6. Malfoy szülinapja – A BULI – cseptör kettő – az EKSÖN

Szóval kopp. Az agyafúrtabbja már kitalálhatta, hogy ki hiányzik még a felsorolásból...
Nem? Nincs meg? Szóval kopogtak, de nem úgy, mint eddig, hogy kip-kop, Malfoy ugrik, ajtó nyílik, vendég jön, mindenki ül...
De nem ám! Most így: kopppp (mély, dermedt koppanás, és villámlás hang- és fényefektusokkal együtt), -csend-, és még egyszer: koppp-ppp-ppp (ez így visszhangzott). Malfoy nem pattant. Amellett, hogy egy szőke lotyó volt, még a felfogása is igen lassú volt neki, pedig bemagolta a vendéglistát, hogy kitől kérje számon, ha nem jön. De nem ugrott be neki, hogy kit hívott meg, mint...kb. nyolcadik személyt. Pedig nagy ember volt.
És még kopogni is tudott! Szóval kopogott. És kopogott. És az ég dörgött. Az egésznek olyan hatása volt, mint egy horrorfilm, és még a bentlevők is érezték, hogy most bejön minden idők legnagyobb feketemágusa, és legyilkol mindenkit. Uups, most kicsit sokat mondtam.
Szóval a kopogás, villámlás rémülés...
- Nyissátok már ki, basszátok meg, nem állok itt egész este! – mondta egy sötét, mély, félelmetes és legfőképpen türelmetlen hang az ajtón túlról.
- Ki-ki-ki... ki-ki... ki az? – kérdezte Malfoy, aki a többi kb. hét-nyolc vendéggel + a sztárvendégekkel együtt totál be voltak fosva.
- Na ugyan ki? Hát píííííí! Hé! Mi volt ez a sípolás? Nem mondhatom ki a saját nevemet? Dehát pííííííí vagyok! Ne kötözködjetek pííííííí nagyúrral!
- Ne haragudj, de... ki vagy? – kérdezte Harry.
- Hé! Téged ismerlek! Te vagy a törvénytelen fiam! De ezt még te se tudtad, a pi*ába, most elszóltam magam! Szóval te nem is... jajj... Nem Bond... nem is Rowling... Kopter?
- Neem, Potter, de közel voltál, apu!
- Ó, most meghatódtam, először hívtál így... Pedig mi már találkoztunk nemegyszer, Potter... Harry, igaz?
- Ó, apu, tudod a nevem?
- Nem nagy dolog, az enyém még a születési dátumomat is tudja! – frajerkodott önmagához híven Malfoy.
- Na szóval, beengednétek?
- De... kit?
- Hát ugyan?!?!
- Hogy hívnak?
- Píííííííííí! A picsába! Hát píííííí! Azt a k*rva k*baszott p*csába abba, hát én vagyok a naaagy píííííííí nagyúr!
- Sajnálom öreg, de milyen...pí? A matekos? – okoskodott Ron, az agysebész.
- Neeeeem! Hát pííííííííí!
- Agyrém! – mondta Piton. – Az én nevem is így kezdődik körülbelül, próbáld meg betűzni, úgy talán nem pííí-zik ki. Hány betű?
- Őőőőő... 7... nem! 9... asszem. Igen, 9!
- Na, akkor 9... – mondta Piton, és egy papírra lerajzolt kilenc kockát. – Kérdezzünk betűket.
- Én, én! – kiáltozta Ginny. – Van benne... szilikon?
- Ez milyen kérdés már?!
- Akkor szö
- Nincs. – válaszolt unottan pííííí.
- És H? – kérdezte Harry.
- A-a.
- A?
- Hmm, nincs.
- R, R?
- Hát assincs! De van! Az utolsó előtti betű!
- Rendben ezt beírtuk. – mondta Piton. – Potter nem kérdez többet. Még valaki?
- Van benne O, mint olajban sült csirke? – kérdezte Ron.
- Van. A második és az... a hetedik!
- Be lett írva! Még betű?
- Hát, M, mint mákos rétes? – kérdezte Ron.
- Aha... -mondta pííí, és ásított egyet az unalom jeléül. – A... hatodik.
- Szóval... eddig... _ O _ _ _ M O R _
- Na ez vajon mi e la?
- Őőőő... Zorró? – kérdezte Hermione, az örökös szőke tyúk.
- Nem, hát Voldemort. – mondta Ron, aki mindig generációkkal okosabb volt Hermionénál.
- Ez az, píííííí! – mondta Voldemort.
- Úgy látszik, te nem mondhatod ki. Voldemort! – mondta vidáman Malfoy.
- Ááááááááááááááááááá! VOLDEMORT!!! - esett le hirtelen mindenkinek ki van ott, Malfoyon és Hermionén kívül, akik tudták hogy jön.
- Nyugi már!
- Oké, beengedlek. – mondta Malfoy.
