Hermione lassan kelt felt, első pillantása a macskájára esett. Abban biztos volt, hogy nem mondja el Pitonnak, tudja, mi történt vele. Vagyis azt, hogy ,,pontosan” tudja… Egy két dolgot mindenképp az ,,orra alá” fog dörgölni.
Arra rájött, hogy ez nem most reggel fog megtörténni, mert macskája nem mutatott hajlandóságot arra, hogy időben felkeljen.
Elindult reggelizni. Tudta, hogy Dumbledore most fogja bejelenteni az ,,új” bájital tanárt.
Leült a Griffendél asztalához, Ginny mellé, vele szemben Harry és Ron elmélyültek beszélgettek valamiről.
- Ginny, miről beszélnek szerinted? – kérdezte suttogva barátnőjétől.
- Azt hiszem, tudom, miről… - felelte habozva.
- Na, mondd már! – kérlelte halkan.
- Tegnap este félrehívtam Harryt – kezdte egyre pirosuló arccal -, és beszélgettünk, aztán – egy pillanatra megállt, ránézett Hermione izgatott arcára, majd folytatta – csókolóztunk…
- Tényleg? Ez remek hír! Akkor most jártok?
- Azt hiszem! – válaszolta boldogan.
- Jaj, Ginny, úgy örülök! De mondd csak, mi van Ronnal?
- Oh, tényleg, Ron. Vele is beszéltem, még Harry előtt. Azt hiszem, felfogta, amit mondtam neki, mert nem bánja a dolgot. Már nem tesz megjegyzéseket.
- Akkor minden tökéletes? – kérdezte vidáman Hermione.
- Igen! Végre! – válaszolta Ginny nevetve.
Nem tudták tovább folytatni a beszélgetést, mert Dumbledore felállt, jelezve, hogy szólni kíván. Ezt mindenki furcsállta, elvégre reggelinél nem nagyon szokott beszédet tartani. Hermione tudta, mit készül mondani, izgatottan várta a bejelentést.
- Diákok! Van egy bejelentenivalóm. Történt egy csere a tanárok között. Piton professzor legfeljebb két hétig nem lesz elérhető, így nem tudja megtartani az óráit – Dumbledore hangját elnyomta a tanulók üdvrivalgása, de feltette kezét, mire újból csönd lett. – Hadd mutassam be az ideiglenes bájital tanárukat, Miss Hermione Grangert! – mondta, és a lány felé mutatott.
Hermione kicsit idegesen állt fel, nem fogadta nagy lelkesedés a diákok részéről. Főleg a Mardekár asztalánál volt nagy a zúgolódás. Gyorsan le is ült. Többen is bekiabálták, hogy miért pont ő. Dumbledore ezt hamar megválaszolta.
- Nos, azért Miss Granger, mert ilyen hamar és ennyi időre nem találnék képzett tanerőt, és ő a legjobb bájitaltanból. Igaz, még nem végezte el a hetedik évét, de nem hinném, hogy ne tudná már az anyagot, és csak rövid időről lenne szó – mondta, és rámosolygott Hermionéra.
A diákok kezdtek beletörődni a dologba, kivéve persze a mardekárosokat. Harry, Ron, Ginny és a többi griffendéles gratulált Hermionénak. Ron halkan megjegyezte, hogy addig se a vén denevér fogja kínozni őket, mire egy dühös pillantást kapott válaszul. Lassan a Hollóhát és a Hugrabug is megbarátkozott a gondolattal, hogy egyik diáktársuk fogja őket tanítani. Mindenki folytatta a reggelijét.

Hermionénak a tanári kinevezés miatt nem kellett az összes órájára bejárni, csak azokra, amik nem ütköztek a bájital órákkal. Szerencséjére az évfolyamtársaival aznap nem volt órája.
Gyorsan felrohant a klubhelyiségbe, vitt egy kis ételt a macskájának, aki még mindig aludt, felkapta a könyveit, és elindult az órájára az elsőéves hugrabugosokkal és hollóhátasokkal. Mikor leért a pincébe, összeszedte minden bátorságát, és belépett a tanterembe.

