Eljött hát a vacsora. Ez azért fontos, mert Hermione nagyon éhes volt. Malfoy nem tudott enni, a gombóc amúgyis a torkában volt, ő viszont már nagyon várta az éjjel kettőt. A gyertyafényes, romantikus vacsi a vérfarkasokkal és kentaurokkal teli tiltott rengetegben, ami teljesen biztonságos hely az ilyen fiataloknak. De Hermione és Draco nem voltak amolyan szokványos tinédzser páros. Ők már ilyen fiatalon kitapasztalhatták, hogy milyen az, amikor egy kapcsolat nem felel meg a környezetük elvárásainak, ezért titkolni kell.....
De ők élvezték!!! Nem volt ebben semmi szörnyű. A vacsoránál jelentőségteljes pillantásokat vetettek egymásra. Azóta így van ez, mióta először találkoztak...

A kezdetek...

Az elsőévesek bevonultak a nagyterembe. Mindenki meg volt szeppenve. Hermione viszont nem tudott eléggé koncentrálni a megszeppenésre, valamint a Nagyterem méreteire és a mennyezetre, mert amióta felszállt a vonatra, csak rá gondolt, az idegenre, aki kiabált a büfésnénivel, és nagyon dühös volt, de mikor meglátta Hermionét, rámosolygott, és nem szidta tovább a büfésnénit. Igaz, hogy a következő lépése egy kutyaszarba vezetett – én sem értem, hogy került a vonatra -, ezért újból káromkodni kezdett, de Hermionéra azután is visszamosolygott...
Aztán a vonatban még egyszer találkoztak...
Hermione elgondolkozva ment visszafelé a WC-ből a barátaihoz, mikor hirtelen pont előtte kivágódott az ajtó, és az a fiú esett ki rajta. Hermione annyira el volt gondolkozva, hogy nem állt meg, ezért szabályosan „rásétált“ Dracóra. Mikor egymáson feküdtek, Hermionénak az volt az első dolga, hogy körbenézett. A fülke üres volt. Érdekelte volna, hogy mit keresett ott az a srác, és mitől esett ki, de inkább gyorsan felállt.
- Szia – mondta határozottan a fiú. – Draco Malfoy vagyok. De hívj csak Dracónak. Téged hogy hívnak?
- He-hermione – mondta a lány megszeppenve, látszólag meglepte Draco közvetlensége. – Granger.
- És? – kérdezte mosolyogva a fiú.
- Mi és? – kérdezett vissza Hermione.
- Hogy hívhatlak?
- Ja, Hermione.
- Az hosszú... nem lehetne Hermici?
- Ok, de arra, hogy ilyen kedvesen hívj nem adtam okot...
- Gyere, adhatsz okot...
Ez volt az első...„sakkjátszmájuk“ ideje, vagyis azóta folyik a dolog, kisebb-nagyobb szünetekkel...
De nem volt mindig ilyen felhőtlen a kapcsolatuk. Volt egy időszak, pontosan a negyedik év, amikor Hermione választás elé került. Krum nem tudhatta, mi van közte és Malfoy között. A szőke mardekáros abban az időben nem is beszélt Hermionéval. Betett a kapcsolatuknak, hogy nem együtt mentek a bálba. Mikor Krum elment Hermione végre fellélegezhetett, de Darco kérdőre vonta. A lány nem tudott mit felhozni mentségére, ezért a negyedik év után következő szünetet haragban töltötték.
Ám amikor megérkeztek ötödik év elején, hirtelen rájöttek, mennyire üres volt ez a két hónap, hiába a sok konditeremben töltött idő, a sok kozmetikai szalon, úgy érezték, nem tettek semmit a nyáron. Csak izmosabbak és szebbek lettek...
Újult erővel vágtak neki ismét a kapcsolatnak, és mostanáig semmi gond nem volt. Kivéve...

- Hogy tehetted ezt?
- Mondom, hogy Imperius alatt álltam!
- És ezt az átkot pont egy véla szórta rád?! Nem, Draco, te csak nem tudtál ellenállni a kisértésnek!
- Megérthetnéd... – kezdte Draco, de Hermione pofon vágta. Vagyis vágta volna, de a fiú gyorsan elkapta a kezét, majd magához húzta és megcsókolta a lányt.

Ezt az ügyet sem volt nehéz elsimítani, és azóta vígan élnek együtt. Tulajdonképpen ez volt a legnagyobb veszekedésük.

