|
1. fejezet
2007.02.16. 18:13
Komolytalan és gyagyás... eredetileg ennyi lett volna a sztori. Amikor ezt írtam, még internetem sem volt, ez még a Merengőre való regisztrációm és a Nem a te napod show előtt történt... Szóval az elején csak ilyen rövid sztorinak készült, de aztán meggondoltam magam, és a merengőn még rengeteg fejezeten keresztül a rajongók chat-elését lehetett olvasni. A fogadtatástól függ, lehet, hogy itt is lesz majd :)
Szerző megjegyzése:
A karakterek, a helyszínek, a hajszinek és minden egyéb kopirájtid dolog csakis J K ROWLINGhoz tartozik, én csak elvagyok, pénzt nem kapok érte (ha valaki adakozó kedvében, azért kuldhet:) Ámen
Malfoy Fan Club
Mindenki Malfoy rajongó
I. fejezet:
A sztár megjelenik!
Mister Malfoy
Harry Malfoy tincse
Harry, Ron és Hermione éppen azon gondolkoztak ki alszik ma Draco csipkés tangájával, mikor befordult a sarkon valaki. Harryék reménykedve néztek oda, hátha Malfoy az, de helyette csak Backhamat látták Tom Hankssal és félig fejnélküli Nickel dumálni a fejetlen színészekkel és focistákkal teli világról.
Kábé öt percig hiába várták példaképük felbukkanását, amikor is meghallották Colin Crewe csattogtatását, és már tudták...
Malfoy fordult be Crakkal és Monstroval a sarkon, Colin pedig minden lépésüket fotózta. Hermione szíve megdobbant – és érezte, hogy ereiben megáll a félvér. Ron homloka verejtékezni kezdett – és tudta: ő csak egy hülye Weasley. Harry elkiáltotta magát:
- Fel! – Erre a három barát felállt a lócáról amin ültek, és mint mindig, Harry seprűje is felpattant és orrbavágta Ront. De a vörös hajú szeplős srácot ez most nem zavarta, elővette az autogram füzetét, aminek a fele már el volt foglalva Malfoy aláírásaival, és Malfoyhoz rohant.
- Mister Malfoy, Mister Malfoy! – kiáltozott önfeledten. – Egy autogramot!
- Már megint, Weasley! Kinek?
- A hülye, használttaláros Weasleyne...! – mondta Ron lelkesen, de nem tudta befejezni, mert Hermione nekiment hátulról. Malfoy előre tudta, hogy ahol Ron van, ott ott van a másik kettő - és ez az elmélet érvényes a másik kettőre is -, vagyis ott van Hermione is, aki nem túl erős akadályfutásban, így amikor meglátja Malfoyt, aki általában Hermione irányából ad autogramot Ronnak, azzal a nehezen összeszedett húsz kilójával is képes Malfoyra dönteni vöröshajú barátját. Így Ron a betonra esett, Malfoy pedig elégedetten nyugtázta, hogy sikerült kivédenie egy félreállással még egy Hermione-támadást.
- Szeretnék bevallani neked valamit, de nem merem elmondani, így írtam neked egy levelet!!! – mondta Hermione, és kihúzott a zsebéből egy tíz kilométerről is kölniszagú világosrózsaszín borítékot, meg egy doboz bonbont, majd remegő kézzel Malfoy talárjába rejtette, azután szégyenkezve odébbállt. Malfoy tudta ki jön most: Harry.
- Szia Draco!
- Szasz Harry! – Malfoy szavaira Harry talárja zsebéből előkapott egy kisollót, és lenyesett egy fürtöt Malfoy hajából. Ahogy tartotta, kezében tocsogott a zselé.
- Van egy Malfoy tincsem!!!
II. fejezet:
Rajongói levelek
Rózsaszín hamu
Piton kése
Amég Crak és Monstro Malfoy parancsára elvitték Colint a helyszínről, Harry a klubhelyiségben keretezte a tincset, Hermione az ablakpárkányon ült és meredt a semmibe, Ron pedig a kandalló mellett lapozgatta az autogram füzetét – minden-esti programja... –, Malfoy valahogy észrevétlenül beosont a Mardekár klubhelyiségébe. A bejárat előtt sóhajtott, sajnálkozva megrázta a fejét, majd kimondta a jelszót:
- Draco Malfoy...
