Szerző megjegyzése: ez a fejezet a naplóról fog szólni reményeim szerint, szóval ne ijedjetek meg, ha egy paraszt szólal meg folyton, de szólok, vagyis inkább észre fogjátok venni, ha Hannah közben csinál valamit. Tehát a következő fejezet ennek az estének a leforgása csak, hiszen ez csak az lesz, amit Hannah olvas.

június. 20

A fiam megin´ avval a Kóbor Gimbusszal szeká´. Me´montam neki, ho nem megyen ő sehova, itt fog dógozni, mer a gazda ismer minket, és nem venné jó néven, ha a portás fia elkószá´na. De a büdös külke nem törődött bele. Inkáb szemmel tartom, mer a végén még meglóg. „Ernie így, Ernie úgy” Min´ha az apja vóna, pedig az én vagyok! Stanny még csa´ tizenhárom éves, azt hiszem, és az anyja istenit, nem fo´ elveszett varázslókat furikázni, vagy hogy mongya folyton. A főnök hív, megyek le, maj´ holnap fojtatom.

június. 21

Ma Stanny eltűnt. Aztán csak este gyött vissza, oszt nem akarta me´mondani, hol volt. A főnököt nem zavarta, mer aszonta, Stan nem sokat csinál itt, de gyorsan megnyugtatott, hogy nem is baj, mer még zsenge, vagy mi, és hogy az én munkaerőm az sokkal több, min´ kéne, és ezér nem is baj, ha a Stanny nem dolgozik néha, de engem zavart, mer meg is kérdeztem a Stannytől, hogy biztos avval a Ernnel volt, ő meg aszonta nem, de tudom, hogy hazudott a büdös külke. Ha az anyja élne, nem lenne ilyen mihaszna. A főnöknek montam, hogy van naplóm, és örült, meg beszélni kezdte, hogy én vagyok a portás, meg mindenes, vagyis akkor mindent tudok, ami a hotelban van, és hogy írjam le ezt, meg beszélt olyan hajónaplóról, vagy mi, és elmagyarázta, mi az, és most akkor fogom hordozni magammal, és mindig írok bele olyan megjegyzéseket, meg hogy a vendégek mit mondanak, és már egyre gyorsabban is írtam máma, a főnök szerint meg ez jó, és aszonta, hogy akkor tényleg hordozzam magammal, és ő ezér még fizet. De én montam neki, hogy nem kell, montam hogy meg vagyok én abbó a pénzből, a Stannyt tudom etetni, meg én is kosztolok innen a hotelból, és hogy majd én írok mindent, meg nekem úccse kő egy ilyen napló, és aszonta, hogy nagyon hálás, meg hogy majd felvesz mellém valakit segíteni, ha szükségem van rá, de aszontam neki, hogy nem kő nekem senki, mert én szeretem ezt a melót! Akkor a főnök örült, és elment, én meg még előtte montam neki, hogy akkor a holnaptól kezdem majd írni bele. Jó – monta, és holnap majd viszem magammal ha megyek mindenhova. De most megyek aludni, mert Stanny nem tud fény mellett, meg panaszkodott, hogy zavarja a „toll sercegése”.

június. 22

Mr. Handricks szerint nagyon jó a terasz. Ez történik, és most valaki megkongatta a portáscsengőt.
Kiadtunk még egy szobát, mingyár itt a fő-szezon a főnök szerint, és megkérdeztem, tudja-e ki az az Ern. Aszonta, hogy a sofőrjét Ern-nek hívják, de hogy még csak nemrég jött hozzá, és el akar menni majd, mert talált valakit, akivel megálapítanák a Kóbor Grimbuszt. Akkor meg én montam, hogy az nagyon nem jó, meg... csengetnek!
Ellenőr. Ellenőriz mindent, a védőbűbájokat, a mugligátló bűbájokat, meg mindent. Megdicsért, hogy szép munka, de én montam neki, hogy nem én voltam, hanem Mr. Auley, a főnök

/Hannah/
Hirtelen becsapom a naplót. A nagyapám... Semmit se tudok róla, csak hogy régen meghalt, és hogy híres erejű varázsló volt. Nem... ez abszurd ötlet... rengeteg Auley van a világon... ami azt illeti, igazán kevesen vagyunk – szólal meg egy hang a fejemben. Mindegy, ha ő lesz, rá fogok jönni. Tovább kell olvasnom...

/napló/
...Mr. Auley, a főnök csinálta őket, és akkor kérdezte, hogy hol van, én meg felküldtem őt a toronyszobába.
Az ellenőr, mikor legyött, aszonta, minden rendbe talá´t, és hogy maj´ publikálja a hotelt, vagy mi... megkérdeztem, hogy az nekünk nem-e lesz túl drága, aztán nevetett, és megveregette a vállam, meg monta, hogy az csak azt jelenti, hogy szól majd másoknak, és mongya majd, hogy ez egy jó hotel. Kezet ráztunk, elment, és mentem a dógomra.
Délután voltam most kint a füvet lenyírni, és láttam, hogy a házimanók lepkéket kergetnek a kertben, és kiabáltam velük, de aztán jött a főnök, és monta, hogy nem baj, mert ő engedte őket kicsit ki a szabadba, addig meg a vendégek most úgyis a parton vannak, meg nem eszik úccse senki, és hogy félóra szünet egy ilyen szép nyári napon jót tesz a teljesítményüknek is. Montam, hogy nekem mindegy, és mentem tovább vágni a füvet, de azér fél szemmel figyeltem, nehogymá elszökjenek.
Stanny aszonta, hogy a nyár végén elmegy Ern-nel a Kóbor Grimbuszra, meg hogy fognak...

/Hannah/
Valaki kitépte az oldalakat a könyvből! De valahogy úgy érzem, ez nem fog igazán gátolni abban, hogy a dolog végére járjak. És amúgyis van még egy oldal a végén, amit szintén elolvashatok...


/napló/
Egészen belejöttem az írásba Mr. Auley szerint, mert elolvasta a naplót. A múlt hónapi értékelés különösen tetszett neki, az a francia véleménye a kacsáról bekezdés, ha érdekli, olvasson vissza. Az már nem tetszett neki, hogy csodálkoztam a felesége cafkaságán, de megbocsájtott. Hiába, ír vérvonalú a főnök, könnyen megbocsát. De megyek füvet nyírni.


/Hannah/
Nagyon csúnyán van írva... alig tudom kibetűzni! De megpróbálom...


/napló/
Nagy a felfordulás, valaki lent kiabál, Mr. Auley rohan a szobájából. Egy francia költő múlt héten jött és most itt ugrál mellettem, papol valami ihletről, beugrottam a pult alá.
Idézem a franciát: „Ezernyi apró fehér pók, feszült a levegő, a vendégek balgák, a portás is sebezhető”
Nem értem! De


/Hannah/
Kész... Egy randa paca, ami a de után egy centimétert eltakar, de ez már mindegy is. Nem tudom, miért, de a dolog végére kell járnom!