De most térjünk vissza a Tiltott Rengeteg témához. Hermione, az örök késő, meg akarta előzni Malfoyt, ezért fél kettőkor elindult a találka helyszínére. Nem nagyon lepte meg viszont, hogy Draco már itt is véresre rágott körömmel fogadta a romantikus vacsora asztalán ülve.
- Késtem...
- Nem, butus, én jöttem korán! – mondta Malfoy a lehető legnyálasabb hangon, amitől Hermione kicsit megriadt, de azért leült az asztalhoz. Arra készült, hogy mivel egész nap még az átlagosnál is többet evett, eszik egy kicsit, aztán beszélgethetnek hajnalig...
Draco viszont nem evett egész nap az idegességtől. Minden randira úgy készül, mintha az első lenne.
Tehát Hermione egy-két falat után nézhette, ahogy Draco ötödszörre is telepakolja a tányérját a saját főztjével, ami nemcsakhogy gusztustalanul nézett ki, de a szaga és az állaga is elviselhetetlen volt. Hát igen, Stahltól tanult főzni...
Draco annyira belefeledkezett a kajálásba, hogy észre se vette, amikor Hermione megküzdött egy vérfarkassal és elvont beszélgetésbe merült egy kentaurral. Már majdnem elaludt, mikor Malfoy hirtelen szóra nyitotta a száját. Hermione megörült, hátha elkezdhetik a beszélgetést.
- Jaj, Hermione, olyan szép vagy, hogy majdnem elfelejtettem, mért kezdtem el beszélni. Elfogyott a kaja... Hozok még! – mondta, és állt volna fel, de Hermione megelégelte.
- Ez neked randi?!?! Először is, tíz fogás a maszlagodból, amit egy szó nélkül fogyasztasz el, nem érintesz meg, nem szólsz hozzám, és szerintem azt se vetted észre, hogy 5 perce a szoknyámba fújtad az orrod...
- Hát, mit mondjak, tényleg nem vettem észre. Bocs. Nem tudom, mi van velem. Azt hiszem... éhes vagyok, vagy ilyesmi, tudod?
- Ja. De ez nekem túl kevés! Bocs!
Mondta, majd elment. Malfoy bánkódott... 5 másodpercig, aztán ment enni. Miután elfogyasztotta az egészet, ráeszmélt, mi történt.
Megrémült, és nem tudta mit tegyen. Nem jutott eszébe semmi jó ötlet. Aztán eszébe jutott egy ötlet, ami k*rva romantikus volt szerinte, de sajnos az eddigiek közül ez volt a legrosszabb. De erre ő nem jött rá időben, úgyhogy felment a lantjáért, majd a seprűéjért, és Hermione ablaka előtt a seprőjén ülve pengette húrjait, egy romantikus dalt rögtönözve a lánynak. Nem volt túl jó rögtönző, sok kapcsolata végződött az ilyen akciói miatt... Ez a dal nem nagyon rímelt, alig volt dallama, és Malfoynak annyira elviselhetetlen hangja volt, hogy mindenki felriadt. Arról, hogy elszámolta az ablakokat inkább ne is beszéljünk...

Ó, Hermici,
két nagy cici,
ne haragudj, drága csillagom,
ez jutott eszembe a nevedről, angyalom.

Nem birom titkolni tovább a sebhelyes meg a vörös elől,
elmehetnek a pics*ba, nem izgat, szeretlek, angyalom.

Hiányzol, szenvedek... mert hiányzol, és éhes vagyok...

Ez így ment körülbelül még olyan 5 és fél másodpercig, mikor Harry megelégelte, és kinyitotta az ablakot.
- Ki a f@sz zúgott bele Hermionéba már megint... – leesett az álla. A történettől és a szitutól függetlenül megkérte Malfoyt, hogy vegye fel neki a földről (az állát). Mikor Malfoy felhozta, rádöbbent, mit tett: elárulta a kapcsolatukat Harry előtt.
- Őőőőő... Harry?
- Igen?
- Szia.
- Malfoy!!!! Te és Hermione?!?! Uramisten, Ron kelj fel! – Ron kicsit nyúzott volt, mivel most lépett be a jelenetbe.
- Mi pöcs van?
- Malfoy és Hermione!!! Malfoy és Hermione!!! – mondta Harry, majd elájult.
- Mi van velük??? Várj, az előzőt te énekelted? – fordult Malfoyhoz, mivel Harry nem válaszolt.
- Minek titkoljam tovább: igen!
- Te jó isten! És Hermione tudja, hogy együtt vagytok?
- Szép az új szőke hajfestéked!
- Ah, kösz, hogy észrevetted, még Harry se vette észre, az a csú... várj, nincs is befestve a hajam...
- Mindegy. Vagyis most már mindegy, hogy tudjátok-e, mert szerintem Hermione elhagyott.
- Te szegény... olyan éhes vagyok! Nincs kajád?
- Dehogynem! – Draco nagyon megörült, hogy végre valaki kiváncsi a főztjére, és hirtelen elfelejtette minden gondját, baját, Hermionét, és Ronnal együtt befejezték azt, amit Hermionéval együtt abbahagytak...