- Na végre, üdv! – Voldemort extra hülye ruhát viselt. Kezdem felülről. A fején vörös paróka tartotta rószaszín és zöld csíkos cilinderét, amelyen egy I ♥ POTTER felirat díszelgett. Tehén formájú fülbevalója volt, és narancssárga melltartója az átlátszós izompóló alatt. Színváltós hangulatgyűrűje most tiszta vörös volt, mert Voldi dühös volt a várakozástól. Mindig ilyen. Mármint a gyűrű. Alul lila-rikizöld miniszoknyát viselt, s hozzá tíz centis sarkú Spice Girls típusú cipőt, amiért a csajok féltékenyek is voltak rá (mármint a Spice Girls csajok, a többi csaj, meg a többi pasi).
- Jól nézel ki. – mondta Piton, mire mindenki elkezdett röhögni. Voldemort is, mert utálta, ha nem ért egy poént, de ha úgy gondolta, fölöslegse megmondani, mert őt röhögik ki, inkább nevetett a többiekkel.
- Jaj, Pitikém, te sosem változol! Na de bulizzunk!
És buliztak. Nem ültek! És többet nem is kopogtak! Csak buliztak. Mármint kaja, pia, tánc, Buzi Boys, Spice Girls, a vendégek meg Draco, aki egyre jobban belemélyedt Ginny orbitális csöcseibe.
- Hé, figyu, Malfoy, hozzám is szólhatsz, mert szerintem az orbitális csöcseimmel már minden témát kitárgyaltatok!
- Ah! – mondta Malfoy, és kibukott a két lufi közül. – Szia, én vagyok Draco Malfoy, és ma van a szülinapom! Na jó, két hónap múlva, de ezt ne mondd el senkinek!
- Oké! – mondta kelletlenül Ginny, és egyre jobban kezdte élvezni, hogy a fanfic már kb. 5 sor óta csak róla meg Malfoyról szól. Ezért sem írom ide azt, hogy Piton és Hermione mindenről és mindenkiről megfeledkezve smároltak, mivelhogy ez most nem róluk szól. És azt sem írom ide, hogy Ron totál fel volt már ébredve, és hogy már ő is halálra élvezte a bulit. Ráadásul arról sem írok egy betűt se, hogy Harry, Fred és George a Spice Girls csajokkal milyen perverz műveleteket hajtottak végre, sőt még azt se fejtem ki egy szóban sem, hogy ezért a Buzi Boys hogy irigyelte a Spice Girls csajokat. És mivel ezeket egyáltalán le sem írtam, térjünk vissza az örömteljes Ginnyhez. Szóval a kis csaj élvezte a dolgot, és látván, hogy a szerző így is, úgy is összeboronálja őket, kezdett kicsit kacérkodni a fiúval, mintha már nem is kellene neki annyira. – Ah – ásított szemtelenül -, ez így uncsi. Mi a program?
- Őőőő... – Malfoy értetlen képe csak tovább fokozta a lógó nyelve és habzó szája nyújtotta feledhetetlen hatást. – Hááát, izé, gyerünk fel szobára!
- Neee, oda majd csak akkor, ha jó sokan elolvassák ezt a fejezetet is, és én tovább maradok, és kiéhezve várják majd, hogy felvigyél a szobádba!
- De hát én már most is kiéhezve várom! – vetette közbe értetlen képpel Malfoy, aki időközben letörölte szájáról a sör okozta habot, és visszaterelte nyelvét a szájába. Ezután megpróbálta beterelni Ginny szájába. Sikerült. Smároltak.
Hermione is smárolt Pitonnal. Most szóljon kicsit róluk a dolog. Szóval Hermione és a pedofil Piton is nagyon jól szórakoztak. Ők már voltak szobán. Vissza is jöttek onnan. Na de mindegy. Most nem ott vannak. És én most írok róluk, nem pedig 5 perce, huszonhárom másodperce és két századmásodperce, de ki számolja! A lényeg, hogy most riszáltak. Vagyis Piton nőiesen rázta a seggét, míg Hermione férfias mozdulatokkal körözött a levegőben a kezével. Ahogy azt anno Malfoy is tudta, Hermione mellett hamar papuccsá válik az ember. Mármint nem szó szerinti nagy, szőrös nyuszipapuccsá, hanem papucspasivá. Pitonnal is így lesz ez hamarosan... Na de hagyjuk.
És most Harry! Ginny egyre szúrósabban néz rám a ficemől, amiért eltávolodtam a beszélgetésükről, és most Harry Potterre tereltem a szót, aki éppen Gingerrel dumált. Tudod, aki ki akar lépni a Spice Girlsből. Mind a ketten sírtak.
- Ne menj el! – hajtogatta bőgve Harry.
- De elmegyek – mondta Ginger is sírva, de egyre türelmetlenebbül.
- Na jó, de... – kezdte ezúttal csak szipogva – ne menj el! – fakadt ki ismét.
- Fogd már fel végre, elmegyek és kész! – kiáltott hirtelen felindultsággal Ginger, és kipréselte lábát Harry kezei szorításából. – Ezt én nem birom tovább. Sziasztok!
Azzal elment. Senki nem látta többet. Ehhez merőben hozzájárult az a tény, hogy az első sarkon halálosan nekiment egy oszlopnak...
A buli fordulóponthoz ért: mindenki hazament...