HOTEL JADRAN

- Hannah! Gyere, megyünk a partra! – szól Bella az ajtóból. – Uramisten... mi történt veled?
Felkelek, és körülnézek: álmomban lerúgtam magam alól a lepedőt, vérzik a lábfejem és mindenem úszik a hideg verejtékben. Sőt... a hajam is tiszta víz. A lábamba hirtelen belenyilall a fájdalom.
- Au!
- Te szétvágtad a lábad?
- Nem... vagyis...
Sirius ront be vigyorogva, de ahogy meglát, arca azonnal rémületbe csap át.
- Jézusom, Hannah, mi van a lábaddal?!
- Mintha üvegeket nyomtak volna belé! – rémüldözik Bella is.
- Igen, olyasmit... álmodtam... – nyögöm csodálkozva. Mi van itt?
- Álmodtál? – kérdezi száraz torokkal, sápadtan Sirius, és egy pálcaintéssel beforrasztja a sebet, ajd leül mellém. – Fáj még? – kérdi gyengéden.
- Nem, szivem – felelem bociszemekkel.
- El kell vinni McGalagonyhoz... – szögezi le Bella.
- Ne! – vágom rá. – Ne mondjátok el senkinek...
- Dehát...
- Nem, Sirius, komolyan mondom! – Felülök, és fenyegetően végig nézek sápadt hallgatóságomon.
- Rendben – egyezik bele kelletlenül Bellatrix.
- De...
- Nem, drágám, most az egyszer én döntök!
- Jó, rendben, de ha valami baj lesz, szólunk valakinek!
- Oké, ha baj lesz... – De nem lesz...
Kiküldöm őketa szobából, és átöltözök. Öt perc múlva leérek, ahol társaim és McGali várnak rám. Sirius még mindig sápadt, Bella valamennyire nyugodtabb, de ő is aggódva pislog rám Lily mögül. Martin Robbieval dumál, Marla pedig... Pitonnal? És ráadásul nevet... Mármint Marla, Perselus csak erőtlenül mosolyog, majd felém pillant. Az előbb ösztönösen megfogtam Sirius kezét, most viszont elengedem, és hogy ennek értelmet adjak, megigazítom a copfomat. Piton gyorsan elkapja a tekintetét, és Marlával az oldalán kimegy a hotelből. McGalagony vezénylésével én is kimegyek Siriusszal, utánunk Robbieék és Bellatrixék. Szótlanul átvágunk egy üzletekkel teli utcán. Vagyis először azt hittem, szótlanul, de most jövök rá, hogy pár méterrel előttünk Pitonék dumálnak. Nincs más dolgom, elkezdek gondolkodni az álmomon... egy elhagyatott hotel... van egy olyan furcsa érzésem, hogy a HOTEL JADRAN Tučepiben van... vajon mi lehet a merengőben... meg kell keresnem... de nem egyedül. Siriust is magammal viszem, meg Bellát, mert ők valamennyire tudnak az álomról... Pitont is, de Marlát nem...!
Hogy miért?... nem tudom. Hirtelen valahogy nem szimpatikus nekem ez a Marla Durden. Olyan sötét, a haja is meg a szeme is... pont, mint Piton... de ez miért nyugtalanít?
Jaj, megérkeztünk a partra...
- Gyere úszni, Hannah – mondja Sirius. Rábólintok, és kézen fogva gázolunk be a vízbe.
- Ez hidegebb, mint volt! – állok meg fél méterre a parttól. Marla is itt áll, és mosolyog a megjegyzésen, majd a part felé fordul:
- Perselus, te nem jössz be?
- Nem – feleli mogorván, mire én akaratlanul is hátravigyorgok a képébe. Piton felvonja a szemöldökét.
- De gyere be! – unszolja nyafogva Marla.
- Félsz a víztől, Pipogyusz? – szól ki mellőlem a mindig-aktív Sirius.
- Tudod mit, Marla, bemegyek – pattan fel hirtelen, majd rám pillant, és szinte azonnal el rólam, Siriusra. – Úszunk versenyt, Black? Vagy te is félsz a bójáktól? – nyomja meg az utolsó szót, és rám néz. Rohadt hideg víz, teljesen kirázott a hideg...