A klubhelyiségben két barátja ült a fotelban. Malfoy csak kinyújtotta a kezét, és Crak máris odaadta neki az aznapi rajongói leveleket. Malfoy a kandallóhoz sétált velük, és leült a szőnyegre. Ismét nagyot sóhajtott, és a földre szórta a leveleket. Kiemelt egyet, és elolvasta a feladó nevét:
Luna Loovegood
Malfoy felbontotta, és egy centiméternyi írásméretig kihúzta a borítékból:
Kedves Malfoy!
Tudom, hogy elfoglalt vagy, de szeretném megosztani veled az álmom...
Malfoy gondolkodás nélkül a tűzbe vetette a levelet. Folyton Loovegood visszatérő álma, gondolta. Mintha csak ugyanazt a levelet küldené nekem mindennap!
Megrázta a fejét, és egy újabb levelet vett a kezébe:
Ginny Weasley
Malfoy mérgesen felbontotta a borítékot, és kivette belőle a szokásos csokit, majd a tűzbe vetette az írást. Nem volt ereje megnézni a többit, így kétszerre sikerült mindet a tűzbe a vetnie. Felállt, és levette a talárját, aminek zsebéből kiesett Hermione levele. Ezt muszáj elolvasnom, gondolta, az a csaj képes és kikérdez a tartalmából!
Lehajolt tehát a levélért, és mintha eszébe jutott volna valami, belenyúlt a fogason lógó talárja zsebébe, kivette a bonbont, majd elvonult. Vetett egy pillantást a díványra, ahol Crak és Monstro csip-csip csókát játszottak.
A hálóteremben aztán levetette magát az ágyra és felbontotta a bonbont. Elővette a rózsaszín borítékot, és felbontotta. Már az egész szoba Hermione kölnijétől bűzlött, mikor a levél hirtelen felrepült a levegőbe, és elkezdett beszélni Malfoyhoz Hermione hangján:
- Kedves Malfoy! Ez egy ügyesen átalakított rivalló. Nagy nehezen kiűztem belőle legnagyobb hibáját: a rivallást. Hi-hi-hi... Szeretném ha tudnád: szeretlek... És nem azt a rajongást érzem, ahogy eddig mindenki mással együtt éreztük, hanem szerelmet.
A levél rózsaszín hamuvá alakult, és szivecske formában Malfoy ágyára hullott. Malfoy felállt és a tükörhöz sétált.
- Szép ceremónia, csak kár, hogy harmadszor mondod, hogy igazán szeretsz. Jaj, Hermione, te is csak Voldemort átka miatt vagy ilyen, ez nem szerelem és én nem tehetek semmit. Ha megpróbálom megtörni, rájön, hogy ez nem jó szülinapi ajándék volt, és mérgében még képes és végez az apámmal. De ebbe lassan beleőrülök. Ezt abból is látni, hogy megint a tükörképemmel beszélgetek. Istenem miért kellett nekem bevallanom a Nagyúrnak, hogy szeretem Hermionét? Miért? Ezek a hülye megoldásai mindenre! Unom az egészet!
Malfoy megfogta azt a kést, amelyet Pitontól kért, és bemérte vele a szívét.
III. fejezet:
Minden kiderül
Mindenki –szerelmesen- derül
Voldemort átka
- Viszlát szerelmem. – Egyszer csak kopogtak az ablakon. Malfoy odanézett: Hermione ült Harry seprűjén, és kétségbeesetten mutogatta bal kezével, hogy nyissa ki az ablakot. Malfoy vetett egy utolsó pillantást a tőrre, majd mutatta Hermionénak, hogy menjen félre. A lány jobb oldalt odébbrepült, Malfoy pedig az ablaknak vágta a tőrt, ami az ütéstől szilánkokra tört.
- Ez az ablak túl kicsi – mondta Hermione – nem férek be rajta. Kinyitnád a klubhelyiség ablakát, beszélni szeretnék veled? – Hermione hangja egyre normálisabbnak tűnt. Az utóbbi két hónapban Malfoy csak fanatikus rajongói hangokat hallott. Bement hát a klubhelyiségbe, és kinyitotta az ablakot. Hermione berepült az ablakon, és mivel Malfoy úgy látta, ebből nem lesz leszállás, ezért rögtön az ablaknál elkapta a lányt.
- Köszi. Erre szükség volt – mondta, majd a fotelnak támasztotta a tűzvillámot.
