9.

Elkerülő hadművelet

Draco álmosan nyitogatta a szemeit, és nyöszörögve nyújtózkodott egyet. A testében és a lelkében halványan még mindig érezte azt a jóleső, kielégült érzést, ami az este álomba ringatta. Kezével végig akart simítani a mellein, de csak saját, lapos mellkasát találta a lepedő alatt. Elkezdett tapogatózni maga mellett, de ahogy a melleinek, úgy ágytársának is csak a hűlt helyét találta. A gyomra egy pillanat alatt görcsbe szorult, és a legszörnyűbb feltevések futottak végig a fején. Piton kiábrándult belőle, és itt hagyta, vagy csak egy éjszakára kellett neki… Már kezdtek rajta a pánikhullámok szaladgálni, mikor kinyílt az ajtó, és belibbent rajta a fekete köpeny, tulajdonosával együtt. A szőkeség kutakodva figyelte a férfi arcát, hátha leolvashatja róla, mit is gondol a tegnap történtekkel kapcsolatban. De mint a legtöbbször, Perselus Piton arca most is érzelemmentesnek tűnt.

- Jó reggelt! – suttogta halkan, és felült az ágyban.

- Neked is, Draco! – biccentett Piton, majd az ablakhoz lépett, és elhúzta a függönyt. A nap beragyogta a szobát.

- Perselus… - törte meg a kínos csendet a szőkeség. Hangjára a férfi felé fordult, és mellkasa előtt összefonta a karjait. – Mi van most… Mi van most velünk? – érdeklődött feszengve.

- Mi lenne? Szépen lemegyünk megreggelizni, aztán vár ránk a nagytakarítás – Draco arca fájdalmas grimaszba torzult a reggeli program hallatán.

- Nem így gondoltam… - térdelt fel az ágyon. – A tegnapi éjszaka után… Mi van velünk?

- Mit akarsz, mi legyen velünk? – nézett a szürke szemekbe Piton.

- Nem ér kérdésre kérdéssel válaszolni! – húzta el a száját a fiú. – Még mindig várok…

- Tudod, hogy őrültség volt, amit tettünk… Most még ráfoghatjuk arra, hogy ez egy kivételes alkalom volt… Hogy ki voltunk éhezve a bujkálás miatt… De ha újra megtesszük, már nem lesz kifogás. Az már komoly lesz…

- Ez azt jelenti, hogy nem akarod újra? – Draco szempillái megremegtek és a torka összeszorult.

- Nem, én nem ezt mondtam… Csak, ha meg szeretnéd még gondolni ezt az egészet…

- Nekem nincs min gondolkozni! Én tudom, mit akarok! De úgy látszik, hogy te nem akarsz annyira engem, mint én téged… - biggyesztette le az ajkait a szőkeség, kipattant az ágyból, és becsapta maga mögött a fürdő ajtaját.

- Draco, engedj be! – hallotta a halk kopogtatást.

- Hagyjon békén!

- Draco…

- Nem hall? Takarodjon!

- Ne viselkedj úgy, mint egy hisztis liba! Engedj be, vagy bemegyek erővel!

- Próbálkozhat… - zokogott fel keserűen nevetve a fiú. A következő pillanatban ijedten ugrott hátra a beszakadó ajtó elől. – Maga nem normális! Hogy a francba…

- Megmondtam, hogy bemegyek… - vonta meg a vállát a férfi, és közelebb lépett. – Most pedig, beszélni fogunk!

- Nincs mit mondanom! És az sem érdekel, hogy maga mit akar! – fordított hátat a szőkeség.

- Tudod, ez a mondat hitelesebben hangzana, ha először is, lenne rajtad valami ruha, másodszor, nem biggyesztenéd le durcásan a szádat…

- Én nem is biggyesztem le durcásan a számat! – harapta be az ajkait Draco, mire Piton nevetni kezdett.

- Most rajtam nevet? – szikráztak a fiú szemei dühösen.

- Nem, azon a csótányon ott a hátad mögött!

- Mi? Hol? – fordult meg ijedten a szőkeség, és hátrálni kezdett. Csak akkor jött rá, hogy átverték, amikor a tanár torkát még hangosabb kacagás hagyta el.

- Maga… maga… maga…

- Én?

- Mardekáros!

- Hűha, ez aztán a sértés, főleg, mivel te is az vagy…

- Na jó, nekem ebből elegem volt! Keressen mást, akit kinevethet! – indult el az ajtó nélkül maradt keret felé Draco, mikor a férfi kezei hirtelen a derekára fonódtak, és a falhoz nyomták. Dacosan fordította félre a fejét, mikor Piton az ajkai után kapott. – Eresszen!

- És, ha nem?

- Akkor megbánja! – sziszegte a fiú dühösen.