- Ha olyan ápolást kapok Hannahtól, mint amilyet én adtam neki, akkor önszántamból ütközök azzal a bójával! – mondja, és rátenyerel a fenekemre... mármint nem támaszkodós módon :)
- Rendben, Black – felei a tengernek emelt hangon Piton. Ahogy elhalad Marla mellett, odamond neki valamit, amin Marla baromira idétlenül kacagni kezd.
- Hannah, te maradj kint – fordul hozzám Sirius.
- Rendben, édes – gügyögöm vissza gúnyosan, és Marlával kimegyünk a partra.
Sirius és Piton fej-fej mellett gázolnak a vízbe. Nem is mondtam volna, hogy ugyanolyan magasak...
- Vigyázz-kész... rajt! – kiabál mellőlem Marla.
A két fiú elindul. Még mindig fej-fej mellett haladnak, de egy másodpercig mintha úgy tűnt volna, Sirius elölrébb van...
- Szerinted Piton képes lenne járni valakivel? – zökkent ki gondolatmenetemből Marla. Vajon kire gondolhat azzal a valakivel... pfuj...
- Nem – felelem legalább olyan mogorván, mint ahogy Piton utasította vissza elsőre a vízbe hívást.
- Hát, ki tudja... Néha már egészen feloldódik, ha dumálunk.
- Mi tetszik neked Pitonban? – bukik ki belőlem a kérdés, és forró düh áramlik szét a testemben...
- Valahogy olyan... egyéniség
- Piton?! - kérdezem hüledezve. Viszont nem mondott teljesen hülyeséget...
- Igen! Igaz, hogy mogorva, de tegnap is olyan aranyos volt tőle, hogy kihozott a vízből, meg...
- Jönnek vissza! – szakítom félbe a valamiért feszültté váló (vagyis témájú) beszélgetést.
Sirius és Perselus (hasonló a nevük!..hm...) vágnak ki a vízből kifejezéstelen arccal.
- Na, ki nyert? – buzgólkodik mellettem Marla.
- Én – feleli unottan Piton.
- Jól van, Pipogyusz, ezt a csatát ...meg-..nyerted – mondja Sirius úgy, mintha nehezére esne kimondani -, de a háborúnak még nincs vége! – fejezi be vészjóslóan Sirius, és ideballag hozzám. – Vedd úgy, hogy találkoztam a bólyáddal... – mondja édes-kisfiú akcentussal, és bevágja a csábos félmosolyát. – Hol ápoljalak? – kérdem mézes-mázosan, és a hátáról a seggére csúsztatom a kezemet. Fél szemmel Pitonra nézek: ő elkapja a tekintetét, és hagyja Marlának, hogy a nyakába ugorjon, aztán... átöleli őt! Ha nem jön ide McGali, még meg is csókolta volna, de így szétrebbennek, és Marla, arcán diadalmas mosollyal fordul McGalagonyhoz.
- Jó napot, tanárnő! – köszön tettetett zavarral, és észrevétlenül – persze azért úgy, hogy McGali észrevegye... szuka – megfogja Piton kezét, aki egy fél pillanatig mintha megrázkódna, de aztán kelletlenül viszonozza a megmozdulást. McGalagony szelíd-nemhiszekaszememnek mosollyal az arcán elismerően bólogat.
- Házak-közti-összetartás! – mondja, mintha kipipálna valamit, majd Siriushoz fordul. – Black, jöjjön velem.
- Dehát nem lógattam a levegőbe Pipogyuszt! – mondja ártatlan-felháborodva Sirius. Halkan felnevetek, Marla meg hangosan horkant, és közelebb húzódik Pitonhoz. Szuka...
- Nem, tudom – mondja sietve McGalagony -, nem szidni akarom... na, jöjjön már!
Sirius még utoljára végigsimít a derekamon, majd elmegy McGalagonnyal.
- Köcsög ez a Sirius – jelenti ki Marla, és közelebb húzódik Pitonhoz (pedig már egy babszem se fért volna be közéjük... szuka). Dühösen nézek rájuk, majd ledőlök a napozószékbe. Bár ne hallanám Marla törlészkedését...