- Szóval... - mondta Malfoy, és dobott egy hátast a seprűs fotelba. – Miről van szó? Jaj, bocs, foglalj helyet.
- Köszönöm – felelt a lány, és leült egy másik fotelba. – Arról lenne szó, hogy van valami nem természetes abban, ahogy mindenki imád.
- Ühüm, folytasd! – mondta Malfoy a torkát köszörülve, mert Hermione kisebb hatásszünete kezdett kínossá válni.
- Én egy átokra gyanakszok, és nem tudom, hogy te a kitervelője vagy, vagy inkább a részese.
- Ez sajnos nem ilyen egyszerű. Tudod, én... – nem tudta hogy mondja el. Ahhoz, hogy megértse, el kell mondania, hogy szerelmes belé. De ez még nem elég, el kell mondania, hogy Voldemorttal ünnepelte a szülinapját. Arra gondolt, hogy a tükörképe milyen megértő volt a vallomásakor, elmondta hát Hermionenak, hogy Voldemort ezzel ajándékozta meg szülinapjára. – Ezek a hülye megoldásai mindenre! Én nem kértem, de értsd meg, meglepetés volt!
Hermione nem tudta hogy a szerelmi jeleneten, a Voldemortos szülinapi bulin, vagy pedig az egy egész iskolára kiterjedő rajongói átkon csodálkozzon jobban. De hamar rájött miért nem fogott rajta egy idő után az átok. Ő is szerelmes volt Dracoba. De az átok ezt kiverte a fejéből. Talán Draco egyik sikertelenül elrejtett szerelmes pillantása, talán Hermione varázsereje, nem számít, csak hogy valami megtörte az átkot, de Hermione még nem emlékezett mindenre.
- Dehát én is szerettelek!
- Most már nem szeretsz?
- Ősszezavarodtam... – mondta a lány elpirulva, és felállt a fotelből. – Valamit tennünk kell.
- De mit? – kérdezte Malfoy, és ő is felállt. – Voldemort átkait általában nem lehet két szóval és egy pálcalegyintéssel visszafordítani! – Hermione hátán végigszaladt a hideg a Nagyúr neve hallatán.
- Rám is hatott az átok, de a szerelem megtörte. Van néhány érzés, ami megtörhet egy ilyen átkot.
- Nem kéne kibiztosítani ezt a te átokmegtörő szerelmedet? – kérdezte Draco, és közelebb lépett a lányhoz.
- Mire gondolsz? – válaszolt Hermione, és ő is lépett egyet előre.
Addig lépegettek, amíg végül érezték és hallották egymás lélegzését.
„Axe-hatás, mi?“ – gondolta Draco.
„És még hogy mire jó a szilikon?“ – gondolta Hermione.
Aztán Hermione két lufija nekiütközött Draco doppigolt izmainak, és ez a hang, hát, hogy is mondjam, nem volt természetes.
- Bocsi – mondta Hermione, mivel ez a nem természetes hang valójában a feneke tájáról érkezett.
- Semmi baj – válaszolt Draco, és közben abban reménykedett, hogy a szag miatt nem esnek össze csók közben.
És megtörtént... mármint a csók, nem a „szagtól ájulás“. Mikor végeztek Hermione megpróbálta letörölni Draco szájáról a rúzst, de csak még jobban elkente. Végül letörölte róla a piros színt, és már törölte volna azt a csillámló szőlőzsírt, mikor rájött, hogy az nem róla tapadt át.
- Ez a sajátom. Berepedezik a szám – mondta Draco.
- Ó, te szegény!
IV. fejezet:
A kövér dáma dicshimnusza
A klubhelyiség
(: Heppiend :)
Hermione és Draco elindultak megkeresni Harryt és Ront, hátha sikerül bennük felébreszteni a gyűlöletet. Éppen felértek a lépcsőn, mikor:
- Áááááááááá, Mister Malfoy! Isten hozta! Mi járatban erre?
- Őööööö, hááát, szeretném meglátogatni néhány nááágyon kedves haveromat Hermione kíséretével.
- Luxorius Aventatum! – mondta Hermione sietve a jelszót, de a dáma nem mozdult.
- Hova ilyen sietősen, egyszer egy életben látom itt Malfoy urat, szeretnék vele társalogni, te kis kócos griffendéles! – rivallt rá Hermionéra. – És hogy vagyunk mostanság? – kérdezte lágyan, szinte csöpögve Dracótól.
