1. A bója

Mozdulatlanul fekszem. Az amúgy elég kényelmetlen testhelyzetem most nem zavarja közös nyugalmunkat...
Először a bokámat kényezteti. Simogatja, néha feljebb csúszik, hideg nyelvként ér testem többi részéhez. Hirtelen a nyugalmas cirógatást feldúlt támadás váltja fel. Az egész testem beleremeg érintésébe, majd a hátam alá nyúl, és kissé lejjebb húz. Egy pár másodpercig ismét a bokámat nyaldossa, majd egy újabb, az előbbinél jóval nagyobb támadása folytán telemegy a szám, az orrom és a szemem vízzel, én pedig Perselus lába elé vetődök a partra.

Elátkozom az eddig oly gyengéd hullámokat a kellemetlenül kínos helyzetért, majd zaravomat leplezvén rámosolygok a sötét fiúra fölöttem. Tučepi drága jó tengere nagyott esett a szememben... de képes vagyok megbocsátani.

- Nolám, Auley a lábaim előtt hever. Pedig azt hittem, mindjárt elélvezel azoktól a hullámoktól...
- Ne idegesíts, Piton. Inkább úszhatnál te is egyet! – förmedek rá a kirándulás kedvéért térdig érő, rongyos, fekete fürdőgatyába bújt zsíros hajú és idegtépően görbe orrú Pitonra, aki erre csak mogorván horkant, majd sötét pillantást vet a kéken ragyogó, kristály-tiszta tengerre.
- Nem, Hannah, nekem nem kell úsznom ahhoz, hogy tudjam, nem akarok – jelenti ki végül hűvösen.
- Az istenért, csak ülsz itt a hülye ernyőd alatt, és... nem is tudom, csinálsz-e még mást is ezen kívül...
- Nézem a csajokat – mondja, és tettetett érdeklődéssel végigmér egy csapat viháncoló mugli lányt, majd elismerően bólint, és várakozva ismét felém fordul.
- Ha nem jössz be a vízbe, nem fognak észrevenni! – csattanok fel hirtelenjében jött válaszommal, és dühösen felemelkedem ülő helyzetemből. Kezd elegem lenni ebből a két lábon járó denevérből!
- Nem érd...
- Nohát, Hannah, csak nem Pipogyit akartad rávenni az úszásra? De hiszen ő nem is tud úszni. Lebegni ellenben annál inkább, igaz-e, Piton?
- Ne, Sirius, édesem, egy csomó mugli van itt! – sietek megnyugtatni az én egyetlenemet, és egy ujjintéssel magamhoz intem.
- Hannah Auley véd meg a megaláztatástól? Ezt nem hittem volna...
- Sokmindent nem tudsz még te Hannahról. Például a nyelvügyességét, és remélem nem is fogod megtudni.
- Fuj...
- Ezt figyeld! – inti le Sirius Piton felhorkantását, és fullasztó csókot vág le ott helyben. Természetesen nem Pitont smárolja le (fuj, ilyen egyáltalán hogy juthat az eszembe... fuj), hanem engem. Bár a bemutató delejes része a számban történik, ergo Piton szart se lát belőle, azért biztos felfogja, mire célzott Sirius...
- Legyetek szívesek és hagyjátok abba, az emberek látják, hogy veletek vagyok – szól undorodva Piton.
Sirius könnyedén befejezi a csókot, rámvillantja a legszexisebb mosolyát, majd fenyegetően Piton felé fordul.
- Találj magadnak egy csajt, Pipogyi.
- Megvesztél? Tököm tele van a sok mugli lotyóval... istenem, mit keresek én itt? – Ez egy teljesen jogos kérdés a részéről. A házak közti összetartás érdekében – vagyis létrejövésének érdekében – kirándulást szerveztek Horvátországba. Minden házból jöhetett egy csaj meg egy fiú. Tőlünk én jöttem Martin Fletcherrel, a Hugrabugból Robbie Dilong Marla Durdennel, a Mardekárból – érthetetlen okokból nem Lucius – Piton és Bellatrix Black, Sirikém unokatesója, a Griffesek közül meg maga Sirius – az édespofa – Lily Potterrel. És csak Piton nem akart jönni, de nem volt választása – Dumbledore valamiért ragaszkodott hozzá, hogy itt legyen... érthető hát, ha zsörtölődik. Én legalábbis megértem, mivel egy megértő nőszemély vagyok, de Sirius annyira jól érzi itt magát, hogy nem bírja felfogni, ha valaki nem.