- Hé, Hannah, Pitonnal bemegyünk a vízbe, vigyázol a cuccainkra?
- Menjetek csak! – vetem oda bosszúsan, ki se nyitva a szemem a napszemüveg alatt.
- Ne durcáskodj, mindjárt visszajön neked Black – szól megvetően Piton, én meg dühösen lekapom a napszemüvegem.
- Menj barátaidhoz a bójákhoz, Pipogyusz! – csattanok fel a szeme közé nézve. Ridegen felvonja a szemöldökét. Au, nagyon hirtelen lettem libabőrös... miért??
- Jajj, hagyjátok már abbaaaa! – nyávog a cicamica és rángatni kezdi Piton karját. – Te meg gyere már...
- Amióta összeismerkedtél az egyik közeli bólyabarátommal, valami gond van a fejedben... – vág Marla szavába hűvösen Piton.
- Igaza van Marlának, menj már! – kiáltok rá dühösen, nyávogva utánozva Marlát az utolsó két szónál, aki erre berángatja Pitont a tengerbe. Mozdulatlanul és dühösen követem tekintetemmel a fura párost: Piton rendületlenül bámul hátra egyenesen a szemembe, Marla meg nyafogva rángatja be a tengerbe. Pár másodperc múlva megunom, vagy inkább megrendülök, felveszem a napszemüveget, és visszadőlök a székbe. Már megint rohadt álmos vagyok, de nem akarok elaludni... ha nem lenne csukva a szemem, lehunyódna...

Sötét kékség vesz körül, majd egy cápa úszik el mellettem. Észre se vett, de én megijedek, és úszni kezdek lefelé. Hirtelen szembe jön velem egy csorda szines hal. Ártalmatlannak tűnnek, sorra ki is kerülnek, de az utoldó egy éles kanyarral becsúszik a számba... ! Idegesítően ficánkol össze-vissza, de egy idő után kezdem élvezni... Egy polip átkarol, és Sirius haja a homlokomba omlik... ? Kinyitom a szemem...
- Mhmh! – nyögök beszélő-kézségem híján, mire Sirius kitekepedik a számból, és a derekamat is elengedi.
- Mi a baj? – kérdezi értetlenül.
- Semmi, csak aludtam...
- De hiszen visszacsókoltál... !
- Hát, azt álmodtam, hogy... szóval, hogy...
- Mit? – kérdi vigyorogva.
- Jól van, de ne nevess ki!
- Cserkész-becsszó!
- Voltál is te cserkész...
- Akkor tekergő-becsszó...
- Mi??
- Öhm... semmi, csak egy... kifejezés. Na, mit álmodtál? – tér feszengve a tárgyra. Ehhez majd még visszatérek...
- Hjaj, egy kis... hal úszott a számba, és... úgy ficánkolt, meg... jajj!
Egy pillanatig azt hittem, mindjárt elröhögi magát, de végül a visszafolytott nevetéstől rángatózó arcizmait kordában tartva igyekszik fapofát vágni... irtó hülye látvány :)
- Értem – prüszköli köhögve-fulladozva - érdekes kombináció –, és már az egész feje vörös az erőlködéstől. Nem tudom nem megszánni...
- Oké, nevess csak! – szólok megenyhülve, mire ugatva kacagni kezd, és térdre rogyik a homokban. Ezt nem lehet nyugodtan nézni, én is nevetni kezdek.
- Aztán ne lepődj meg, ha legközelebb egy bálnaméretű kardhallal a bugyidban álmodsz...
- Na, mit akart McGalagony? – váltok témát nevetve.
- Ja, hogy az... majd úgyis megtudod, nem nagy ügy...
- Azért elmondhatod!
- Meglepetés – böki ki vigyorogva.
- Oké, annyira nem érdekel – hazudom végül, ismervén Sirius elszántságát a meglepetések iránt.
- Üdv a fronton, Black! – szól ki egy rideg hang a vízből. Piton és Marla jönnek ki kézen fogva. Gusztustalan...
- Kösz, Pipogyusz...
Ennyi volt a duma. Smárolás Sirikémmel, eseménytelen tíz másodperc... isteni szikra! A hotel!
