak elhagyta. A részletekbe már nem ment bele, elvégre, nem kell mindenkinek megtudnia, mi is történt. Végül nagy nehezen a lány elhitte, de csak úgy, hogy míg ők beszélgettek, Piton arra tévedt, aki biztosította őt, hogy az tényleg Hermione macskája…
Ő már csak tudja – gondolta Hermione mosolyogva…

A bál este nyolckor kezdődött, így Ginnyvel nem sokkal előtte indultak el.
Barátainak nem árulta el, kivel megy a bálba…

- Hermione, elmondod végre, kivel mégy? – kérdezte meg Ron, mikor már a Nagyterem ajtaja előtt várakoztak.
- Nem, majd meglátjátok, viszont utána szeretnék veletek beszélni – válaszolta mosolyogva, sejtelmesen Hermione.
- Tudod, olyan De Ja Vu érzésem van… - gondolkodott hangosan Harry. - Jaj, de ugye nem megint Krummal jösz? Mondd, hogy nem őt hívtad el! – nézett rá barátnőjére kissé mérgesen.
- Ugyan, dehogy – nevetett fel Hermione.
- Akkor? – kíváncsiskodott továbbra is Ron.

Hermione viszont már nem válaszolt, ugyanis megérkezett a hercege…

Igaz, nem fehér lovon, és még csak nem is szőke hajjal, viszont az ő saját hercege volt…

Odalépett Pitonhoz, belekarolt, és boldogságtól ragyogó arccal sétált be szerelmével az ajtón, amit abban a pillanatban nyitottak meg…
Harry és Ron csak döbbent arccal nézték őket, s lassan csatlakozott hozzájuk még jó pár diák, s tanár is.
Nem sokat tétováztak, egyből leültek barátnőjük mellé az asztalhoz, s szerencséjükre Pitonnak tovább kellett mennie, egyenesen a tanári karhoz, mivel a RAVASZ eredmények kihirdetése még ezután következett.
- Hermione, mi volt ez? – próbált meg halkan kiabálni Ron, kevés sikerrel.
- Ne most, Ron! – intette le kissé idegesen őt Hermione. – Majd az eredmények kihirdetése után!
- Rendben – morgott egyet Ron.

Így nem tehettek mást, mint megvárták, míg mindenki megkapja az eredményét…
Hermione természetesen mindenből Kitűnőt kapott, míg a fiúk párból Várakozáson felülit. Ilyen volt náluk például a bájitaltan… Ezen alaposan meglepődtek, nem hitték, hogy ennyire jó eredményeik lesznek. Megkönnyebbültek, hisz egy időre megszabadultak a tanulástól.
Mindezen véleményének Ron egy hangos „Vége van!” kiáltással adott hangot.
Hermione csak rosszallóan, ám nevetve megcsóválta a fejét.

Nem tartott sok ideig, míg elfelejtették a fiúk a vizsgaeredményeiket, s egyből Herione felé fordultak kérdő tekintettel.
- Szóval? Most már elmeséled, mi volt az nemrég Pitonnal? – kérdezte meg most Harry.
- Már régóta el akartam mondani nektek, de sosem volt megfelelő alkalom. Ráadásul, tudom, mennyire gyűlölitek. Nem akartam, hogy engem is megutáljatok – mondta ki, amit már régen el szeretett volna árulni nekik.
Szemeiben könnyek gyűltek, előre félve a lehetséges válaszoktól.
- Hermione! Ha tényleg szereted, amit, sajnos, szerintem jól gondolok – mosolyodott el Harry -, s ha ő is téged, amit szerintem szintén jól gondolok, akkor – vette egy mély levegőt – nem bánom a dolgot.
- Tényleg? – kapta fel a fejét csillogó szemekkel Hermione.
- Tényleg. Tudod, még sosem láttalak ilyen boldognak, mint amilyen ebben az évben voltál – mondta, majd elgondolkozva folytatta. – Viszont, most már azt is tudom, miért voltál boldog – nevetett fel.
Hermione boldogan ölelte át, s immár nem a félelemtől voltak könnyesek a szemei.
- Ron? – nézett félénken a másik barátjára.
- Nos, én sem bánom – mondta ki végül ő is, bár látszott rajta, hogy nem kicsit lepődött meg, és nem épp úgy vélekedik a dologról, mint Harry, de nem akart összeveszni a lánnyal.
- Köszönöm! – mondta boldogan Hermione, s mindkét fiút átölelte.

Tudta, hogy barátai meg fogják érteni őt…

Tudta, hogy immáron ők is felnőttek…

Hamarosan rengeteg finomság tűnt fel az asztalokon, s a lakoma után kezdődött a tánc…
Hermione remélte, hogy szerelme fel fogja őt kérni, s nem is kellett sokáig várnia.
Piton odalépett mellé, s kezét nyújtva táncolni hívta.
Kérdő tekintettel ránézett Hermionéra, s az csak egy bólintással egybekötött mosollyal jelezte, hogy barátai elfogadták őket…

Ott, a táncparkett közepén egy szenvedélyes csókban forrtak össze.

Nem kevés kíváncsiskodó szempár követte minden mozdulatukat…

De ez őket nem érdekelte…

Hisz szerették egymást…

VÉGE