Tiltott gyümölcs

3.

Nemiség

Draco már a harmadik napja riadt fel arra hajnalban, hogy az egész teste verejtékben úszik, és odalent fájóan merev. Halkan lerúgta magáról a takarót, majd vetett egy pillantást álombeli „kínzójára”, aki a földön lévő matracon aludt. Egy fekete hajtincs a férfi arcába hullott, és lélegzés közben meg-megremegett. A szőkeség már nyúlt volna felé, hogy kisimítsa, mikor eljutott a tudatáig, mire is készül. Úgy rántotta vissza a kezét, mintha tűzbe nyúlt volna. Miközben kibotorkált a fürdőszobába, magában a bájitalok mesterét szidta, és azon gondolkodott, hogy milyen nagyon is gyűlöli őt. A következő percben már azon kapta magát, hogy azt tervezgeti, milyen édes kínzásokkal is állna bosszút Pitonon, amiért nem képes békében hagyni az álmaiban. Megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait, majd a zuhanyhoz lépett, és megnyitotta a hideg vizet.

A jéghideg vízcseppek ezer apró tűként szurkodták a bőrét, mégis, mikor dideregve kilépett a hideg csempére, és újra felrémlettek benne az álom egyes képei, fél perc alatt újra gerjedelembe jött.

- A francba! – mordult fel nyűgösen, majd a törölközőjéért nyúlt. Végigdörgölte magát, majd a mosdóhoz ment, és két oldalról rátenyerelt. Dühösen vizsgálgatta az arcát falitükörben. Nem értette, miért nem tud megszabadulni az álmaitól… Igaz, hogy mióta szökésben lévő bűnöző volt, mellőznie kellett a szexet, de akkor is miért nem egy lányról álmodik? Mondjuk Pansyről… Miért pont Piton? Fáradtan dörgölte meg az arcát, majd megfordult, hogy levegye a ruháit a falra szerelt akasztóról. Riadt nyögés hagyta el a száját, mikor Pitonnal találta magát szemben. Ahogy rájött, hogy még mindig meztelen, a hozzá legközelebb lévő törölköző után kapott, és maga elé szorította.

- Csak azt hittem, rosszul érzed magad… - nézett végig rajta a férfi, majd kifordult az ajtón, és becsukta maga mögött.

Draco magára kapkodta a ruháit, majd vett egy mély levegőt, és visszament a hálóba. A szoba teljesen üres volt, a konyhából pedig halk csörömpölés hallatszott. A szőkeség gyorsan bebújt a takarója alá, és hálát adott Merlinnek, hogy egy ideig még nem kell a tanára szemébe néznie. A gondolatba is belepirult, hogy Piton látta őt teljesen meztelenül. Maga sem értette, miért zavarja ez, hiszen a kviddicsöltözőben is a többi mardekáros fiú előtt öltözött mindig, és sosem volt szégyenlős… No persze, abban a helyzetben a férfiassága nem volt ilyen „feltűnő” állapotban… Az egyetlen dolog, aminek örülni tudott, hogy Piton legalább azt nem tudta, hogy bár akaratán kívül, de mégis csak Ő okozta ezt a „feltűnő” állapotot.

Másnap már magasan járt a nap, mikor Draco végre kimerészkedett a hálóból, akkor is csak azért, mert az éhsége nagyobbnak bizonyult, mint a szégyenérzete. Mikor belépett a konyhába, ahol a professzor már hajnal óta tevékenykedett, halkan mormogott valami köszönés félét, de nem mert a férfira nézni. Gyorsan elmerült a hűtőszekrény kínálatában, és mikor Piton áthajolt a válla fölött, hogy kivegyen egy kis dobozkát, igyekezett úgy tenni, mintha a vaj összetevőinek olvasgatása mindennél jobban lekötné a figyelmét.

- Khm… - köszörülte meg Piton a torkát, mikor Draco leült az asztalhoz. – Azt hiszem, beszélnünk kéne… - mondta, és helyet foglalt szemben a fiúval. A szőkeség állandóan hófehér bőre felvette a vörös egyik árnyalatát. Nem hitte el, hogy Piton képes felhozni ezt a kínos esetet. Egész eddig úgy gondolta, hogy majd szépen átsiklanak fölötte, és meg sem említik egymásnak.

- Én csak azért mentem a fürdőbe, mert rosszat álmodtam, és… - kezdett zavartan magyarázkodni.

- Oh, nem… nem erről lenne szó… - mondta Piton, és hirtelen égető szükségét látta annak, hogy felpattanjon, és a mosogató ronggyal végigtörölgesse a pár perce már lesikált asztalt.

- Jó – sóhajtott fel Draco megkönnyebbülve, majd rögtön meg is bánta a dolgot.

- De ha szeretnél róla beszélni…

- Nem, nem! – rázta meg a fejét a szőkeség.