- Hol van Bellatrix? – pattanok fel hirtelen. Nem is tudom, Pitont vigyem-e... szeretném, de akkor Marla is jönne... különben se tudnám indokolni... inkább csak Siriusszal és Bellával megyek, az érintettekkel... a kérdésemre viszont, hogy hol van a szemtelen mardekáros, látszólag senki nem akar válaszolni...
- Hol van Bella? – kérdezem emeltebb hangon.
- Nemrég még itt volt – szól végül Marla.
- Nem t... kösz! – váltok át mogorva Nem téged kérdeztelek-ről kifejezéstelen Kösz!-re.
- Minek neked Trixi? – kérdi a naptól hunyorogva Sirius.
- Te is kellesz – válaszolom, mire meglepetten néz rám.
- Black-találkozó lesz?
- Nem – mondom nevetve, majd a füléhez hajolok. – Az álom miatt! – súgom bele.
- Oké – mondja gyorsan, és aggódó arccal áll fel a földről. – Akkor menjünk! Sziasztok! – köszön el a napernyő alatt gubbasztó Pitontól, és az ölében ülő Marlától... pfuj!...
- Viszlát – köszön vissza Piton.
Elindulunk Siriusszal, és mikor hallótávolságon kívül tudjuk cicamicáékat, hozzám fordul.
- Mit álmodtál pontosan?
Töviről-hegyire elmesélem az álmomat, Sirius meg érdeklődve hallgatja.
- ... és szerintem a hotel itt van.
- Itt? – kérdezi, és körülnéz.
- Nem úgy, te hülye! – mondom nevetve. – Hanem Tučepiben...
- Ja, ha úgy gondolod, keressük meg... úgysincs kielégítve a kalandvágyam, most, hogy James nincs itt – mondja szomorúan szegénykém... – De Bella minek az egészhez?
- Ő is ott volt reggel, biztos szivesen kapna magyarázatot... különben is, több pálca többre megy...
- Igaz... de... most merre keressük Bellatrixet?
- Hú, nem tudom... talán-
- Helló! – köszön egy vidám hang a hátunk mögül, és Sirivel egyszerre fordulunk meg.
- Trixi! – kiált boldogan Sirius.
- Ritka az efféle öröm nálad a jelenésem miatt, drága kuzinom...
- Veled csak az a gondom, hogy az édes otthont emlékezteted...
- Na, elég! – vágok közbe. Tálalom Bellának az álmomat, majd az „itt a hotel” elméletem, és megkérdezem, velünk tart-e.
- Hát persze! – csillan fel a szeme. – Egy kis izgalom az unalmas hétköznapokra.
- Hát igen, a Black-kalandvágy...- bólint nosztalgikusan Sirius, és Bella elvigyorodik.
- Ahhoz képest, hogy nem szereted a fekete mágiát, egész jófej vagy...
- Szeretitek ti azt helyettem is Cissyvel meg Regulus öcsémmel...
- Na menjünk! – szólok közbe vidáman. Black-témábamerülés...
- De hova? – néz rám értetlenül Bella... Hát igen... Black-értetlenség...
- Hát a HOTEL JADRAN-ba!
- Jó, felfogtuk – szól közbe Sirius -, de az... hol van?
- Hát... – kezdem elbizonytalanodva. Mindenképp a tengerparton, mert a terasz a tengerre nézett... De hogy a város közepéről merre induljunk...
Az álmomban már eleve a hotelban voltam...
- Erre! – kiáltok fel hirtelen, és futni kezdek. Balra tőlem hallom a hullámokat, mögöttem a Black-kuzinokat.
- Hannah! Várj meg! – kiált Bella, én meg hirtelen lefékelek. Miért nem lehet tartani a tempómat?!
- Gyertek már! Van rajtatok cipő?
- Igen... – feleli összevont szemöldökkel Sirius. – Miért is...
- Az üvegszilánkok... – válaszol gyorsan Bella, hangjában a Black-kalandmámorral. – De nem kell odáig futni, Hannah!
- Oké, akkor sétáljunk... Az istenit, mik vagyunk mi, csigák?! – mordulok rájuk, mert a beleegyezésemre ráésrősen vánszorogni kezdtek. Black-tempó...
