7.

Örvény

Draco nagyot sóhajtva rogyott le az ágyára. Könyökét a combjára támasztotta, fejét pedig, belehajtotta a tenyerébe. Mikor meghallotta az ajtócsukódást megindultak a forró könnyek lefelé az arcán. Hát Piton tényleg itt hagyta. Csak azért kellett neki, mert női testbe volt zárva, de most, hogy újra férfi lett, megbánt mindent, és biztosan undorral gondol arra, hogy majdnem lefeküdt vele az előbb. Annyira szerencsétlennek és elhagyatottnak érezte magát, hogy azt kívánta, bárcsak ki tudna irtani minden egyes gondolatot a fejéből és érzést a szívéből.

Összerezzent, mikor valaki megérintette a vállát. Megdermedve érezte, hogy a kéz végigsimít a nyakán, majd az álla alá nyúl, és felemeli a fejét. Egy fekete szempár nézett vele szembe.

- Azt… azt hittem, hogy elment… - Draco hangja halk volt, és remegett az elfojtott sírástól.

- Miért mentem volna el? – simított végig a fiú könnyes arcán Piton.

- Mert újra… mert én újra…

- Fiú lettél?

- Igen – bólintott a szőkeség. Döbbenten figyelte, ahogy a férfi egyre közelebb hajol hozzá. Mikor az ajkaik találkoztak, Draco sóhajtva nyögött fel. Perselus lágy csókokat lehelt a vöröslő szájra. – Ne kínozzon! – kérte elhaló hangon.

- Ez számodra kín? – harapott bele óvatosan a forró ajakba Piton.

- Igen, mert én többre vágyom…

- Többre? Mit szeretnél még? – hajolt a fiú nyakához, és végighúzta a nyelvét a fehér bőrön. Draco ujjai belemarkoltak a lepedőbe. – Ez megfelel?

- Igen… Még… Kérem… - nyöszörögte a szőkeség.

Minden gyengéd érintést úgy szomjazott, mint egy sivatagi vándor a vizet. Beleremegett az érzelemhullámba, ami nem csak a testén söpört végig, hanem a lelkén is. Még soha nem érezte magát ennyire fontosnak. Piton úgy ért hozzá, mintha egy törékeny kincs lenne, amit csak óvatosan és féltve szabad megérinteni, nehogy baja essék. Érezte, ahogy a férfi lassan végigdönti az ágyon, és fölé tornyosulva folytatja a kényeztetését. A hosszú, bájitaltól sárgás ujjak lassan gombolgatták a női blúzt, ami kissé szűk volt már az izmos testre. Draco megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor lekerült róla a ruhadarab.

 Önkéntelenül is hangosan felnyögött, mikor Perselus végigcsókolva a mellkasát, eljutott a mellbimbójához, és a szájába véve, gyötörni kezdte. Beletúrt a fekete tincsekbe, hogy minél közelebb húzhassa magához a gyönyört nyújtó ajkakat. A levegő a tüdejében akadt egy pillanatra, mikor Piton egyik keze becsusszant a szoknyája alá, és végigsimított a combján. Érezte, ahogy a férfiassága megkeményedik már csak a gondolatra is, hogy a professzor bármikor megérinthetné. Tudni akarta, hogy a férfi is ugyanúgy kívánja-e őt, ezért az ujjai végigsiklottak a másik mellkasán, majd lejjebb merészkedve megérintették a tanár keménységét. Piton nyaka ívbe hajlott a váratlan érintésre, ajkait pedig, kéjes morgás hagyta el.

- Ez tetszik – suttogta Draco felbátorodva.

- Micsoda?

- Hogy ennyire élvezi, ha magához érek… Hogy ilyen hatalmam van maga fölött… - húzta elégedett mosolyra a száját a szőkeség, és bizonyítékképpen újra végigsimított Piton büszkeségén. A férfi, Draco megelégedésére mélyet sóhajtott, majd a fiú füléhez hajolt.

- Ne hidd, hogy csak te uralkodsz rajtam… - harapott bele óvatosan a pici fülcimpába. – Ha úgy akarom, remegni fogsz a legkisebb érintésemtől is…

- Most fenyeget? – vonta fel a szemöldökét Draco, miközben ujjaival folytatta a megkezdett kényeztetést odalent.

- Nem fenyegetek, ígérek – jelentette ki a férfi, majd megragadva a szőkeség kezeit a feje fölé szorította őket az ágyra. Térdeivel szétfeszítette a fiú lábait, és közéjük fészkelve magát nekidörgölőzött a másik férfiasságának. Draco teste összerándult. Még sosem élvezett el a saját alsóneműjébe, de most nagyon közel állt hozzá, hogy szégyenszemre ez megtörténjen. Az alsó ajkát beharapva próbált meg uralkodni a testén, miközben Piton minden egyes mozdulatától apró csillagok repkedtek a szeme előtt, és pici kisülések remegtették meg minden porcikáját.