- Jaj, Pipogyusz, tudom, hogy esküdt ellenségek vagyunk, de ne törődj vele. Élvezd a tengert!
Pitont nem igazán hatják meg Sirius szavai, csak gúnyosan fintorogva fordul felém.
- Azért annyira nem kell élvezni, mint Auley, ugye?
- De, élvezheted úgy is, ha akarod – vágok közbe, mert Sirius elég értetlen képet vág.
- Miért, Hannah hogy élvezte?
- Azt látni kéne, így nem tudom leírni, Black. Biztos te nem elégíted ki a vágyait, ha a tengerhez folyamodik.
- Mi? – néz rám Sirius nevetve, hitetlenkedő félmosollyal. – Jaj, Hannah... estére átpasszoljuk Fletchert Lilyhez, és lefitymálom a tengert...
- Még csak át se kell passzolni, mert külön szobába vagytok... legalábbis mi igen... ti nem?! – ijedek meg hirtelen... Sirius rám nevet, és egy „csak vicceltem” pillantás után előlegként úgy smárol le, mintha máris azon a tengerlefitymálási projekten dolgozna.
- Fuj. – Csak ennyi telik Pitontól, mert Gali jön ki a vízből lila fürdőruhájában, arcán egy számunkra eddig ismeretlen gesztussal: mosolyog...
- Piton, maga hogyhogy nincs a vízben? – kérdezi félig mogorván, félig csodálkozva McGali.
- Nem tud úszni, tanárnő. – Sirius fél kézzel gesztikulál, fél kézzel meg a csípőmet taperolja. McGalagony kissé megrovóan néz rá, de még mindig... mosolyog?
- Akkor ideje megtanulni. Öhm...Auley kisasszony, van valami dolga az enyelgésen kívül? – néz rám még mindig mosolyogva, de már egy ismertebb szervezkedő-lánggal a szemében. Sirius közelebb húz magához, és egy „vele maradok” mozdulattal fonja körbe a derekamat.
- Ha azt akarja, tanárnő – mondja –, hogy tanítsuk meg Pip... Pitont úszni, akkor én is itt maradok!
- Nem, Black, magát egyenlőre nem jó együtt hagyni egy Mardekárossal, főleg ha Pitonról van szó... hm... maga inkább jöjjön velem és Durden kisasszonnyal kagylót szedni! – adja ki a parancsot már-már idegesítően jóságos mosollyal McGali. Siriust elviszi egy másik bigével, én meg maradjak itt úszómesterest játszani Pitonnal?!
- Dehát miért, tanárnő? – kérdi meghökkent-csalódottan Sirikém.
- Ha jól tudom, azért vannak itt, hogy ápolják a házak közti viszont...
- Igen, én Griffendéles vagyok, Hannah meg Hollóhátas! Mi miért nem ápolhatjuk azt a viszont együtt? – csattan fel Sirius, mire Gali kissé összehúzza a száját.
- Maguk amúgy is elég szép viszont ápolnak, amint látom.
- De... – kezdeném én is, de McGali ez esetben hajthatatlan.
- Maga, Auley, megtanítja Pitont úszni, maga meg, Black, velem jön kagylókat keresni.
- Legalább élnek azok a kagylók? – kérdi reménykedve, de már kissé kedvszegetten, mintha előre tudná a választ az én kis kalandvágyó Sirikém.
- Nem, Black, nem élnek!
- Jól van na, megyek. Szia édes! – fordul hozzám, és mikor válaszra nyitom a szám, ő szemtelenül beledugja a nyelvét! Komolyan mondom, nem is értem, hogyhogy nekem vannak francia őseim, Sirius francia-nyelvtudása mellett...
- Szia szívem! – köszönök el tőle, miután nagy sajnálatomra leváll a számról. Még egy másodpercig rám mosolyog, és két kezével tartja a fejemet (olyan jó, hogy ilyen magas!), majd a türelmetlenül toporgó Galival elindul a part mentén. Ahogy jár... olyan férfias! Megbabonázva bámulom a seggét, mikor Piton megköszörüli a torkát.