- Nyugi, Hannah, déletőtt van, Tučepi kis város, megtaláljuk a hotelodat – csitítgat Bella.
- Ne nyugtasd, sose láttam még ilyen tüzesnek - vigyorog rám Sirius, és két kezét fényképezőgép-kocka módon összetéve szemlélgetni kezd... ha ez így értelmes:)
- Jaj, újságok! – kiált fel Bella, én meg összerezzenek a hirtelen jött hangerőtől. – Informálatlan vagyok, amióta nem olvasom a Prófétát. Várjatok meg! – mondja, azzal elszalad újságot venni.
Lassan beletörődök, hogy nem fogunk úgy rohhani, mint az álmomban...
- Fuh, egy napi zsebpénzemet költöttem hetilapokra – szól visszaérve, kezében legalább húsz újsággal. – Nesztek, álljunk le olvasni... Hátha lesz valami gyanúsan-fura mugli ügy...
- De...
- Várjuk meg Evanst! – vág a szavamba láthatóan hír-éhesen és reménykedve Trixi.
- Jó... – törődök bele kedvetlenül, és kézbe veszek egy újságot...

„Slobodna Dalmacija”

- Mi... – kezdi Bella.
- Jajj, hát mi nem is tudunk horvátul – csap a homlokára Sirius. – Gyertek be ide – mutat egy kihalt mellékutcára. – Lefordítom őket. Mi van, én már varázsolhatok! – vigyorog a képembe, mire fájdalmasan elmosolyodok... azt hiszem :)
Bevonulunk hurcolva a sok újságot, és leterítjük Sirius elé.
- Translatio! – kiált és megpöcköli a kupacot.
- Lily! – kiált ki Bella hirtelen a főútra, mi meg Siriusszal egyszerre összerezzenünk...
- Sziasz..tok. Mit csináltok ti itt? – kérdi értetlenül Lily.
- Olvasunk, Evans!
- Nem is tudtok horvátul – jelenti ki tény-feltáró hangon Lily.
- Lefordítottam – vigyorog Sirikém, és lazán meglegyinti a kezében a pálcát.
- Eszednél vagy, Black! Nem vará...
- Elmúltam tizenhét, Evans! – szól közbe elégedetten Sirius.
- ...zsolhatsz muglik előtt! Tudom, hogy elmúltál tizenhét!
- Honnan?
- James-től... – mondja elpirulva Lily. – Na, mit írnak? – vált témát feltűnő hirtelenséggel Lily.
- Most kezdünk neki - feleli vigyorogva Bella. – Fogj egyet.
Kihalászom azt, amelyken az előbb még „Slobodna Dalmacija” volt írva...

Szabad Dalmácia

Lapozgatni kezdek benne. Néma csend, csak a lapok sercegését hallani.
-Esős idő elé néz a Makarská Riviéra...- nem vettük észre.
-Marylin Monroe új skandálja-... ki az a...

- Ezt hallgassátok! – kiált fel hirtelen Bella. – Többen nem tudják megmagyarázni azt az Angilában kezdődött gyilkosság-hullámot, ami mára már egész európát bejárja... ez Tudjátokki műve!
- Ez nem hír, Bella...
- De ez igen – szól közbe az újságra meredve Lily. – Podgora városában a múlt héten két élettelen testet találtak, a halál okát viszont lehetetlenség megállapítani. Többen egy új-keletű vírusra gyanakodnak...
- Mi nem tartozunk közéjük – mondom.
- Hát, itt is van varázslat...
- És gyilkosság is...
- Valaki még valamit? – ocsúdok fel elmélázásomból.
- Nem, nálam semmi, de még sok lap van... amiket majd máskor megnézünk! – teszi hozzá Bella, és megkéri Siriust, hogy küldje fel a lapokat a hotelba. Mármint abba, amelykben lakunk.
- Akkor menjünk – indítványozom, és szótlanul kipréseljük magunkat a szűk-utcából, majd folytatjuk utunkat.
- Hova megyünk? – kérdezi pár másodperc csend után Lily.
- Jaj, tényleg. – Kiszáradt torokkal harmadszorra is részletekig előállok az előző kettő mintájára épített szövegemmel.
