Tiltott gyümölcs

6.

Okok és vágyak

- Ez gyönyörű! – tátotta el a száját Draco, mikor megállt új búvóhelyük verandáján. Természetesen a régi Malfoy-kúriának a nyomba sem ért a kis ház, de ahhoz az egy szobás kis lakáshoz képest, ahol eddig meghúzták magukat, maga volt a paradicsom.

- A legfontosabb, hogy a szomszédok nem élnek a nyakunkon – fejtette ki a véleményét Piton, miután a csomagokat felcipelte a lépcsőkön az ajtó elé. - Félórányi járásra van egy kis városka, onnan be tudjuk szerezni, amire szükségünk van. Az erdőből pedig – intett a fejével a ház mögötti részre, miközben a kulccsal kinyitotta a bejáratot.  –, össze tudjuk szedni a legfontosabb bájital hozzávalókat. 

- Hmmm… hát erre ráférne egy alapos takarítás… - húzta el a száját a szőkeség, amint belépett az előtérbe. A sarkokat pókhálók tarkították, a lépcsőkorlátot vastag por fedte és a padlóról sem lehetett volna éppen enni.

- Ha kicsomagoltunk, nekiállunk – bólintott Piton.

- Megcsinálom most – húzta elő a pálcáját a fiú, de a tanár elkapta a csuklóját.

- Megmondtam, hogy nincs varázslat! – sziszegte.

- Én nem fogok kézzel takarítani. Az a házimanók dolga! – háborodott fel Draco.

- Hát, ha már nővé tudtalak változtatni, ezt is megoldhatjuk… - húzta fel a szemöldökét fenyegetően a férfi, mire a szőkeség rémülten hátrálni kezdett.

- Na azt már nem! – rázta meg hevesen a fejét.

- Akkor pakolj ki, én meg addig keresek rongyokat és tisztítószereket – nyomta a csomagokat a fiú kezébe Piton.

- Szadista vadállat – sziszegte magában a fiú felfelé a lépcsőn.

- Mondtál valamit?

- Semmit – morogta. – Én sosem mondok semmit. Meg sem szólalok. Nem is létezem. Levegőt sem veszek – nyitott be sorra az ajtókon, majd mikor rálelt egy kevésbé koszos hálószobára, levágta a bőröndöket az ágyra, majd ő is a lepedőre vetette magát.

Sokáig bámulta a plafont, miközben az előző este eseményei jutottak az eszébe. Minden annak a hülye bájitalnak a hibája! Ha nem kellett volna ennek a nőnek a külsejét magára öltenie, akkor Perselus Piton soha még csak egy pillantást sem vetett volna rá. Keserűen elmosolyodott, mikor rájött, hogy féltékeny saját magára. Felkelt és a szekrényen lévő tükör elé sétált. „Ha nem lenne ez a formás csípő, és ezek a kerek mellek, biztosan nem ért volna hozzám…” – simított végig keserűen az említett testrészeken. Mennyire fergeteges érzés volt, mikor Piton kényeztette így tegnap este. De ez soha többé nem fog megtörténni. Ma koradélután visszaváltozik férfivá, és a tanár még visszaemlékezni is undorodva fog arra, hogy valaha megcsókolta és simogatta. Ezért is utasította el Pitont. Nem akarta, hogy egy életre meggyűlölje a férfi. Ivott, és elvesztette az oly híres, de mégis véges önuralmát, hiszen már régen lehetett együtt nővel, de másnap kijózanodva valószínűleg a hányinger kerülgette volna.

- Gyűlöllek! – suttogta a női arcnak, ami szembenézett vele. – Miattad van minden!

- Kezdem azt hinni, hogy narcisztikus hajlamaid vannak… - hallotta meg a háta mögött a professzor hangját. – De ne hidd, hogy kimaradhatsz a takarításból, csak, mert még az utolsó pár órát ki akarod élvezni, hogy ezt a gyönyörű női testet csodálhasd…    

- Gyönyörű! Hát persze! – morogta Draco, és újra elöntötte a féltékenység. – Tényleg az lehet, ha még maga is képes volt rámászni, nem igaz? Mit szólnának az iskolában a többiek, ha tudnák, hogy a mogorva és hideg Perselus Piton professzor milyen kéjesen tud nyögni, ha egy ilyen testet érinthet… - túrt bele kihívóan a szőke hajtincsekbe, és a nyelvével megnedvesítette az ajkát.

- Draco! – csattant fel a férfi, miközben a szeme szikrákat szórt.

- Igen, mit szeretne? – lépett közelebb a csípőjét riszálva a fiú. – Megint meg akar csókolni? Hmmm… Siessen, mert már csak pár óra, és visszaváltozom férfivá. Használja ki jól az időt… - húzta gúnyos mosolyra a száját.

- Elég volt! Te nem vagy normális! – fordított hátat neki a tanár, hogy elhagyja a szobát. Draco nem tudta, miért teszi, de a fejében tiltakozó hangocska ellenére utána indult, és megragadta a karját. Fájdalmat akart okozni a férfinak, amiért nem őt szereti. Amiért jobban tetszik neki ez a női test, mint a saját igazi teste. 

- Na mi van, beijedt? Talán mégsem működik rendesen a… műszere? Még visszahívhatjuk a taxist, hátha tudna segíteni… - mérte végig a férfit, főleg altájon.

- Fogd be! – Draco hangosan felszisszent, ahogy Piton megragadta, és a falhoz taszította. Hosszú másodpercekig nézett a fekete szemekbe, mire végre megérezte az ajkán azt a csókot, amire vágyott. Tudta, hogy talán most utoljára élheti át ezt az érzést, így ki akarta élvezni minden egyes másodpercét. A dühtől és a vágytól lihegve szakadtak el végül egymástól.