- No, te nagyra nőtt denevér – fordulok hozzá. – Nyomás a vízbe!
- Tudok úszni – feleli tömören, és elégedett-gúnyosan várja a reakciómat... amit meg is kap!
- Hogy te... te tudsz úszni?! – mordulok fel dühösen a hazug köpönyegforgató szeme közé szórva a düh-szikráimat.
- Nyugi, Auley, úgyse fogok úszni...
- Akkor miért hagytad, hogy McGalagony rám bízzon?!
- Így ingyen megszabadultam Blacktől... hidd el, jobban örültem volna, ha tőled is megszabadítanak, de egy nap úgyse lehet ennyi szerencsém...
- Jól van, Pipogyusz - mondom a dühtől remegő hangon. – Akkor bizonyítsd be!
- Nem szeretek úszni, Hannah, majd mond azt légy szíves, hogy nem sikerült megtanulnom...
- Nem, Perselus, te most szépen bejössz velem a vízbe, és versenyt úszunk a bójákig!
- Hjaj... – sóhajt, majd nagy meglepetésemre hunyorogva kimászik a napernyője alól, és a víz felé indul.
- Hideg! – szólok utána diadalmas-kajánul, mire lassan megfordul, és sajnálkozva visszabámul a szemembe.
- Nem zavar – böki ki, és valóban: szemrebbenés nélkül hasít be az én hullámaim közé, úszik vagy öt métert, majd visszanéz rám, ugyanis a meglepetéstől a homokba gyökereztem... ez a fiú gyorsan úszik!
- Mi van, Hannah, beijedtél?
- Nem! – kiáltok vissza magabiztosan, de kezdem érezni, ki nyeri a versenyt.
- Akkor ússz ide!
Még mindig sokkolva belesétálok a vízbe, lassan odaúszok hozzá, és rajtvonalba állunk.
- Kész vagy, Piton? – kérdezem a zsíros haját maga után úsztató fiút.
- Mi az hogy! Egy-két... há!
A lehető leggyorsabb úszásommal elérem, hogy csak két méterrel legyen előttem. Ő is gyorsúszik, de az ő gyorsja sokkal gyorsabb az enyémnél...
A nagy erőlködésben azon kapom magam, hogy fejjel nekimegyek egy bójának.
- Au! – jajdulok fel, és oldalra nézek.
Piton diadalmas arckifejezése kissé meginog, ahogy a fejemet nézi.
- Nem esett bajod? – kérdi aggódva, de még mindig ridegen.
- Jól vagyok! – vágom rá, mire odalöki magát hozzám (fél méterre volt a bójámtól), és a fejemre mutat.
- Akkor az mi, ketchup? – kérdezi, én meg ijedten kapok a fejemhez, és mire újra látom a kezem, már véres.
- Úristen! – kiáltok fel, és meggondolatlanul a víz alá akarok bukni, de Piton még idejében megfogja a vállamat.
- Meg vagy húzatva?! Sót a nyílt sebbe... hol élsz te, a Tiltott Rengetegben?
Dühösen fejbe akarom vágni, de elkapja a kezem.
- Most kimegyünk, Hannah! És ne verekedj!
Engem is magával húz, de még így is gyors! Hazug állat, méghogy nem tud úszni...
Leér a lábam a földre, úgyhogy elindulnék, de megszédülök, és Piton kap el.
- Ne hősködj, Hannah, mindjárt elájulsz.
- Tudok járni... – jelentem ki elhalóan, és ekkor kiesik a talaj a lábam alól. Kábán, szinte ájultan érzékelem, ahogy felemelkedek, és egy kéz a vállamnál, egy másik pedig a térdhajlatomban tart... oldalra bukik a fejem, és nagyon homályosan látom, ahogy közeledünk a part felé.
- Hannah! – kiáltják többen, és innentől már csak hangfoszlányokat tudok kivenni... Mi baja?... Uramisten, miss Auley, jól van?... Mit csináltál vele, Pipogyi?!... aztán hallom Perselust, ahogy valahonnan fölülem kiabál.
- Beverte a fejét! Talán már nincs is eszméleténél! – ordítja ki a partra, aztán halkan, hogy én is alig hallom, hozzáteszi: - Tarts ki, Hannah...