- Fú... tényleg össze volt vagdosva a lábad? – kérdi a végén elgondolkodva Lily.
- Igen – feleli helyettem megborzongva Sirius.
- Különös... a nagybácsimnak volt egy furcsa agyrázkódása, ami után fura álmai voltak... eleinte csak, az elmondása szerint, arról álmodott elferdítve, ami már megtörtént vele, de aztán elkezdett a jövőről... amíg egyszer csak megálmodta a saját halálát... hetekre eltűnt, aztán megjelent teljesen lefogyva, és... azt mondta, ha elalszik, újra és újra átéli a saját halálát, és... hát, nyugodjon békében...
- Kösz – mondom a végén.
- Jaj, bocs, nem úgy értem – mosolyodik el. – Biztos más baja volt, nem nagyon ismertem...
- Ahhoz képest elég sokat tudsz róla – mosolyog Bella.
- Emlékiratok... Mugli volt, és ezt úgy akarta kiadatni, mint egy... kitalált történetet, és minket bízott meg vele, szóval... olvastam is... szörnyű... ha csak eszembe jut... azok az álmok...
- Na jó, kinek mi a kedvenc... kajája? – váltott témát hangját felemelve Sirius.
- Őő... nehéz kérdés – mondja elgondolkodva Bella. – Talán valami...
- Lasagne – szólok a témához egy beugrott íz hatása alatt, és megnyalom a számat. Sirius elvigyorodik.
- Tüzes, és a száját nyalogatja... Hannah, mit csinálsz ma este? – kérdi, és mindenki nevetni kezd.
- Na menjünk már! – jelenti ki kalandmámorával viaskodva, vagyis inkább abból kifolyólag Bellatrix. Mélységesen egyetértek vele, úgyhogy elindulunk. Nem rohanunk, úgyhogy Siriusék is elégedettek lehetnek, de nem is vánszorgunk, szóval én is az vagyok. Minden átmenet nélkül bevillannak képek az álmomból, amik segíthetnek. Olyanok is, amikre nem emlékszem, de tudom, hogy rávezető nyom. Például egy idős asszony horvátul kiabál egy tizenhat éves suhanccal, akinek ládák vannak a kezében, majd a fiú bólint, és futva elindul... nemsokára felmegy egy lépcsőn, aminek a tetején meglátom a telket, és a romos hotelt. A következő pillanatban már sikolyokat hallok, és fültépő ricsajt...
- Á!
Sirius aggódva néz rám, és a száját mozgatja, tehát mond valamit, de nem hallom a sikítozástól. A fülemre szorítom a kezemet, és térdre rogyok az utca kellős közepén.
- Siessünk! – kiáltok rájuk, és küzdve a dobhártyaszaggató ordítozással felpattanok, és futni kezdek előre. A sikolyok halkulnak, végül pedig már Siriust hallom.
- Mi a baj? Hannah! Hallasz?
- Igen. Most már... Nézzétek! – kiáltok fel hirtelen egy fütyörésző fiú láttán, aki az út szélén ballag ládákkal a kezében.
- Hvala za nič, Coviči! – kiált rá az egyik ház előtt ücsörgő öregasszony, mire a fiú abbahagyja a fütyörészést, és sietve elindul egy köves úton.
- Utána kell mennünk! – mondom, de magam sem értem, miért láttam ezt a jelenetet pár perce. Talán Lilynek igaza volt...
- Miért? Tetszik? – kérdezi félig nevetve félig féltékenyen Sirius.
- Dehogy, csak ő is a hotelba megy.
Intek nekik, és futólépésben elindulok a fiú után. Az lelassít, ahogy nem látja őt az öregasszony, és tovább fütyörészik, így nekünk se kell futni. Pár másodperc múltán a köves út a part mellé ér, és egy romos kőlépcső tetején megpillantom a hotelt. Egy pillanatig nem bírom felfogni, hogy megtaláltam, de mikor Bella ámuldozva elmegy mellettem, hirtelen kielőzöm, és vezér-pozícióban megyek a hotel felé.