- Tudod, teljesen természetes, hogy a te korodban így működik a tested… - Piton olyan erővel dörzsölt egy kis felületet, hogy félő volt, hamarabb átlyukad, mintha Longbottom egyik elszúrt főzetét cseppentené rá. – Tudom, hogy az iskolában… jóban voltál Miss Parkinsonnal…

- Ehhez semmi köze! – csattant fel hirtelen a zavarát leplezve a fiú, mire Piton szemöldöke összeugrott. 

- Ne felejtsd el, kivel beszélsz! – mordult a fiúra. – Csak azt akartam mondani, hogy ha véletlenül a kamaszos hormonoktól felbuzdulva eszedbe jutna, hogy valahogy értesítsd Miss Parkinsont a hollétünkről, vagy hogy felkeresd, akkor azonnal verd ki ezt a fejedből! Megértetted? – nézett a szemeibe fenyegetően. – Semmi kedvem az Azkabanba kerülni, csak mert nem tudsz uralkodni magadon!

- Először is, tudok uralkodni magamon – állta a fiú a pillantást, mire Piton kételkedve felmordult. – Másodszor pedig, engem nem érdekel Pansy!

- Hát persze! – fordított hátat Piton, és a tűzhelyhez lépett, hogy megkeverje a tűzhelyen lévő lábos tartalmát. – Egyébként csak annyit akartam mondani, hogy ma este máshová költözünk. Nem biztonságos sokáig egy helyen…

- Hová megyünk?

- Olyan helyre, ahol nincs ennyi ember… És a pálcánkat sem használhatjuk!

- Már most sem igen használjuk… - görbült le Draco szája.

- De ezentúl jobb, ha egyáltalán nem varázsolunk vele. Még véletlenül sem akarom, hogy bemérjenek valahogy…

- Rendben – bólintott kelletlenül a szőkeség. – Tisztára, mintha muglik lennénk… - morogta.

- Tudom, hogy a te aranyvérednek sértő, hogy mugliként kell viselkedned, de most legalább megtanulod, hogy az élet nem fenékig tejfel!

- Eddig sem volt fenékig tejfel az életem! – szorult ökölbe Draco keze. – Maga nem tu… - kezdte volna, de a melegedő bájital hangosan pukkant egyet. Piton leemelte a lábost a tűzről, és egy merőkanállal kimerte a sárszínű folyadékot egy pohárba.

- Ezt meg kell innod! – mondta, és pár hajszálat szórt a bájitalba.

- Százfűlé-főzet? – döbbent meg Draco. – Minek ez?

- A tulajdonos, akivel ma délután tárgyalunk, csak és kizárólag egy házaspárnak hajlandó kiadni a házát – nyújtotta a bájitalt a fiú felé Piton.

- Na nem! – rázta meg tiltakozva a fejét Draco, és a kezét is védekezve kinyújtotta maga elé. – Ezt nem vállalom!

- Hát jó, akkor itt maradunk, és megvárjuk, amíg az aurorok vagy a halálfalók ránk találnak… - tette le a poharat az asztalra a férfi. - Mert előbb vagy utóbb megtalálnak itt. Eddig is csak szerencsénk volt, hogy senki sem ismert fel minket.

- De nem akarok lány lenni! – toppantott egyet a lábával a szőkeség.

- Ahogy látom, csak a külsőd kérdéses, mert a viselkedésed már tökéletes hozzá! – gúnyolódott a tanár, mire Draco sértődötten keresztbe fonta a karjait maga előtt.

- Miért nem maga issza meg? – érdeklődött.

- Tizenhét éves vagy. Nem lenne valami hihető, hogy máris megházasodtál… Lehet, hogy a tulaj elkérné az iratokat…

- Egyáltalán kitől vette a hajszálat?

- Emlékszel a harmadikról arra a kis szőkére? Akivel a liftben találkoztunk az első napon…

- Öh… - akadt el Draco lélegzete. Nagyon is jól emlékezett a lányra… Hosszú szőke haj, telt mellek, vékony csípő, hosszú lábak. – Tőle vette?

- Igen – bólintott Piton. – Talán nem kedvedre való?

- De… hogy szerezte meg a hajszálakat? – kérdezte gyanakodva a fiú.

- Ahhoz neked semmi közöd!

- Kikezdett vele, igaz? – lépett közelebb Draco és a dühtől összepréselte a száját. – Már a liftben is szemezett magával… Meddig volt hajlandó elmenni azért a pár szál hajért?

- Ameddig muszáj volt – vonta meg a vállát a tanár. – Most pedig, meginnád végre?

- Nem. Nem vagyok hajlandó azzá a nővé változni. Inkább leszek varangyos béka! – indult el a háló felé Draco, majd hirtelen megtorpant. Vigyázzállásba vágta magát, és ha egy kar nem kapja el, hanyatt vágódik a padlóra. Érezte, hogy Piton lassan lefekteti a hideg kőre, és a feje alá tesz valami ruhaféleséget.

