8.

Meztelen lelkek

Draco erősen kapaszkodott Piton vállába, miközben az a karjaiba kapva cipelte fel az emeletre. Út közben ráérősen harapdálta, és csókolgatta a férfi füle mögötti érzékeny területet, apró morgásokat kiváltva áldozatából. Még mindig mosolyognia kellett, a tudattól, hogy ezeket a hangokat az ő ténykedése okozza.

- Hagyd ezt abba, különben itt a folyosón foglak a magamévá tenni – mordult fel a professzor, mikor a szőkeség a nyelvét is bevetve apró, nedves karikákat rajzolt a nyakára.

- Ha úgy akarod, drága férjecském… - kuncogott fel az ifjabbik Malfoy.

- Ó, szóval asszonyként ilyen engedelmes vagy? – lökte be a lábával az ajtót a férfi. – Akkor lehet, hogy örökre így hagylak… - húzta gonosz mosolyra az ajkait.

- Nem tenné… - rázta meg a fejét bizonytalanul Draco. – Ugye, nem tenné?

- Hát… Az attól függ… - fektette le az ágyra a törékeny női testet Piton.

- Mitől?

- Hát, hogy mennyire leszel jó kislány… - simított végig a lány derekán.

- Az leszek – sóhajtotta a szőkeség.

- Megteszel bármit, amit csak kérek? – csúsztatta be professzor a kezét a könnyű kis blúz alá, a női hasat cirógatva.

- Igen – felelte Draco, mire a férfi hátrébb húzódott.

- Vetkőzz le! Látni akarlak! – parancsolta.

A szőkeség egy pillanatig farkasszemet nézett vele. A Malfoyok büszkesége, hogy nem fogadnak el parancsot senkitől (kivéve a Nagyurat), és a Piton iránti vágy küzdött benne. Végül remegve felemelte a kezeit, és az első gombot kicsúsztatta a gomblyukból. Szégyenlősen hajtotta le a fejét, és a lepedőt kezdte el fixírozni, miközben a többi gombbal foglalatoskodott.

- Nézz rám! – hallotta meg a férfi rekedtes hangját.

Lángoló arccal pillantott fel a vágytól izzó, fekete szemekbe. Lassan húzta le magáról a blúzt, a perzselő tekintet pedig, követte minden egyes mozdulatát.

- A többit is – nyelt egyet Perselus a gömbölyű kis halmok látványára. Draco engedelmesen megszabadult a szoknyájától, majd habozva megállt a bugyinál. – Gyere ide! – nyújtotta ki felé a kezét a férfi, mikor látta a női szemekben a szégyellős tétovázást. Mikor a szőkeség mellé siklott, magához húzta, és lágyan megcsókolta. A nyelveik egyre szenvedélyesebb keringőt jártak. Draco észre sem vette, mikor ült bele Piton ölébe, csak arra eszmélt fel, hogy a kemény férfiasság a combjához nyomul a ruhaanyagon keresztül.

- Máris ennyire kíván? – vigyorodott el a szőkeség.

- Könnyű neked… Te már egyszer segítettél magadon… - mormogta a professzor, miközben végigkóstolta a kulcscsont vonalát, és megállapodott a melleknél. Draco elpirulva sóhajtozott. – Milyen volt?

- Tessék? – túrt bele a fekete tincsekbe a szőkeség, miközben hátrahajtotta a fejét, hogy az ajkak jobban hozzáférjenek.

- Milyen volt így nőként az orgazmus? – kérdezte érdeklődő tekintettel a férfi. – Nem sokan élhetik át mindkét perspektívából…

- Én… - Draco zavartan húzódott hátra. – Erről nem… Erről nem tudok beszélni…

- Rendben, semmi baj… - simított végig a fiú arcán Piton.

- Nem, úgy értem, ezt nem lehet szavakban önteni… Ezt csak érezni lehet… Olyan, mint férfiként, és mégis teljesen más… De egyszerűen mennyei… - kapott a tanár vékony ajkai után a szőkeség. Felhevülve csókolta és marcangolta a férfit, miközben ujjaival a fekete talárt gombolgatta.

Mindig is tetszett neki ez a talár. Ahogy Piton után siklott a folyosókon… Mások oda sem figyeltek rá, de ő hallotta az anyag zizegését már messziről. Gyerekkorában mindig meg akarta érinteni a fekete ruhát, hogy vajon olyan puha-e, mint ahogy a hangja és a látvány alapján képzeli. És most itt van… A keze simogatja a szinte Pitonhoz nőtt anyagot, mely elválaszthatatlan a férfi megjelenésétől. Eddig, ha maga elé képzelte a tanárt, akkor a talár mindenképpen rajta volt, most megláthatja e nélkül is… Meztelenül a testét és a lelkét. Szinte biztos volt benne, hogy ezt a betekintést nem sokan érdemelték ki a férfi életében.