- Hát, nem egy Roxfort... – jegyzi meg Lily. Felbaktatunk még egy lépcsőn. Hihetetlen... óriási, és lerobbant, mégis csodás helyre érkeztünk...
- Jaj!
- Mi az?
- Tele van a padló üveggel! – feleli Lily Bellának.
- Nincs cipőd?
- De van, csak elég vékony...
- Fáj?
- Nem nagyon...
- Akkor meg? Finnyás griffendélesek – vigyorog Bella, és megveregeti Lily vállát.
Mereven állok az óriási teraszon, és a tengert nézem, mikor valaki hátulról átölel.
- Itt vagyunk. Keressük meg a merengődet – súgja a fülembe Sirius.
- Aha – nyögöm vissza, és olyan hirtelen fordulok meg, hogy Sirius elveszti az egyensúlyát, és majdnem elvágódik. – Jaj, ne haragudj!
- Semmi baj – mondja az üvegszilánkokra meredve. – Voltam már rázósabb helyzetben is...
- Ha jól rémlik, a toronyban fejeződött be az álmod, nem igaz? – kérdi Bella.
- De.
- Akkor menjünk! – indítványozza Lily.
A csapattal elindulok be a hotelbe, de ahogy belépünk zajt hallunk a szomszéd szobából.
- Van itt valaki? – kiált oda Sirius, és már indul is. A többiekkel az ajtóban várunk, amíg Sirius óvatosnak éppen nem nevezhető lépésekkel a szobához siet, és kitárja az ajtót. Kisebb megrökönyödés hallatszik, vagyis inkább gúnyos horkantás, és Sirius minden átmenet nélkül előrántja a pálcáját.
- Black? – szól ki egy ismerős hang, én pedig hirtelen megszédülök és azt kívánom, bár én állnék az ajtóban...
- Pipogyusz! Mit csinálsz itt? Tűnés kifele.
- Nem te mondod meg, hol vagyok! – szól vissza mogorván, és kisétál a szobából, ám amikor meglát minket megtorpan, és kérdő tekintettel fordul Bella felé, bizonyára mivel vele nincs rosszban.
- Mit csináltok itt?
- Hannah hoz... – kezdi Bella, de a szavába vágok.
- Sétálunk. – Nem kell mindenkinek megtudnia, hogy őrült álmaim vannak!
- Igen. Te pedig menj vissza a szobádba! – parancsol rá Sirius, Piton pedig megvonja a vállát.
- Felőlem, úgyis indulni készültem... Jó mulatást! – szól oda nekem, és elindul felénk. Ahogy elhalad mellettem összerándul a gyomrom... itt valami nincs rendben... miért lett libabőrös a combom?!
- Hé, Piton, gyere fel velünk... hagyd, Sirius, több pálca többre megy! – mordul oda Bella kuzinjának, aki a felajánlásra ismét felemelte a pálcáját.
- Igen, én is épp a pálcámat akartam használni... – Black-ellentmondások...
- Nem megyek egy rakás hülyével kempingezni egy romos hotelba! Te vagy a kivétel, Trixi... – szól oda Bellának, aki egy én-hülye? kifejezéssel az arcán mintha kezdett volna egyetérteni Siriusszal. – De ha elmondjátok, miért hozott ide titeket Auley, veletek tartok. Nincs jobb dolgom...
- Ne mond el neki! – utasít Sirius, és kérdőn pillant rám. Bocsánatkérően rámosolygok, és egyszuszra nekivágok az álmomnak. Mire végzek, Sirius kétségbeesetten néz rám, Piton pedig megrökönyödve.
- Értem... jártam fent, nincs ott semmiféle merengő. Azt tényleg csak álmodtad.
- Kár – hagyom rá, de azért elindulok a lépcső felé. A többiek követnek.
A toronyba érve megpillantom a merengő hűlt helyét, és a kőállvány körüli tiszta mezőbe lépek. Lassan elindul a kezem az állvány felé, és mikor hozzáérek, valaki felsikolt mögöttem. Hirtelen megforulok, de csak négy csodálkozó pillantást látok. Mikor ismét visszafordulok már egyre többen sikoltanak fel különböző irányban, és az egész hangos ricsajjá alakul a fejemben. Ismét térdre rogyok, és szinte azonnal érzem, ahogy kezek talpra állítanak.