- Sajnálom, de ha ilyen makacs vagy, nincs más választásom – nézett szembe vele a férfi. Draco villogó szemmel figyelte, ahogy leemeli az asztalról a poharat, és a szája felé közelíti, de a Petrificus Totalus miatt nem tudott ellenkezni. Ahogy undorító ízű folyadék lassan végigfolyt a nyelőcsövén, elfogta a hányinger. Néhány régi fekete mágiával foglalkozó könyvből tudta, hogy mi fog következik… A teste lüktetni kezdett, és a bőre alatt a sejtjei, mintha önálló életre keltek volna. Pár másodperc múlva érezte, hogy a kezei megmozdulnak. Lassan felült, majd rémülten nézett végig magán. Eddigi ruhái lógtak rajta, a haja pedig a derekáig ért. A kezei végigtapogatták az arcát, majd lecsúsztak egyenesen a melléig. Más helyzetben a gyönyörtől nyögött volna fel, de most csak egy elkeseredett nyöszörgés hagyta el a telt ajkakat. Az ujjai gyorsan továbbhaladtak, és elérték a legféltettebb területet.

- Oh, Merlinre! – kiáltott fel vékony női hangon, mikor a nadrágja alatt nem talált semmit. Felpattant a földről, és villogó tekintettel indult meg Piton felé. – Most azonnal csinálja vissza!

- Egy napig nem tehetek semmit – nézett végig rajta merev arccal a férfi.

- Egy napig, de hát a bájital csak egy óráig szokott hatni! 

- Egy kicsit javítottam rajta…

- Én ezért megölöm! – ment volna még közelebb Draco, de rálépett a nadrágja hosszúvá vált szárára, és előretántorodott. Mire föleszmélt, már a tanár karjaiban volt. Furcsa bizsergés futott végig újonnan szerzett testén. – Eresszen el! – lökte el magától végül Pitont, és a lehető legdühösebb arckifejezést próbálta felvenni.

- Ahogy látom még lesz mit gyakorolnunk délutánig… - mosolyodott el gunyorosan a bájitalok mestere. – Azt hiszem, a járással fogjuk kezdeni…

- Menjen a francba! – taszította arrébb az útból Draco a férfit, és botladozva bevonult a szobába. A szekrényen lévő tükörben méregette magát, mikor Piton megjelent egy dobozzal.

- Na, mégis csak tetszik? – tette le a csomagot az ágyra. – A végén még így akarsz majd maradni…

- Álmaiban! – mordult fel Draco, és hátat fordított a tükörképének. – Az mi? – mutatott a dobozra.

- Amiben eljössz velem a megbeszélésre – emelte le a csomag tetejét a férfi, és egy fehér ruhácskát húzott elő belőle.

- Ezt nem gondolhatja komolyan… - nézett végig a falatnyi, vékony, nyári anyagon a szőkeség.

- Hát, vagy ezt húzod fel, vagy meztelenül jössz… Te döntesz! – nyomta a fiú kezébe az ajándékot Piton, majd kiment a szobából.

Draco percekig kelletlenül nézegette a ruhát, majd felsóhajtott. Tudta, hogy úgysem lesz más választása, akkor meg legyen túl rajta minél előbb. Lehámozta magáról a saját cuccait, és a földre dobálta őket. Nem bírta megállni, hogy ne pillantson a tükörbe, és ne nézze meg magát meztelenül. Zavartan végigsimított a hasán, majd megrázta a fejét, és a fehér ruhácska után nyúlt. Miután felöltözött, újra megszemlélte magát, és meg kellett állapítania, hogy egész elbűvölő jelenség lett.

- Ezt még akkor is nagyon megbánja! – húzta gonosz mosolyra az ajkait a fiú, és a fejében már elkészült a haditerv.

Negyed óra múlva kilépett a szobából, és körbeforgott Piton előtt.

- Most elégedett? – mosolyodott el kihívóan. 

- Ha ebbe is belebújsz, az leszek – mutatott egy finom, női szandálra a férfi. Draco teljesítette a kérést. – Most próbálj meg járni benne! – utasította.

A fiú fel-le kezdett vonulni a szűk kis előszobában, először még botladozva, majd egyre könnyedébben. Közben neki-nekidörgölőzött a férfinak, mintha csak nem férne el a szűk helyen. Elégedetten látta, hogy Piton tekintete megvillan, valahányszor hozzáér.

- Elég volt! – csattant fel végül a tanár hangja, mikor már vagy tizedszerre ért hozzá a karjához a fiú melle. – Azt hiszem, ez már egész jól megy! Akkor gyerünk drágám! Induljunk! – nyitotta ki az ajtót udvariasan, majd mikor Draco átlépte a küszöböt, egy hatalmasat csapott a fiú fenekére.