13. fejezet

Teltek-múltak a hetek, de Tonks számára mindig akadt büntetőmunka. Már az egész iskola elkönyvelte, hogy Piton professzor utálja a lányt és minden eszközzel igyekszik megkeseríteni a napjait. Csak két ember volt, akinek lassan kezdett gyanússá válni ez a szakadatlan nagy utálkozás.

Glenda árgus szemekkel figyelte legjobb barátnőjét és a bájital tanárt, mikor ők azt hitték, hogy senki nem látja őket. Megdöbbentette, amit látott. Azt már rég tudta, hogy Tonks fülig szerelmes a férfiba, hisz ő maga vallotta be.

Piton olykor mereven bámulta óra közben a barátnőjét és az a fekete szempár sok mindent ígért, de gyűlöletről, vagy haragról nem beszélt. Sejtését egyre inkább beigazolta, hogy Tonks mindig vidáman, sőt boldogan tért vissza a büntetőmunkákról és nyoma sem volt rajta az ilyenkor megszokott fáradtságnak vagy levertségnek.

A másik ember, akinek szintén nem kerülték el figyelmét eme furcsaságok, az Denise volt, a félfrancia, szőke cicababa. Nem volt túl értelmes lány, de azt mindig meg tudta állapítani, mikor érez vonzalmat iránta egy férfi. Rögtön az első órán látta, hogy tökéletes külsejével felkeltette az új tanár figyelmét, de azt is érezte, hogy ez nem számottevő érdeklődés. Denise Leyton nem ehhez volt szokva. Őérte a fiúk egymással versenyeztek és ez volt számára a természetes. Rettenetesen sértette a büszkeségét, hogy Piton nem igazán törődött vele. Bevetett minden eszközt, amit csak lehetett, csilingelő kacagást, hajdobálást, kacér, kihívó pillantásokat, de mindhiába. Végső megoldásként még fel is ajánlkozott, de csak saját magát alázta meg vele.

Lassan beletörődött, hogy akad valaki, akire az ő bájai nem hatnak, de végül neki is szemet szúrtak a tanár és szobatársa között zajló néma szempárbajok és a lopott szerelmes pillantások. Denise Leyton nem hagyhatta, hogy egy igazi férfi abba a nyomorult kis Nymphadora Tonksba szeressen bele őhelyette. Ha nem lehet az övé, hát másé se legyen!

-          Hello Tonks! – köszöntötte Glenda a barátnőjét. – Hogy telt a büntetőmunka?

-          Lassan – vigyorgott rá a lány, aki épp akkor lépett be a klubhelyiségbe.

-          Kimondottan furcsa, hogy ennek ennyire örülsz! – felelte Glenda összehúzott szemekkel. – Talán tévedek, de mintha egy ideje titkolnál előttem valamit.

Tonks tudta, hogy előbb-utóbb eljön majd ez a pillanat. Sokáig nem vághatta át legjobb barátnőjét. Nem volt értelme tagadni, és hagyni, hogy emiatt tönkre menjen a sokéves, rendkívül jó kapcsolat.

-          Lemegyünk a parkba? Ott nyugodtan beszélgethetünk – felelte, mire barátnője beleegyezően bólintott.

Felmentek a hálóterembe a köpenyükért, majd alig tíz perc múltán már ott üldögéltek a sövény mögötti kőpadon.

-          Esküdj meg, hogy senkinek nem fogsz beszélni róla?

-          Miről? – kérdezte Glenda.

-          Csak ígérd meg!

-          Oké, Tonks! Ígérem, hogy senkinek nem fogok beszélni. Miről van szó?

-          Azt tudod, hogy Pe… Piton professzor már az első naptól fogva tetszett nekem.

-          Persze, mint ahogy mindenkinek, csak mi már rég kiábrándultunk belőle, míg te fülig szerelmes lettél belé.

-          Igen, és… nos… ő viszonozta az érzéseimet.

-          Mi? – hördült fel Glenda. – Piton elcsábított téged?

-          Nem, dehogy – rázta a fejét Tonks, majd nagy levegőt vett. – Én csábítottam el őt.

Barátnője úgy nézett rá, mintha megőrült volna.

-          Éreztem, hogy van valami kettőnk között és… hát történt néhány dolog, ami felbátorított…

Tonks töviről-hegyire elmesélte Glendának, mi történt a tanár és közte, a fekete hálóingtől kezdve egészen a karácsony éjszakáig.

Glenda nehezen hitt a fülének, hiszen soha még nem fordult elő olyan a Roxfortban, hogy egy tanár és diák között alakult volna ki valamiféle viszony. Már amennyire ő tudta. Eltartott egy ideig, míg megemésztette a hallottakat, de onnantól már egyre izgalmasabbnak találta ezt a kapcsolatot.

-          Szóval ezért az a sok büntetőmunka!

-          Csak így találkozhatunk feltűnés nélkül.

-          Kicsit csodálkoztam is, hogy mitől ér mindig fülig a szád. Most már sejtem, hogy nem az üstök pucolása vidít fel annyira. Hé – csapott a homlokára -, ugye nem azt akarod mondani, hogy amikor én a Trófea Teremben sikáltam a serlegeket, te akkor is Pitonnal hetyegtél?

Tonks elvörösödött és zavartan lehajtotta a fejét.

-          Remélem tudod, hogy ezért tartozol nekem! – tette hozzá felháborodva, az egyértelmű válasz láttán.

-          Sajnálom, elhiheted, hogy nem én akartam így. Tudod Perselus nem akart feltűnést kelteni.

-          Egek, de furcsa, hogy a keresztnevén szólítod a tanárunkat. Hm… ha jobban belegondolok, ez az egész helyzet igen furcsa. Hogy ti esténként… hm… meg izé… aztán napközben meg kezét csókolom tanár úr, és ötven pont a griffendéltől Nymphadora… Elképesztő! – most már Glenda is elpirult.

Már megbánta, hogy jobban belegondolt mit művel esténként a barátnője és közös tanáruk.

-          De megígéred, hogy nem szólsz senkinek, ugye? Még néhány hónap és levizsgázunk. Utána már nem kell titkolóznunk.

-          Hát persze, hogy megígérem! Mit gondolsz te rólam? – gorombította le Glenda, majd mosolyogva átölelte barátnőjét. – Azért örülök, hogy végül megbíztál bennem. Remélem nem fog megbántani téged ez a mogorva denevér!

-          Glenda! Életem szerelméről beszélsz!

-          Aha, bocs!

Egyikük sem vette észre, hogy a sövény túloldaláról egy ibolyakék szempár kíséri figyelemmel őket. Denise elégedett, gonosz mosollyal az ajkán tért vissza a kastélyba.

Nem kellett sokáig kutatnia, hamar megtalálta Tonks ládájában az elrejtett kis selyemhálóinget.