- Gyűlölöm! – a női szemek megnedvesedtek a könnyektől. – Eresszen! – próbálta meg kirángatni magát a férfi karjaiból, de az nem eresztette.

- Nem – Piton vett egy mély lélegzetet, majd felemelte az egyik kezét, hogy letörölje a női arcocskát összemaszatoló könnyeket. – Most beszélni fogunk.

- Nem akarok – rázta meg a fejét Draco.

- Pedig muszáj lesz. Ami tegnap történt… és most… Ezt meg kell beszélnünk… - komorult el a férfi arca, majd megfogta a kis női kezet, és behúzta a szőkeséget a hálószobába. – Ülj le! – kérte kissé nyugodtabb hangon. Draco engedelmeskedett, és összeszoruló gyomorral figyelte, ahogy a tanár elgondolkodó arccal le-fel kezd járkálni. – Megértem, hogy gyűlölsz – szólalt meg végül Piton. -, de tudnod kell, hogy soha, soha nem akartam ártani neked. Azt hiszem, az elmúlt nap mindkettőnket nagyon összezavart… De biztosíthatlak róla, hogy soha többé nem fogok hozzád érni, nem kell félned ez miatt.

- Megértem. Gondolom, undorodna hozzám érni, miután visszaváltoztam… - Draco remegő ujjait tördelte.

- Tessék? – Piton elakadt a gondolatmenetben, és összezavarodva nézett a fiúra.

- Hát, gondolom a menekülés miatt meg minden… szóval régen volt már nővel… És most hogy meglátott így, szóval hát maga sincs fából, és ez a test, tényleg igazán szép… - motyogta zavartan és elpirulva a szőkeség. – Persze, miután visszaváltozom, már nem fogok tetszeni magának, és…

- Te azt hiszed, hogy azért… azért volt minden, mert most így nézel ki?

- Miért, nem? – csillant fel Draco szeme, és élénken kezdte fürkészni a professzor tekintetét.

- De. De azért – hazudta Piton, mire a szőkeség arca elkomorodott.

- Akkor nem sokára visszaváltozom, és nem kell attól tartanom, hogy éjszaka arra ébredek, hogy a pizsamanadrágomban nyúlkál…

- Draco! Ne kezd megint! Tudd, hogy kivel beszélsz!

- Bocsánat.

- Akkor gondolom, megegyezhetünk, hogy ez az egész csak a Százfűlé-főzet miatt volt, és elfelejthetünk mindent – lépett az ajtó felé a férfi lezártnak tekintve az ügyet.

- Nem – állította meg Draco hangja.

- Nem? – fordult vissza meglepetten.

- Nem. Nem, nem, nem és nem – rázta a fejét a fiú, miközben felállt az ágyról. Maga sem tudta, honnan szedett össze elég bátorságot, de egyszerűen úgy érezte, ha nem beszélhet, megfullad. – Lehet, hogy maga csak azért vonzódik hozzám, mert ebben a testben vagyok jelenleg, de én…

- Te?

- Én… A fenébe, hát ennyire vak? – toppantott mérgesen Draco.

- Mit kéne látnom? – értetlenkedett a férfi.

- Hát, hogy én… Hogy én… - a szőkeség pár lépéssel szelte át a távolságot kettejük között, és a száját Piton ajkaira tapasztotta.

- Megbeszéltük, hogy soha többé… - suttogta rekedtes hangon a férfi.

- Nem, nem beszéltük meg. Maga eldöntötte és kész! – fonta karjait a professzor nyaka köré a fiú. – Mi van, ha én nem ezt akarom? Tudom, hogy nem vagyok lány, de… - kezdte Draco. – Csak egyszer… Megtehetnénk… Amíg nő vagyok… Amíg kíván… - lehelt apró csókokat Piton arcára és szájára.

- Megbánnád… - sötétedtek el a tanár szemei a vágytól. – Tudom, hogy… már régóta bujkálunk, és biztosan hiányzik… Miss Parkinson, és nincs itt rajtam kívül… más – sóhajtozta. -, aki könny… könnyíthetne rajtad, de ez nem helyes így… Nem, és erre te is rájössz majd, és megbánod.

- Nem fogom – simított végig Draco a férfi mellkasán.

Piton kezei hirtelen a derekára fonódtak. A fiú már fel volt készülve arra, hogy durván eltaszítsák magától, de ehelyett, a falhoz préselődött, és a következő pillanatban egy forró nyelv kért bebocsátást a szájába. Sóhajtva nyitotta szét az ajkait, engedélyt adva a csókra. Ujjaival beletúrt a fekete tincsekbe, és végig-végigsimított a férfi tarkóján, libabőrt hagyva ezzel az érintése nyomán. Egy kissé eltolta magától Pitont, aki csalódottan nyögött fel, félve attól, hogy a fiú meggondolta magát. De Draco megfogta a kezét, és az ágy felé húzta. Már majdnem a célnál voltak, mikor Draco arcára ijedtség ült ki, majd hirtelen összegörnyedt.

– Oh, a fenébe! Ne most! - fordult a tükör felé.

Hosszú szőke haja tejfölös színűre változott és rövidebbé vált, visszatértek a megszokott vonások az arcára, megnyúlt a teste és a végtagjai is. Hát mindennek vége! Még azt az esélyt sem kapta meg, hogy legalább egyszer, ha női alakban is, érezze, milyen, ha Perselus szereti őt.

Csalódottan nézett a férfi szemeibe.