- Menjünk le! Menjünk... le... – kiáltom fáradtan, de nem hallom a saját hangomat. Sirius segítségével feltápászkodok, és mire kiréünk a toronyszobából, újra kitisztul a fejem.
- Az ott mi? – kérdi összehúzott szemekkel Piton, és egy kopott könyvre mutat. Sirius lehajol érte, egy pillantásnyi ideig vizsgálja, majd egy ez-a-te-ügyed pillantással a kezembe nyomja.
Óvatosan kinyitom, és az első oldalon cikornyás, kézzel írt szöveget pillantok meg.
- Stan Shunpike naplója, az hótziher! – olvasom fel a rondán dőlt betűket, és lapozok egyet a könyvben. – A fiam megin´ avval a Kóbor Gimbusszal szeká´. Me´montam neki, ho nem megyen ő sehova, itt fog dógozni, mer a gazda ismer minket, és nem venné jó néven, ha a portás fia elkószá´na. De a büdös külke nem törődött bele. Inkáb szemmel tartom, mer a végén még meglóg.
- Ez a portás naplója? – néz rám értetlenül Bella.
- Úgy tűnik – válaszol helyettem Piton.
- Keresd meg azt a részt, ahol leírja, mi történt a hotelban! – szól izgatottan Sirius.
- Mennünk kéne – mondja erélyesen Lily.
- Majd otthon elolvasom – mondom, és becsapom a könyvet.

Az épület többi részét csendben járjuk be egészen a kijáratig.
Viszont mikor kiérünk a hotelból, Bella Pitonhoz fordul.
- Tényleg, a cicust hol hagytad?
- Nem tom – vonja meg a vállát, és furán kerülni kezdi Bella tekintetét, biztos hogy ne kelljen válaszolnia. Tetszik a hozzáállása. Marla nem is érdemelne többet. – De különben is folyton ott élesítette a karmait a szobám ajtaján, szóval én nem bánnám, ha elveszne...
- Hogy modnhatsz ilyet?! – mordul rá Bella, én meg értetlenül kapkodom köztük a fejem. – Az apámtól kaptam, és nem azért hoztam el, hogy ilyen rút vége legyen szegénynek!
- Nyugi, Trixi, meglesz Borzas – csitítja Sirius.
- Miről beszéltek? – szól közbe Lily.
- Bella macskájáról, amit, ha jól értettem meg, felelőtlenül Pitonra bízott.
- Ő akarta elvinni sétálni, én meg tíz galleonért megengedtem neki... de most már tudom, hogy csak meg akart szabadulni tőle.
- Nem igaz, csak ugrattalak. A szobámban hagytam, mert folyton a bokámat karmolászta – mondja Piton, és csupasz bokája felé mutat.
- Ezt hogyhogy nem vettük észre? – néz rá értetlenül Sirius. – De megérdemelted.
- Olyan, mintha üvegeket nyomtak volna bele... – mondom szórakozottan a fura sebekre meredve.
- Nem szökött meg véletlenül déltájban? – kérdi hirtelen Lily.
- Kiment vadászni – vonja meg a vállát Piton.
- És Hannah lábánál kötött ki! – csapott a homlokára Bella.
- Mi? – nézek rájuk értetlenül.
- Azt mondtátok, olyan sebeid voltak, mikor felkeltél, mintha üvegekbe léptél volna – magyarázza Lily.
- Igen? – kapta fel a fejét Piton.
- Neked nem mondtuk – mordul rá Sirius -, mert semmi közöd hozzá!
- Akkor viszont meg van magyarázva az ügy! – szól közbe csitítóan Bella.
- Nem hinném – mondom morfondírozva. – De nincs jelentősége! – vetek véget a kellemetlen beszélgetésnek. Ahol Sirius és Piton, ott a vita.
Az út további részét már tényleg csendben töltjük. Stan Shunpike... sose hallottam még ezt a nevet. A koszos, látszólag iráshibás könyv birtoklása viszont furcsa izgalommal tölt el, és mikor visszaérünk a „mi hotelunkba” szinte azonnal a szobámba vonulok, és olvasni kezdem a könyvet.