Mielőtt lehúzta volna a talárt, lehajtotta a fejét, és belefúrta az orrát az anyagba. Piton illata. Bárhol felismerte volna… Mélyeket lélegzett, majd lecsúsztatta a férfi válláról a ruhát. Ujjai gyorsan végeztek a fekete ing kigombolásával is, és végre felfedhette a csupasz mellkast. Ujjai gyengéden simítottak végig a hegeken, amik egy egész élet szomorú történetét mesélték el neki.

- Draco… - hallotta meg Piton halk és komoly hangját. – Biztos, hogy…

- Biztos – bólintott a fiú.

- Most, hogy lány vagy… Fájni fog…

- Bízom magában – vonta a férfi kezét a mellére. A tenyér forrón ölelte körbe a kemény kis halmot.

- Talán várnunk kéne, míg visszaváltozol… - aggodalmaskodott a férfi, miközben kezével masszírozta a női testet.

- Ha még egy percet várakoztatni akar, én esküszöm, kikötözöm és kiszolgálom magamat – kezdte el bontogatni Piton övét a szőkeség.

- Ez nem is rossz ötlet – nevetett fel mély torokhangon a férfi. Draco meglepetten pillantott fel rá. – Mi az? – komorodott el Perselus arca.

- Még sosem láttam igazán nevetni… Láttam gúnyos mosolyt, láttam keserű mosolyt, de ez most más volt… - fúrta a pillantását a fekete tekintetbe a fiú. – Kívánom, most, azonnal! – dőlt hátra az ágyon és hívogatóan kinyújtotta a kezét a férfi felé.

Ahogy megérezte a forró testet a bőréhez simulni, megremegett. Lehunyt szemmel élvezte a finom csókokat és érintéseket. Sosem hitte volna, hogy a mogorva bájitaltan tanár ilyen gyengéd is tud lenni… Mintha ezernyi pillangószárny simogatta volna mindenhol…

Furcsa érzés volt, hogy nőként mennyire élvezett minden apró érintést. Eddig is szerette az előjátékot, de férfiként maga az aktus állt a szex középpontjában, most viszont szüksége volt az előjátékra mind testileg, mind lelkileg. Éreznie kellett Piton jelenlétét minden porcikáján. A karján, a nyakán, a combjain, a mellén, a hasán és végül odalent is, teste legrejtettebb pontján.

A finom, hosszú ujjak, amik olyan gondosan készítették mindig a bájitalokat, most őt készítették elő arra, hogy magába tudja fogadni a férfit. Ez is új érzés volt számára, egy új tapasztalat. Eddig ő volt az, akit befogadtak, aki előtt megnyíltak. Most neki kellett kitárulkoznia valaki előtt… Sosem hitte volna, hogy ez egy nő számára milyen bensőséges dolog. Malfoyként és férfiként ez egyáltalán nem volt könnyű…

Érezte, ahogy Piton érintésétől egyre nedvesebb és forróbb lesz. Mikor a tanár beékelte magát a lábai közé, felnyitotta a szemét, és aprót bólintott beleegyezésképpen. Ahogy a kemény férfiasság óvatosan beléhatolt, akaratlanul is felszisszent. Összeszorított szemhéja alól kibuggyant egy könnycsepp, mikor Piton teljesen belecsusszant.

- Hagyjam abba? – feszült meg a férfi teste a visszafojtott vágytól. Draco csak egy nemleges fejrázással válaszolt, mire megérezte a lassú mozgást. Próbálta elengedni magát teljesen, de egyszerűen nem ment. Ujjaival a másik csípőjébe markolt, és összeszorította a fogait. Megkérhette volna Pitont, hogy hagyja abba. Tudta, hogy a férfi nem erőszakoskodna vele, de ő neki akarta adni magát teljesen. Az ajkak és a kezek egy pillanatra sem szűntek meg kényeztetni őt, miközben a lökések egyre gyorsabbak lettek. Idővel az ő teste is ellazult a gyengéd érintésektől, és a fájdalom helyét valami új érzés vette át. Apró remegéshullámok futottak át minden porcikáján, és a száját most már új okból hagyták el nyögések és sóhajok. Már éppen kezdte volna élvezni az együttlétet, mikor Piton teste megfeszült, és Draco érezte, ahogy a férfi forró magja elönti a testét.

- Sajnálom – simított végig a női arcon a tanár, mikor meghallotta a csalódott sóhajt, ami a szőkeség ajkairól szállt fel.

- Majd legközelebb… - mosolyodott el Draco.

- Vagy inkább most… - felelte Piton, és lejjebb csusszant a női testen, hogy másképp nyújtson neki örömet…