- Na és, mit csinálsz velem? Ha? Keresztül szúrsz azokkal a szép, szürke szemeiddel? – búgta a szőkeség fülébe a tanár.

- Most mit akar? Az előbb még másképp beszélt… - nyelt egy nagyot Draco.

- Csak lehetőséget akartam neked adni a kihátrálásra… De úgy látom, hogy nincs rá szükséged… - simított végig a fehér arcbőrön Piton.

- Honnan vette egyáltalán, hogy van?

- Tapasztalat… - húzta el a száját a férfi.

- Ó! – ráncolta össze a homlokát Draco. – Akkor… a kivétel erősíti a szabályt… Én nem akarok kihátrálni… - pillantott fel a fekete szemekbe.

- Teljesen biztos, hogy nem gondolod meg magad idővel?

- Teljesen – bólintott a szőkeség, és felemelte a fejét, hogy csókra nyújtsa az ajkait, majd lehunyta a szemét.  Ahelyett viszont, hogy egy érdes, de kívánatos ajak érintését érezte volna, valami csiklandozó, tollas érzés siklott végig az arcán. – Pfff… Mi a… - nézett fel Draco fintorogva.

- Megmondtam, hogy ma takarítani fogunk… - nyomta a fiú kezébe a tollseprűt Piton. – Úgy néz ki ez a lakás, mint egy disznóól! Gyerünk, gyerünk! – lódította meg az ajtó helye felé Dracót, majd a küszöbre érve rácsapott a fenekére.

- Áu! – szisszent fel a szőkeség. – Maga rabszolgahajcsár!

- Gyerünk, öltözz! Lent várlak… - indult el elégedett arcot vágva a tanár.

Draco fújtatott egyet, majd a bőröndjéhez lépett, és kidobálva belőle egy csomó mindent, végül elővett egy nadrágot. Aztán a pillantása lassan a földre vándorolt, és elégedett mosoly ült ki az arcára. Mikor lefelé ment a lépcsőkön, már tudta, hogy a mai napot is megússza takarítás nélkül.

Piton az egyik polcra pakolt ki éppen néhány könyvet, mikor belépett a nappaliba. Halkan osont a tanár mögé, majd átkarolta hátulról, és az orrát a ruhájába fúrta. Imádta ezt a férfiasan fanyar illatot.

- Draco, nehogy azt hidd, hogy egy kis hízelgéssel megúszod a takarítást… - fordult meg a férfi, és alig bírta eltitkolni, hogy zavarba jött a látványtól.

- Nem akarom megúszni… - vette fel az asztalról a tollseprűt a szőkeség, és elkezdte a felső polcokat porolni.

Lábujjhegyen nyújtózkodott, hogy a hátsó részeket is elérje, közben pedig érezte, hogy a szoknyája egyre feljebb és feljebb csúszik. A háta mögötti hangos nyögés biztosította arról, hogy a terve sikerrel járt. A következő pillanatban egy erős kéz perdítette meg, majd a dohányzó asztalon landolt. Forró ajkak kezdték marcangolni a száját, és érezte, hogy megint az ismerős bódult köd telepszik a gondolataira. Simogató kéz kúszott be a szoknyája alá, hogy ott végigsimítson kemény férfiasságán. Nyöszörögve túrt bele a fekete tincsekbe, miközben Piton felgyűrte a ruháját a derekáig.  

- Nem… kéne… takarítanunk? – zihálta, miközben a hosszú ujjak előkészítették a befogadásra.

- Majd holnap… - ékelte be magát a hosszú, selymes combok közé a tanár. – Ráér holnapig… - hatolt be óvatosan a szűk járatba. Draco összepréselte az ajkait, és szorosan lehunyta a szemeit.

- Hagyjam abba?

- Ne! – rázta a fejét hevesen a szőkeség.

- Mindjárt jobb lesz…

- Tudom… Csak… csinálja! – mosolyodott el a fiú, és lábaival átkulcsolta a férfi derekát. A lassú mozgás közben hozzászokott az őt kitöltő teljességhez, és mikor Piton ujjai újra a keménységére fonódtak már a kéjtől nyögött fel. Mozgásuk egyre gyorsult, míg a veszett vágta végén mindketten egyszerre lépték át a mennyország kapuját.

Piton zihálva omlott az alatta fekvő fiúra, és csak akkor gördült le róla, mikor mindketten újra egyenletesen tudtak lélegezni.

- Most mire gondolsz? – simított végig a kipirult arcon, és egy lágy csókot nyomott a vörös, duzzadt ajkakra.

- Csak arra, hogy még be kéne szereznem pár szexi, női ruhát, ha el akarom kerülni a takarítást… - kuncogott fel Draco elégedetten.

VÉGE

Köszönet mindenkinek, aki végigolvasta az első slash regénykémet! :)