- Nézze, hölgyem, sürgős dolgunk van, és ha nem enged be most azonnal, akkor...
- Írtam hozzád egy éneket! Akarod hallani?
- Ha meghallgatom, beenged?
- Na jó...
- Akkor kivele... – mondta Malfoy unottan, és ráült a korlátra, Hermione mellé.
- Laaaaaaaaaaaaaaaaaaa, megadom a hangooooot! – mondta majd megköszörülte a torkát, és:
Magányosan csüngök itt a falon,
Draco Malfoyt én hiába várom,
Hiszen én a Griffendélé vagyok,
nem jönnek erre mardekárosok!
Ígyhát éééj-jel naaap-pal rólad álmodok,
Draaaa-co Maaal-foy véled álmodok,
Ígyhát éééj-jel naaap-pal rólad álmodok,
Mikor jööössz el hoooz-zánk, arra a na-apra várok.
- Na, hogy tetszett?
- Csodálatos volt, beenged?
- Igen... – mondta a dáma, és kitárult. Bent: az kandalló előtt a földön hasra fekve olvasott Ginny Weasley, az asztalnál sakkozott Ron és Harry, Neville az egyes fotelban Trevorral a kezében tátott szájjal horkolt és Seamus félig fejnélküli Nickkel beszélgetett egy másik fotelban. A portré nyikorgására mindenki odanézett, és mikor meglátták Malfoyt, mindenki bezsongott: Ginny a kandallóba dobta a könyvet, nehogy Malfoy meglássa hogy a Micimackót olvassa. Harry a háta mögé rejtette ollóját, és közelített vele Malfoy hajához. Ron felszaladt az autogramos füzetéért. Nick fejvesztve rohant Dracohoz, isten tudja mit tervezett. Seamus pedig nemes egyszerűséggel: elájult.
Mikor Ron leért, Malfoynak hirtelen ötlete támadt.
- Mi van Weasley, ezt is örökölted? – ezekre a szavakra Ron szájából egy fekete szellem szállt ki.
Egy másodpercig értetlenül nézett maga elé, valószínűleg a „te meg mit csinálsz itt“ kérdés járt a fejében, majd belenézett a kezében szorongatott barna könyvecskébe. Ahogy meglátta Malfoy ezernyi aláírását, a kandallóba dobta a könyvet.
- Hermione, veled jött ez a @?(kukac) – kérdezte fura magas hangon, bamba tekintettel.
Harry épp a kezébe izzadt ollót próbálta lefejteni magáról, mikor Malfoy odaszólt:
- Hé Potter, a vén Dumbledore ideje lejárt, Piton ülhetne végre a helyére!
Harry szájából is kiszállt az a fekete szellem. Mikor magához tért, megszagolta az ollót. Malfoy szaga volt, ezért hihetetlen sebességgel sikerült leszednie magáról, és a tűzbe vetette.
Nicknek elég volt gúnyosan utalni rá, hogy nem sikerült elveszíteni a fejét, rögtön kiszállt belőle a fekete szellem. Malfoy Hermionéhoz fordult:
- Itt végeztünk. – meg akarta ölelni, de a lány eltolta magától.
- Még szerencse, hogy eszembe juttattad, milyen @ vagy! – mondta, és pofonvágta. A Roxfortból hirtelen óriási fekete gomolyfelhő szállt ki, és többé senki sem kért Malfoytól autogramot.
V. fejezet:
Edusho Hosszú
A kis buzi (eredet: A kis túlélő)
PontPontPont
Eltelt majdnem egy év, és Malfoy a szülinapi buliján Voldemorttal beszélgetett.
- No, hogy működik az átok?
- Már nem hat....
- Hogyhogy?
- Hosszú történet, nem akarlak untatni...
Voldemort elővette... a mindenhova magával hordozott „Edusho Hosszú“-ját, és vigyorogva Malfoy felé fordult. Draco mit tehetett volna, inkább az Edusho Hosszú, mint a halál...
Elmesélte hát Voldemortnak a sztorit.
- És? – kérdezte értetlenül Voldemort.
- Mi és?
- Azóta kibe estél bele?
- Tudod, én nekem akkor Hermione volt a szívem választottja, de igazából mindig is Harryt szerettem . . . . . . . . .
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