- Oh, a francba! – nyüszítette, mikor a férfi apró köröket írt le a csípőjével. – Kérem…

- Draco… - Piton egy pillanatra megállt, Draco pedig, úgy érezte, hogy azonnal szétrobban minden sejtje, ha most nem folytatják, amit elkezdtek. Érezte, ahogy a férfi hideg ujjai gyengéden végigsiklanak az arcán, a fekete szempárban pedig, olyan csillogást látott, amit eddig még soha.

- Tessék?

- Biztos, hogy… - kezdte Perselus bizonytalanul.

- Semmiben sem voltam még biztosabb.

Piton tüdejét felszabadult sóhaj hagyta el, majd lehajtotta a fejét a fiú puha ajkaira. Kezeivel ügyesen megszabadította Dracót a női szoknyától és fehérneműtől, majd lejjebb csúszott rajta. A fiú hasa összerándult, ahogy a nedves nyelv végigsiklott rajta. Minden idegvégződésével csak azt várta, hogy az ügyes száj végre elérje a célját.

Mikor kopogó hangot hallott, először azt hitte, hogy csak a vér lüktet a fülében a vágytól, de a kopogás csak nem akart elhalni.

- Ne… ne… - nyöszörögte, mikor Piton legördült róla. – Bárki is az, Avadát neki! – fúrta a fejét a párnába, miközben a férfi gyilkos tekintettel az ablakhoz sétált, hogy megnézze, ki zavarta meg élete legszebb pásztoróráját. Felmordulva sietett ki a szobából, majd nem sokára visszatért egy kis üvegcsével a kezében.

- Öltözz fel, és idd meg ezt! – lökte Draco felé a bájitalt.

- Mi ez? – vette el a fiú, majd mikor felismerte, rögtön tiltakozni kezdett. – Ne! Nem akarom megint! – nyöszörögte nem csak, mert utálta, mikor nő, hanem mert minél előbb kielégülésre vágyott, és ezt leginkább a saját testében akarta megkapni. 

- Ebben a házban elvileg egy házaspár lakik. Szóval, ha csak nem akarod, hogy megint erőszakkal döntsem le a torkodon, akkor idd meg! Most! És öltözz fel! – túrt bele a hajába feszülten Piton, miközben a pillantása végigsiklott a fiatal, meztelen testen.

- Nem lehetne mégiscsak, hogy nem nyitunk ajtót? – mosolyodott el Draco. – Egyáltalán ki az a… - fojtott el egy káromkodást.

- Szerintem az egyik szomszéd pár lehet az… Legalább is a torta a kezükben erre utal…

- Hmmm… Esetleg lemehetne hozzájuk, elvehetné tőlük a tortát, halálra átkozhatná őket, aztán visszajöhetne, és folytathatnánk, amit elkezdtünk… Tudja, maga, én és a torta… - nyalta meg a száját a szőkeség kihívóan. 

Piton ádámcsutkája hullámzott egyet a száraz nyeléstől. Odalépett az ágyhoz, óvatosan belemarkolt a szőke tincsekbe, majd felhúzva magához a fiú fejét, szenvedélyesen megcsókolta. Draco kipirulva és lihegve huppant vissza az ágyra, mikor a férfi elengedte.

- Öltözz, és idd meg! – sietett ki a tanár a szobából.

- Szadista! – nyújtózott végig a lepedőn Draco, és végigsimított duzzadt ajkain. Reszketve emelte a szájához a százfűlé-főzetet, és csak remélni tudta, hogy ha újra nővé alakul, elmúlik az a szinte elviselhetetlen vágy, amit érez. Az átváltozás megint csak megviselte a gyomrát, de amint végbement, érezte, hogy a reményei szertefoszlottak. Ugyanúgy bizsergett odalent, mint eddig…

- A jó fenébe! – morogta, miközben magára rángatta a női bugyit. Az egyetlen jó dolog, már ha lehet abban jó dolog, hogy valakit nemváltoztatásra kényszerítenek, az volt, hogy most legalább nem menstruált.

- Drágám, merre vagy? – hallotta meg odalentről Piton hangját, pont, amikor végzett a blúza utolsó gombjával.

Vett egy mély levegőt, majd elindult lefelé. Hatalmas erőfeszítésébe telt, hogy ne kezdjen el nyöszörögni. Érezte, hogy az alsóneműje egyre inkább átnedvesedik, és a kínos helyzetet csak fokozta az, hogy mikor leért, Perselus magához rántotta őt, és átkarolta.

- Ő itt az én édes feleségem… - nyomott egy csókot Draco ajkaira. A fiú úgy érezte, hogy ha a férfi nem tartaná az egyik kezével, biztosan összecsuklana. – Claire, hadd mutassam be a szomszédainkat, Sophie és Mark Sandler. Épp a városban jártak bevásárolni, és gondolták, beugranak hozzánk...