Piton mikor felkelt, az ételt megint ott találta maga előtt, megreggelizett.
Nagyon megörült, amint meglátta, hogy Granger az asztalon hagyott pár könyvet. Felugrott, és megnézte a címeiket. Mindegyiket érdekesnek találta, és nagyon remélte, senki nem fog rátörni olvasás közben. Ránézett a faliórára. Kilenc órát mutatott, így délig nem kell tartania a szoba lakóitól. Elmélyült a könyvekben.

Hermionét kíváncsi tekintetek követték a termen át. Leült Piton íróasztala mögé, és beleolvasott a jegyzeteibe.
Tudta, hogy az elsőévesek még nem nagyon készítenek bájitalokat, többnyire csak elméletet tanulnak. Megkérdezte, hogy vették-e már a sebgyógyító kenőcsöt. A válasz nem volt, ezért felírta a hozzávalókat, és a receptet a táblára. Kiadta az utasítást:
- Másoljátok le, közben tanulgassátok, mert óra végén rákérdezek pár dologra!
Hermione a diákokat figyelte, majd mikor látta, a többség végzett a másolással, feltett pár kérdést. A tanulók készségesen válaszoltak, többnyire helyesen. Hermione rájött, nem is olyan rossz tanítani. Legalábbis eddig. Ki tudja, mi lesz, mikor az idősebbeket kell majd oktatnia?
Hamar eltelt az óra, mire észbekapott, már neki volt órája McGalagonnyal.
A tanárnő csengetés után kedvesen megkérdezte, hogy halad a tanítással, mire Hermione mosolyogva válaszolta, eddig egész jól boldogul.

Hermione ránézett az órarendjére, örömmel vette tudomásul, hogy nem kell délután bájital órát tartania akkor, mikor lyukas órájuk van. Lesz egy szabad órája! Elmosolyodott. Az pont elég lesz, hogy kicsit eljátszadozzon a macskájával…
Lement ebédelni, majd felment a szobájába, kezében a Pitonnak szánt étellel.

Piton felkapta a fejét, hallotta, hogy valaki jön, gyorsan összecsukta a könyvet, és ráugrott az ágyra.

Hermione belépett a szobába. Meglátta a macskáját az ágyon. Remélte, hogy megint valami furcsa dolgot művel, és rajtakaphatja, de nem…
Az ételt egy tálba rakta, és odatette az ágyra.

Piton elborzadva nézte a tál tartalmát. Megszagolta. Konzerves macskakaja volt benne! Nem is akármilyen, hanem májas! Kérdőn és nagyon dühösen ránézett Grangerre.
- Tudom, hogy nem szereted az ilyesmit, de úgy gondoltam, itt az ideje elkezdened ezt enni! – mondta Hermione, és megpróbálta elfojtani a feltörni készülő nevetését.
Belegondolt, hogy most épp Perselus Pitont próbálja megetetni macskakajával! Ha ezt mások tudnák!
- Mi az, Csámpás? Nem vagy éhes? – kérdezte ártatlan arcot vágva Hermione.
Piton kelletlenül nekikezdett eltüntetni a tál tartalmát. Muszáj megennie, különben ki tudja, mit fog csinálni Granger. Már az első falat után majdnem elhányta magát, de próbált valami másra gondolni, nem az ételre. Megfogadta, amint visszaváltozik, olyan büntetéssel fogja sújtani Grangert, hogy év végére se végez vele.
Rengeteg hasonló gondolat férkőzött a fejébe, mire megette az ebédjét. Rosszul volt tőle. Egy valaminek örült, hogy a tál nem volt tele, így nem volt olyan sok…
Nem tudta, mi történt a lánnyal, mi ez a hirtelen változás nála. El sem tudta képzelni, mit találhat még ki.

