A fogszabályzó - első felvonás

 És még egy lépcső... Hermione már többszáz lépcsőn felmászott, mikor végre elért az „ajtó“-hoz. A titkos toronyba nyílott. Félve kinyitotta az ajtót, és meglátta az óráját bámuló aggódó Dracót, aki keresztbe tett lábbal ült az egyik asztalon.
- Tudom, késtem – mondta lihegve Hermione.
- Nem is keveset! Tíz percet! Véresre rágtam a körmeimet! – mondta panaszosan Draco, és magasba emelte kezeit: tényleg véresre rágta...
- Fuj – mondta halkan Hermione. – A lényeg, hogy itt vagyok, úgyhogy, kezdhetjük.
- De vedd le azt a fogszabályzót! Tudom hogy este van, és ez egy esti fogszabályzó, de múltkor is bűbájjal szedtek minket szét, miután belédakadtam, és alig tudtuk kimagyarázni az esetet. Még szerencse hogy Piton szedett szét minket...
- Oké! – mondta és a szájához tartotta pálcáját. – Muncicus Offaline! – a varázsszóra Hermioné szájából kiesett a fogszabályzó a kezébe. – Boldog? – kérdezte Malfoyra tekintve.
- Ja – mondta, és leesett az asztalról. Valahogy feltápászkodott, és Hermionéhoz lépett...
Tíz perc múlva...
- Ez gyors volt... – mondta Hermione.
- Mér, már befejeztük?
- Ja, nem... – mondta és fejére húzta a lepedőd (lepedő-híján: függönyt).
Húsz perc múlva...
- Na jó, Draco, tudtam hogy kemény vagy, de ez azért már túlzás. De nekem mennem kell, holnap sok órám van, és még tanulni akarok, szia! – észre se vette, hogy kedvese alszik, és eltűnt az ajtó mögött.
Malfoy tíz perc múlva felkelt arra, hogy Dumbledore és McGalagony vihorásznak a folyosón.
- Ah, Albus, maga olyan vicces.
- Igyekszem, Minerva.
- Nos, itt egy üres szoba, és tudja én már olyan régen =cenzúrázva= férfival...
- Én is... De nővel is... – Malfoy rémülten kezébe kapta a ruháit, és beosont a torony egyik mellékhelységébe, eközben azon gondolkodott, hogy hogy tudott egy ablak előtti kemény asztalon függönybe csavarva elaludni. Húzta volna be az ajtót maga után, de észrevette Hermione fogszabályzóját az asztalon. Ledobta a ruháit a földre, és visszaosont érte. Épp bezárta az ajtót, mikor hallotta, hogy nyitódik a másik ajtó. Malfoy felöltözött, és akarva-akaratlanul is kihallgatta Dumbledore professzor és McGalagony professzor tartalmas beszélgetését:
- Albus!
- Minerva!
- Albus! AAAAlbus!
- Oh, Miiiiiinerva!!!!
(a háttérzajokhoz használni a –mocskos– fantáziát)
Ahogy végetért a névsorolás, és vele együtt a háttérzajok is, majd a tanárok kimentek, Malfoy is kiosont. Útban lefelé azon gondolkodott hogyan juttassa vissza Hermionéhoz a fogszabályzóját. Szembejött Harry és Ron.
- Ó srácok, vissza tudn... – kezdte volna rájuk bízni, de aztán eszébe jutott, hogy ez abszurd ötlet...
- Mit gügyögsz? – kérdezte vörös hajjal Ron, akinek vörös volt a haja és még a haja is vörös volt.
- Nyögd már ki, Malfoy. – mondta Harry, a „sebhelyes“, mivel az iskolában csak így hívták, ráadásul még sebhelye is volt!
- Semmi, csak jó étvágyat a holnapi reggelihez! – mondta, és elviharzott. A Mardekár klubhelyiségében aztán letette az asztalra a fogszabályzót, és bámulta egy ideig, hogy majd eszébe jut valami.

- Áááá! A fogszabályzóm! – ordította Hermione, mikor este ki akarta venni a híres fogszabályzóját, de nem találta sehol. Nagy debella kezével átkutatta a szájpadlását, még a torkát is megnézte, de mivel beljebb nem ment, csak is arra gondolhatott, hogy fent hagyta a toronyban.
Megkezdte hát hadjáratát. Belopózott Harryékhez, és elvitte a láthatatlanná tévő köpenyt, aminek társaságában aztán felbandukolt a toronyba. Nagy megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy a fogszabályzó ott fekszik az asztalon. Felkapta, és a toronyban hagyta azt a nagy követ ami a szívéről esett le, majd elrohant a klubbhelységbe. Már az ágyban feküdt, mikor még utoljára be akarta tenni a szájába a fogszabályzót, úgyhogy kezébe vette, és lassan közelített vele a szája felé. A gyönyörtől becsukta a szemét, és úgy tette volna be a fogszabályzót, de!...
Megakadt. Hermione szája túl kicsi volt ehhez a mérethez! De hát mi történhetett? Malfoy csókjaitól összement a szája?... Ahogy Hermione gondolkodott, meglátta a fogszabályzón az aranyozott feliratot: Minerva McGalagony.
- No bazdmeg! – mondta Hermione olyan hangosan, hogy Ginny mozgolódni kezdett, majd felébredt.
- Mi történt, Hermione?
- Semmi.
- Ez nem valami nagy ok arra, hogy – mondta és az órára nézett – éjszaka kettőkor hangosan káromkodj!
- Te nem is aludtál.
- Honnan tudod.
- Máskülönben nem hallottad volna.
- Lehet hogy még csak félálomba voltam, de ez hozzájárult ahhoz, hogy teljesen felébredjek.
- Aludj már, kis vörös!
- De te is – mondta Ginny sértődötten, és elfordult. Két másodperc múlva már horkolt.
Hermione letette a fogszabályzót, és ő is megpróbált aludni.

Malfoy nem tudott aludni. Gondolkodott, hogy hogy juttathatná vissza Hermionénak a fogszabályzót. Egy pár perc után rájött, hogy valószínűleg már Hermione is hiányolja. Arra jutott, hogy Hermione a toronyban fogja keresni, akár éjszaka is, tehát vissza kell vinnie oda. Így hát óvatosan felment a toronyba és otthagyta a fogszabályzót. Most már tudott aludni.

- Uramatyám! – mondta McGalagony halkan, hogy ne ébressze fel a többi tanárnőt, mikor rájött, hogy a fogszabályzóját fent hagyta a toronyban. – Vissza kell mennem érte!

- Jaj, a szemüvegem! – mondta Dumbledore, félhangosan, ahogy azt illik. – A toronyban hagytam biztosan. Sebaj visszamegyek érte.
Dumbledore csinált belőle a legkisebb gondot, szivecskés alsógatyájában elindult a toronyba és dudorászva odaért. A földön meglátta a szemüveget. Felvette, és észrevette a fogszabályzót az asztalon. Biztosan Minerva hagyta itt, gondolta. Visszaviszem neki.
Útban visszafelé találkozott McGalagonnyal, és visszaadta neki a fogszabályzót. Visszamentek, és mindenki elaludt, félnyugodtan...