- Nagyon örülök – mosolygott kényszeredetten Draco. – Még nincsen kitakarítva, és azt sem tudom, hogy mi hol van, de azért fáradjanak beljebb… - mutatott a nappali felé a fiú. - Nem azt mondtad, hogy nincsenek szomszédaink? – súgta oda Pitonnak, mire a férfi ártatlan képpel megvonta a vállát.

- Én csak azt mondtam, hogy nem közvetlenül mellettünk laknak… - lökte beljebb az ajtón a szőkeséget.

- Igazából, mi nem akarunk sokáig zavarni… Csak gondoltuk, beköszönünk, és üdvözlésképpen átadjuk ezt – nyújtotta a tortát Draco felé Sophie.

- Oh, igazán nem kellett volna… - vette át a fiú. – Mindjárt megnézem, hogy van-e tiszta tányér a konyhában… - indult el megkeresni az említett helyiséget.

Sorban kinyitogatta a konyhaszekrényajtókat, miközben átkozta magát azért, hogy egyáltalán magára vette azt a szűk, női fehérneműt, ami minden egyes mozdulatánál izgatóan dörzsölte őt. Remegve dőlt neki a hideg hűtőszekrénynek, miközben a fejében újra és újra felbukkantak a képek az előbbi majdnem-szeretkezésükről. Maga sem vette észre, hogy mikor simított végig először a mellein, csak arra eszmélt, hogy felnyög, ahogy a megkeményedett bimbók a tenyerébe simulnak.

Kíváncsian és némi bűntudattal jött rá, hogy mit is készül csinálni, de egyszerűen nem bírta abbahagyni. A tudat, hogy bármikor rajtakaphatják őt, csak még jobban felizgatta. A keze önkéntelenül csúszott be a szoknyája alá. Először bátortalanul csak a bugyin keresztül simított végig egy párszor, majd a nedves anyag alá csúsztatta az ujjait. Szabad kezével meg kellett kapaszkodnia a hűtőbe, hogy remegő lábai ne rogyjanak össze. Halkan sóhajtozva dörzsölgette magát, miközben arra gondolt, hogy Piton teszi vele ugyanezt. Furcsa érzés volt, ahogy a nedves forróság körbeöleli az ujjait. Ösztönösen megroggyantotta egy kicsit a térdeit, hogy jobban magához férjen.

Az agya megszűnt gondolkodni az élmény hatására. Teljesen elfelejtette, hogy idegen emberek vannak a másik szobában, akik bármikor rányithatnak, és már az sem érdekelte, hogy ő valójában férfi, most csak az számított, hogy a combja közötti bizsergető érzés minél hamarabb megszűnjön.

Az ujjai egyre gyorsabban mozogtak, ő pedig, egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Az arca kipirult, hosszú, szőke tincsei nedvesen tapadtak az arcába. Mikor a hüvelye erőteljesen összehúzódott, halk női sikoly hagyta el a száját.

- Valami baj van, drá… gám? – lépett be a konyhába Piton, és elakadt a lélegzete a félreérthetetlen helyzet láttán. Ugyanazzal a lendülettel, ahogy Dracóra tört, fordult is ki az ajtón. A szőkeség az orgazmustól és a szégyentől kipirulva csúszott le a földre. Pár perc múlva mély levegőt véve kászálódott fel, és az étkezőpultra tenyerelve próbálta meg összeszedni magát. Fogalma sem volt, hogy menjen ki ilyen állapotban a többiek közé. Igaz, hogy csak Piton tudta, hogy mit is csinált, ő mégis úgy érezte, mintha a homlokára lenne tetoválva a dolog. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy meg sem hallotta, hogy újra nyílik az ajtó. Már csak arra eszmélt fel, hogy két erős kar a derekára csúszik, és magához vonja őt.

- Professzor? – pihegte Draco. – Ne… Megláthatják…

- Az előbb ez még nem zavart… - búgta egy mély hang, mire a szőkeség arcszíne felvette a vörös árnyalatot.   – Egyébként a kedves szomszédokat hazaküldtem azzal, hogy nem érzed jól magad.

- Mit mondott, mi a bajom? – borzongott bele Draco a vállát ért apró harapásokba.

- Erős remegés, láz és bőrpirulás.

- Hazudik – sóhajtotta a fiú.

- Gondolod?

- Igen – fordult a férfi felé.

- Hát jó, tényleg hazudtam… Azt mondtam nekik, hogy terhes vagy, és éppen hánysz – húzta gonoszkodó mosolyra az ajkait a férfi.

- Maga… maga… - hápogott felháborodva Draco.

- Én? – vonta fel a szemöldökét Piton, és közelebb hajolt a fiúhoz.

- Maga… - a fiú hangja egyre halkabb volt. Mikor megérezte a vékony ajkakat a sajátján, megremegett.

- Mit is akartál mondani? – húzódott el egy pillanatra a férfi.

- Csak azt, hogy pofa be! – rántotta magához a professzort Draco.