Tiltott gyümölcs

4.

Érzékek kínzása

Draco feszülten nézett körbe a zsúfolásig tömött autóbuszon. Nem elég, hogy ilyen megalázó helyzetben kellett utaznia egy csomó mocskos muglival, de még azt is el kellett tűrnie, hogy a sok vizslató szempár szinte levetkőztesse őt. Mikor már a harmadik férfi dörgölődzött neki, annak ürügyén, hogy leszállni készül, és el akar jutni az ajtóig, dühösen ökölbe szorult a keze, és eldöntötte, hogy a következő szexmániás őrültet leüti.

- Mikor érünk már oda? – kérdezte az előtte álló Pitontól, aki teljes érdektelenséggel bámult ki az ablakon.

- Hamarosan.

- Legalább megvédhetne… Ha már a felesége vagyok! – húzódott önkéntelenül is közelebb a tanárhoz, mikor látta, hogy egy újabb férfi készülődik leszálláshoz.

- Mitől kéne megvédenem? – nézett rá zavartan a bájitaltan tanár, majd rögtön el is kapta a pillantását. 

- Mondjuk attól, hogy vadidegen emberek fogdossanak! – sziszegte Draco. – Egyáltalán nem érdekli, hogy molesztálnak?

- Nem tudod megvédeni magad? – vonta fel gúnyosan a szemöldökét Piton. – Azt hittem, hogy csak a tested változott meg, de úgy látom, lelkileg is hasonultál a szerepedhez…

- Mondtam már, hogy mennyire utálom magát? – préselte össze dühösen az ajkát a fiú. – Elég! – kiáltott fel hirtelen, és megpördült a tengelye körül. – Vegye le rólam a koszos mancsát, maga idióta, elfuserált barom! – kiáltott rá az előbb még mögötte álló idegenre, aki rémülten arrébbsietett, majd a következő megállónál gyorsan leszállt.

- Na látod, hogy megoldod te egyedül is! – rándult meg Piton szája széle.

- Nem csoda, hogy a nők messzire elkerülik magát… - morogta a szőkeség.

- Mondtál valamit? – nézett rá villogó tekintettel a tanár.

- Semmit. Az égvilágon semmit! – duzzogott a fiú tovább.  

Mikor végre leszálltak az egyik megállóban, Draco megkönnyebbülve sóhajtott fel. Egy kis utcácska felé vették az irányt, majd Piton megállt egy kávézó előtt.

- Ez az – nyitotta ki az ajtót a szőkeség előtt. A fiú körbenézett a piciny helyiségben, ami úgy nézett ki, mint Madam Puddifoot kávézója, csak éppen varázsmentes kivitelezésben.

- Ez hányinger! – nyögött fel, mikor leültek egy asztalhoz, és meglátta a rózsaszín csipkés terítőt.

- Egyetértek – fintorodott el a bájitaltan tanár.

- Miért itt találkozunk azzal az emberrel?

- Elhiheted, hogy nem én választottam a helyet!   

- Na ne mondja! Pedig úgy illik a személyiségéhez ez a habos-babos környezet! – kuncogott fel a fiú, mire Piton rosszallóan felmordult.

- Üdvözlöm önöket! Mit hozhatok? – lépett egy rózsaszín kötényes, pufók nő az asztalukhoz.

- Két kávét kérünk! – vágta rá azonnal a férfi.

- Én inkább valami gyümölcslevet kérnék… - szólt közbe Draco. – Egyébként köszönöm, hogy megkérdezte, mit szeretnék… - tett szemrehányást Pitonnak, mikor a pincérnő magukra hagyta őket.

- Benned tényleg egy nő veszett el… - sóhajtott fel a férfi színpadiasan. Draco már készült visszavágni, mikor egy idősebb férfi lépett be a kávézóba, és egyenesen az ő asztaluk felé indult.

- Mr. Salomon Snow? – kérdezte a tanárra nézve. Piton bólintott. – Elnézést a késésért! – szabadkozott.

- Nem tesz semmit! Ő itt a feleségem, Claire! – mutatta be Perselus a fiút is álnéven.

- Joseph Behr! Nagyon örvendek! – mosolyodott el a férfi, és kezet csókolt a „nőnek”.

- Szintúgy – mosolyodott el halványan Draco, majd mikor a férfi elfordult tőle a kezét a szoknyájába törölte.

- Rendeltek már?

- Igen – felelte Piton.

- Silvia, drágám! Hozna nekem egy teát? – szólt oda a pult mögött sürgő-forgó nőnek Behr. Silvia bólintott, és rá villantott egy mosolyt. – Akkor, térjünk is rögtön a tárgyra… Tudják, negyven évig éltem a feleségemmel abban a házban, amit ki szeretnék adni. Most, hogy ő már nincs, túl nagy nekem… De azt szeretném, ha egy házaspár költözne be, hogy ne haljon ki a boldogság a falak közül… Tudom, hogy ez egy kicsit szentimentálisan hangzik, de a felségem is így akarná. Szóval, mennyi ideje is házasok?

