3. Éjszakai találka

Álmomban a hotelban vagyok. Le a lépcsőn, és be a folyosón balra, ahol Sirius és Lily osztozik egy – szerencsére – kétrészléges szobán. Mielőtt kinyitnám az ajtót valaki belelehel a vállgödrömbe. Fekete haját az arcomon érzem, ahogy a fülcimpámat kezdi harapdálni. Hanyatt dőlök a folyosó kellős közepén, és nagy meglepetésemre egy francia ágyon landolok. A fiú, akiben hirtelen felismerem Siriust, már a hasamon van, én pedig valamiért alsóneműben...
Sirius egyre lejjebb csúszik, egészen...
Tengerparton fekszem. A hullámok nyaldosnak, de nem az egész testemet, inkább úgy mondanám, hogy kimondottan egy testrészemre koncentrálnak. Belemarkolok a homokba, lehunyom a szemem, és kinyitom a szám, de abba nem megy bele a sós víz, mint szokott...
A hullámok egyre vadabbak, a kezem közül kicsúszik a homok, és most már fáj a körmöm helye, ahol a markomba mélyed... Egy delfin ugrik át rajtam, és a hullámok olyan érzést váltanak ki bennem, amit még soha...
Valahol a távolban hallom a legkedvesebb zenét, amit valaha fülem érzékelt. A hátam alá homokot szór a tenger, és én felemelem a derekamat. Erőtlenül markolászom a homokot, a hullámok már-már belülről csinálják, amit csinálnak, és madarak szállnak el a fejem felett...
Aztán egy végzetes hullám visszaránt a kórházi ágyra, és én kinyitom a szemem. A takaróm megmozdul, és nekem a szívverésem is eláll az ijedtségtől. De végül Sirius kócos feje bukik ki a paplan alól.
- Te már itt vagy? – kérdem megkönnyebülve, és Sirius arcára őszinte csodálkozás ül ki.
- Te végig aludtál? – kérdezi ő.
- Min végig... – Hát persze! – Oh, ez te voltál? Azt hittem, álmodom. Istenem, aranynyelved van...
- Mondták már – vigyorog a képembe.
- Hány óra? – kérdezem álmosan.
- Kilenc múlt. Olyan édesen aludtál, hogy először nem akartalak felébreszteni. Aztán elkezdtél horkolni – mondja vigyorogva.
- Ouh...
- És eszembe jutott, hogy azt könnyen le lehet állítani, de az nem, hogy hogyan...
- Jó módszert választottál. Gratulálok, lefitymáltad a tengert...
- Így akartam – mondja, és közelebb hajol hozzám. – Pipogyusz üdvözöl.
- Mi van? – nézek rá értetlenül.
- Csak vicceltem. Idegesítő egy alak. Az aggódás cseppnyi jelét se mutatja! Csak ül a hülye ernyője alatt...
- Ne Pitonról beszélgessünk, nem szeretem ezt a témát. – Sirius ugatva nevetni kezd.
- Jól van – mondja nevetve. – Holnap reggel kiengednek, drágám, bejövök érted nyolcra.
- Miért, most mész?
- Még egy kicsit maradok. De inkább ne csináljunk semmit, mert árthat az állapotodnak.
- Miért, nem vagyok terhes – mondom nevetve.
- Nem, de nem is rossz ötlet... viszont agyrázkódásod van, Hannah!
- Jól van, értem. De akkor... mit csináljunk?
- Azt ne mondd, hogy velem csak dugni lehet!
- Nem, dehogy, csak...
- Étvágyat csináltam? – mondja Siri, és felvonja a szemöldökét.
- Aha... na mindegy. – Elmélázva nézem a pasim igéző szemeit, aztán minden átmenet nélkül ásítok.
- Álmos vagy, szivem?
- Ah... nem... csak...
Lecsukódik a szemem, és csak azt érzem, ahogy Sirius jobban betakar, majd álomba simogat...