Hermione látta, hogy Piton nehezen, de legyűrte az ételt. Gondolkodott, mi legyen a következő kis szórakozás. Visszagondolt az elmúlt pár napra, hátha valamit felhasználhat.
Mikor a Ginnyvel való beszélgetéséhez ért, egy pillanatra nem kapott levegőt, még a szívverése is megállt.
Akkor ott volt velük Csámpás, vagyis Piton, és minden szavukat hallotta! Mindet! Ha így van, akkor Piton azt is megtudta, hogy tetszik neki!
Sajnos semmit nem tudott, amivel ezt meg nem történtté tehetné. Megijedt… Aztán olyan hívatlan gondolatok férkőztek be a fejébe, hogy vajon Piton mit szólt, mikor meghallotta, vajon ő is így érez-e…
Gyorsan elhessegette ezeket, és a macskájához fordult, hogy megosszon vele pár érdekes információt.
- Csámpás! – szólt hozzá, és felkapta az ölébe. – Képzeld, tegnap Dumbledore megkért egy furcsa dologra – kezdte, miközben macskáját simogatta. – Azt mondta, hogy Piton professzor – Piton felkapta a fejét – még legfeljebb két hétig nem fog tanítani. Azt nem mondta, miért nem – hazudta gyorsan Hermione. Elvégre azt mégsem mondhatta, hogy aggódtam magáért, ezért lementünk az igazgatóval a laborjába, ahol megállapítottam, hogy maga a macskám. – A lényeg, hogy felkért engem, hogy tanítsak bájitaltant a távollétében – mondta, és rávigyorgott Pitonra.
Piton egy pillanatra nem tudott mit felelni erre. Ha nem macska lett volna, még akkor sem… Hamarosan viszont visszatértek a gondolatok a fejébe. Nagyon dühös lett! Ez a kis fruska fogja tanítani az ő tantárgyát? Egy diák! Ráadásul egy griffendéles! ,,Egy nagyon csinos griffendéles.” – tette hozzá belső hangja, amit a napokban nagyon erősen próbált elnyomni. Hasztalan…
Dumbledore ezért még fizetni fog. Ha már mindenképp kellett valaki a helyére, miért nem talált valaki mást? Miért pont Granger? Igaz, okos, az egyik legjobb bájitaltanból, ezt elismerte. Persze csak mélyen, magában. De akkor is!

Hermione úgy döntött, magára hagyja Pitont, legyen ideje megemészteni a dolgot. Tudta, hogyha most ember lenne, valószínűleg minden útjába kerülő, még lélegző élőlényt megölne.
Amúgy is mennie kellett megtartani egy újabb órát.

Piton még mindig fortyogott magában, észre se vette, hogy Hermione időközben magára hagyta. Már el is felejtette a ,,finom” ebédjét, egyre csak Granger tanárrá választása járt a fejében.
Mire észrevette, hogy Hermione nincs a szobában, már vissza is jött az órákról. Piton nem akarta tudni, kiknek tartott ma bájital órát, ez persze Hermionét nem zavarta abban, hogy mindent elmeséljen.
- Ma volt elsősökkel is órám, meg harmadikosokkal is – kezdte lelkesen. - A kicsikkel nem volt probléma, de az idősebbeknek nem nagyon tetszett, hogy én tanítom őket. Főleg a mardekárosoknak – Hermione egy pillanatra megállt, majd mosolyogva hozzátette. – Persze sok pontlevonás után már nekik sem volt semmi kivetnivalójuk.
Piton nagyon mérges lett, hogy le mert vonni az ő házától pontokat. Ezt még vissza fogja kapni. Amint tud beszélni, a Griffendélt sok ponttól fogja megfosztani, és talán kioszt pár büntetőmunkát is. Magában ördögien elmosolyodott.

Hermionét persze még mindig nem zavarta, hogy Pitont esetleg nem érdekelheti a dolog. Estig mesélte az órákon történteket, jól kihangsúlyozva a mardekárosok kihágásait és a pontlevonásokat.
Mikor úgy gondolta, eleget mesélt a mai napra, elment zuhanyozni.

Piton megfogadta, ő igenis jól fogja érezni magát ebben a hátralévő pár napban. Tesz majd arról, hogy neki is jó legyen. Nem fogja Granger ezekkel felidegesíteni folyton. Egy ördögi terv kezdett megkörvonalazódni fejében.
Mikor Granger visszatért, ő alvást színlelt, így a lány csak befeküdt az ágyba, és hamar elaludt.
Piton viszont nem akart elaludni… Még nem…