- Egy éve – válaszolt rögtön Piton.

- És terveznek gyerekeket? – érdeklődött az öregember. – Örülnék, ha a házat gyerekzsivaj töltené meg…

- Igen, szeretnénk majd a későbbiekben – felelte a tanár, mire Draco beleprüszkölt az elfojtott nevetéstől az időközben kihozott narancslevébe. Piton elsötétülő tekintettel pillantott rá.

- Bocsánat… - köszörülte meg a torkát a szőkeség, mintha csak félrenyelt volna.

- Na és szabad megtudom, hogyan ismerkedtek meg? – kíváncsiskodott tovább Behr.

- Ó, hát ez egy nagyon kedves kis történet! – vette át a szót a fiú, és még Piton figyelmeztető pillantása sem tudta elhallgattatni. – Sal, a tanárom volt az egyetemen.

- Tényleg? – derült fel az öreg tekintete, és érdeklődve közelebb húzta a székét az asztalhoz. – Na és mit tanított?

- Kémiát. Szinte szerelmes a lombikjaiba – mosolyodott el a „nő”. – Persze, engem még a munkájánál is jobban szeret!

- Ez csak természetes! Egy ilyen szépséget nem lehet nem szeretni! – bókolt Behr.

- Oh, köszönöm! – pirult el ténylegesen Draco. – Szóval ő volt az iskola legutálatosabb tanárja. Tudja, nagyon rossz a természete… - simított végig Piton karján gyengéden, mire a férfi összerezzent. -… legalábbis, ha az ember nem tudja, hogy kell bánni vele.

- De ön tudja, nem igaz? – nevetett fel az öreg.

- Igen. Bár nekem is sok időmbe telt, mire sikerült rájönnöm, hogyan olvasszam fel a szívét. Nem igaz drágám? Az egész akkor kezdődött, mikor az egyik órán lepocskondiázta a tökéletes bájit… főzetemet.

- Az a főzet messze állt a tökéletestől! – szólt közbe Piton.

- Hát persze, drágám! – mosolyodott el Draco, és egy apró puszit nyomott „férje” arcára, aki teljesen elsápadt. – Szóval abban a percben tudtam, hogy nekem ez a férfi kell! Ezek után mindenféle trükköt bevetettem, hogy felhívjam magamra a figyelmet, de sehogy sem sikerült…

- Maga vak volt öregem? – nézett a tanárra Behr. – Hogy lehet nem észrevenni egy ilyen tüneményt!

- Észrevettem én - vette át a szót a férfi. – Csakhogy nem kezdhettem az egyik tanítványommal. Nem lett volna etikus.

- Tudja a férjem nagyon becsületes ember… Megvárta, amíg végeztem az egyetemen, aztán a diploma osztó reggelén kopogtattak az ajtómon. Legnagyobb meglepetésemre ő állt a küszöbön, pedig akkor már kezdtem feladni a lehetetlennek tűnő küldetést… Közölte, hogy mindig is szeretett, és feleségül akar venni.

- Csak így egyszerűen megkérte a kezét? – ámult el az öreg.

- Hát igen. Sel nem lacafacázik. Ha egyszer elhatároz valamit, akkor egyenesen belevág a közepébe. Rá egy hétre már a felesége voltam. Ennek már egy éve – fejezte be a történetet Draco elégedetten.

- Biztos vagyok benne, hogy Martha örülne neki, ha maguk költöznének be az otthonunkba. Megfelelő lesz az ár, amit a telefonban mondtam? – fordult Pitonhoz Behr.

- Igen – bólintott a férfi, és a zsebéből elővett egy borítékot. – Ha megegyeztünk, akkor itt az előleg – nyújtotta át.

- Rendben, akkor ma este be is költözhetnek, ahogy már azt korábban megbeszéltük – tette el a pénzt az öreg, és egy kulcsot nyújtott át a professzornak. 

- Akkor mi mennénk is. Még össze kell csomagolnunk néhány dolgot… - állt fel Piton, és pár bankjegyet hagyott az asztalon a pincérnőnek.

- Nagyon örülök, kedvesem! – csókolta meg újra Draco kezét a férfi. – Vigyázzon rá nagyon! Ez a nő egy igazi gyémánt.

Pár óra múlva Piton dühösen toporgott a mosdó ajtaja előtt, miközben a bőröndök már összecsomagolva álltak a küszöbön. Kezdett besötétedni, és nekik már rég el kellett volna indulniuk.

- Gyere már ki onnan! – dörömbölt az elmúlt két percben most már harmadszor.

- Hagyjon! – szólt ki egy elkeseredett női hang. – Nem tudok kimenni…

- Miért talán elrontottad a sminkedet, vagy lefutott egy szem a harisnyádról? – gúnyolódott a férfi. – Ha nem nyitod ki, betöröm az ajtót!

- Ez is a maga hibája!

- De hát micsoda? – csattant fel idegesen a tanár, de odabentről csak elkeseredett szipogást hallott. Vett két mély levegőt, majd újra megszólalt. – Valami baj van? Rosszul érzed magad? Ha nem jössz ki, nem tudok segíteni…

Odabent egy pár pillanatig csend volt, majd kettőt kattant a zár, és Draco kidugta a fejét. A női arc maszatos volt a sírástól.

- Mi történt? – lépett közelebb Piton.

- Nem tudom, mit csináljak… - rázta meg a fejét a szőkeség. – Ez olyan megalázó!

- Micsoda? Az istenért, mondd már! – csattant fel a férfi.

- Megjött… - suttogta Draco, mintha valami megszentségtelenített szót ejtene ki a száján.

- Mi jött meg? – nézett rá értetlenül a tanár.

- Hát AZ!

- Milyen az? Ha nem beszélsz érthetően, én esküszöm, hogy… - kezdte volna, de a fiú félbeszakította.

- Merlinre! Maga tényleg ilyen nehéz felfogású? Menstruálok! Érti?

- Oh! – hökkent meg Piton.

- Oh? – háborodott fel a szőkeség. – Oh? Ennyit tud mondani, hogy oh? Azok után, hogy nővé változtatott, eltüntette a micsodámat, és maga miatt ömlik belőlem a vér?

- Maradj bent, mindjárt visszajövök – utasította a férfi, figyelmen kívül hagyva a felháborodását.

- Most meg hová megy? Nem hagyhat csak így itt? – kiáltott utána Draco, majd mikor meghallotta az ajtócsukódást, magában káromkodott egy sort. Mikor egy kissé lenyugodott, visszaült a csukott vécéfedélre, és a kezeibe hajtotta a fejét. – Nem, ez nem velem történik! – sóhajtott fel, és a kezével megdörzsölte a hasát, amibe hirtelen belenyilallt a fájdalom. Pár perc múlva halk kopogást hangzott az ajtón.

- Jöjjön! – kiáltotta ki, mire Piton belépett a mosdóba, a kezében dobozokkal és zacskókkal.

- A szomszéd ezeket tudta adni… - motyogta. - Azt mondtam, hogy az unokahúgom van látogatóban nálam, és neki kell – magyarázta, majd az egyik dobozkát átnyújtotta Dracónak.

- És ezzel mi a fenéhez kezdjek? – vett ki a csomagból egy tampont a fiú, és érdeklődve nézegetni kezdte. Piton felemelte a dobozt, és elkezdte olvasni a tájékoztatót.

- Khmmm… Nos… Ezt… fel kéne helyezned… a hüvelyedbe… - magyarázta a szőkeségnek kicsit elpirulva.

- Maga megőrült? – kerekedtek el Draco szemei. – Én nem fogok semmit felhelyezni sehová!

- Rendben. Akkor próbáld ki ezt… - nyújtott át egy kis tasakot a férfi. – Erről azt írják, hogy bele kell ragasztani a fehérneműbe.

- Csak ennyi? – vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Csak ennyi.

- Akkor menjen ki! – intett a szőkeség.

Mikor pár perc múlva belépett a hálószobába, Piton az ágyon ült.

- Sikerült? – kérdezte.

- Igen, de… olyan kellemetlen érzés. Kezdem sajnálni a lányokat… - ült le Draco óvatosan az ágy szélére. 

- Indulnunk kéne…

- Fáj a hasam… - nyöszörögte a fiú, és felhúzva a térdeit végigdőlt a lepedőn. Piton fáradtan felsóhajtott.

- Rendben. Akkor a ma estét még itt töltjük, de holnap tényleg mennünk kell.

- Köszönöm – könyökölt fel Draco, és a tekintetét végigfuttatta a férfin. Hirtelen elöntötte a forróság a testét, és mire magához tért, az ujjait végigfuttatta a tanár kissé borostás arcán. Riadtan húzta vissza az ujjait, mikor a pillantása találkozott Piton döbbent tekintetével. A fejében a saját hangja tiltakozott az ellen, amit csinálni akart, de a finom kis női kéz önkéntelenül újra a férfi felé nyúlt, és végigsimított Piton tarkóján. A két tekintetet mintha egy láthatatlan lánc kötötte volna össze egymással. Automatikusan indultak meg az ajkaik egymás felé, míg csak össze nem olvadtak. Csak pár másodpercig tartott az egész, mégis, mikor Piton felugrott az ágyról, Draco már remegett a vágytól.

- Mit csinálsz? – hátrált a férfi egy pár lépést.

- Én… én… - a fiú rémülten pislogott a tanárra.

- Biztosan a női hormonok miatt… - próbált magyarázatot találni a történtekre Perselus.

- Biztosan…

- Most aludj. Holnapra elmúlik – mondta Piton, és az ajtóhoz lépett. – Jó éjt! – kapcsolta le a villanyt, és magára hagyta Dracót.

A fiú lehajtotta a párnára a fejét, és hallgatta a saját szívének dübörgését.
- Igen. Holnapra elmúlik – suttogta a sötétbe elkeseredve.