10. fejezet

-          Nymphadora! Mit hadonászik azzal a keverőkanállal? Úgy viselkedik, mint egy megvadult légycsapó! – a kegyetlenül gúnyos hang szinte belehasított a pince csendjében.

A diákok mukkanni sem mertek óra közben, mert Piton professzor hangulata mostanában igen változékony volt. Ez annyit tett, hogy sosem lehetett tudni, csak ötven, vagy inkább száz pontot fog levonni.

-          Utoljára mutatom meg! – lobogó fekete talárjában utat tört magának a padsorok közt és megragadta a lila hajú, bubifrizurát viselő lány kezét. – Nézze, kétszer balra nagyon lassan, majd hirtelen jobbra! – sziszegte hidegen, s közben mások számára észrevétlenül simogatta hüvelykujjával a lány csuklóját. – A kézügyességére még ráférne egy kis gyakorlás! – hideg szemében megcsillant valami. Valami szexuális túlfűtöttség.

-          Igazad volt, ez tényleg rád szállt! – suttogta oda Glenda, mikor a tanár végre eltávolodott.

Az egyhetes szünet utáni első bájitaltan órán ültek éppen. Tonks csak összeszorította ajkait nehogy elmosolyodjon. Ha, tudnád, hogy milyen igazad van! – gondolta magában és ismét a főzetére koncentrált.

-          Nymphadora, nem látja a táblán, hogy kell bele két csepp piócalé? – kérdezte Piton professzor néhány perc múltán. – Maga ügyetlenebb, mint az összes elsős együttvéve!

-          Elfogyott a piócalevem, Piton professzor! – suttogta a lány lesütött szemekkel.

-          Jöjjön, adok magának a bájital raktárból! – felelte a férfi kelletlenül, azzal választ sem várva megindult a raktára felé, tanítványa pedig követte.

-          Egy percünk van! – suttogta Piton, miután csak úgy véletlenül behajtotta maguk mögött az ajtót.

-          Hm…. – nyögte a lány, miközben ajkai már a tanár szájára tapadtak.

A polcon megcsörrentek az üvegek, ahogy nekilökte a férfit.

-          Elég! – Piton kifulladva tolta el magától. – Menj előre, nekem még… rendbe kell szednem magamat!

Időnként úgy vélte, hogy Tonks talán túl gyorsan tanul. Figyelemmel kísérni, ahogy az ártatlan kislányból, vad és szenvedélyes nővé érik, még az ő legendás önfegyelmének is sok volt.

A lány kioldalgott a raktárból kezében egy üveg piócavérrel. Vöröslő arcát Glenda Piton sértegetéseinek tudta be.

-          Te tényleg nagyon a bögyében lehetsz! – jegyezte meg Glenda.

Óra után kisereglettek a folyosóra és míg Tonks a táskájával babrált, barátnője nem mulasztotta el a véleménynyilvánítást.

Sajnálta, hogy titkolóznia kell Glenda előtt, de jelen helyzetben senkinek nem merte elmondani, hogy milyen kapcsolat alakult ki közte és mogorva tanáruk közt.

-          Ah, túlélem! – legyintett. – Majd megunja és keres mást magának!

Piton közben bezárta a tanterem ajtaját és meglátta a folyosó közepén beszélgető legdrágább diákját. Hangtalan léptekkel közelítette meg a párost.

-          Nekem eléggé úgy tűnt, mintha téged személy szerint különös élvezettel gyötörne. Talán nem kellene lila hajjal járnod az óráira – töprengett el. – Nem mintha bármi köze lenne is hozzá! Görbeorrú denevér!

-          Ezzel a megjegyzéssel mélyen a lelkembe tiport Jones! – szólalt meg váratlanul gúnyos hangján, mire a lány nagyot sikoltva ugrott félre.

-          Ejnye-ejnye, csak nem rossz a lelkiismerete? Tudja én sem vagyok elragadtatva a maga külsejétől, de higgye el nem ezért kap büntetőmunkát. Este hatkor jelentkezik a gondnoknál, már úgyis egy hete könyörög valakiért, aki segít neki kitakarítani a Trófea Teremben.

Glenda nagyot nyelt. Az egyik legszörnyűbb büntetés volt a Trófea Terem takarítása. Egyenként végigsikálni a sok kupát, pajzsot, érmet! Mindezt csak megkoronázza Frics élvezetes társasága.

-          De Piton professzor! Glenda nem…

-          Vitatja a döntésemet, Nymphadora? – a férfi hangja olyan jeges volt, hogy egy egész hordó whiskyt is lehűtött volna. – Rendben! Ötkor várom a tantermemben. Lekaparhatja a padokról az odaszáradt csiganyálkát – adta meg a kegyelemdöfést és önhitten elviharzott, Tonks pedig nagyon remélte, hogy ezt nem gondolta komolyan.

Úgy tűnt kevés volt az egy hét szünet, mert a diákok még mindig örömmámorban égtek. Még mindig, sőt egyre inkább Voldemort eltűnése volt a téma és a tanulásra még mindig kevéssé tudtak koncentrálni, ellentétben a tanárokkal. Nekik nem okozott gondot hatalmas mennyiségű házi feladatokat feladni. Glenda enyhén elgyötörten nyúlt el az ágyán, míg Tonks a táskáját pakolta.

-          Igyekezz szivi, még lemaradsz a büntetőmunkáról! – Denise épp ekkor lépett be a hálótermükbe. – Milyen nagy kár, hogy Piton professzort csak a takarítási képességeid érdeklik, nem? – tette hozzá gúnyosan.

-          Igen, nagyon nagy kár! – felelte a lány hasonló hangnemben.

-          Denise, mi lenne, ha végre elkussolnál! – nyögött fel Glenda, a szőke lány pedig elképedve bámult rá.

-          Glenda! – Tonks megbotránkozott. – Ezt a szót meg hol tanultad?

-          Ö.. hát vendégségben volt nálunk néhány távoli rokon és egy félig mugli származású, harmincharmad unokatestvérem…

Tonks gyanakodva nézett a barátnőjére, aki életében soha még egyetlen csúnya szót sem ejtett ki a száján. Szerinte az olyan közönséges.

-          Na jó, én megyek! Majd reggel találkozunk.

-          Aha! – felelte Glenda. – És megvitathatjuk, hogy serlegeket, vagy csiganyálat jobb sikálni.

Tonks felvihogott, majd otthagyta két évfolyamtársát.

Piton már alig fért a bőrében, bár ezt senki észre nem vette volna rajta. Már háromkor véget ért az utolsó órája, de hívatta az igazgató. Az öreg kedélyesen elbeszélgetett volna, míg ő tűkön ült. Már kezdett beletörődni, hogy nem ér vissza öt órára, mikor az utolsó pillanatban végül sikerült valamilyen mondvacsinált ürüggyel kimentenie magát.

Éppen benyitott volna a dolgozószobájába, mikor a lány belépett a tanterembe.

-          Perselus! – szólította meg a férfit.

Egy kissé még mindig furcsán érezte magát, ha kiejtette a férfi keresztnevét.

-          Hm? – Piton megemelte a szemöldökét és várakozva nézte a lány szív alakú arcát.

-          Többé nem szeretnék óra közben a bájital raktáradba menni – arca elvörösödött, haja pedig ultramarin kékben játszott. – Én képtelen vagyok magamon úgy uralkodni, mint te.

A tanár macskaléptekkel kerülte meg, hátulról átölelte és a fülébe súgta:

-          Nem baj, úgy is jobban szeretem, amikor rajtam uralkodsz!

-          Mi… mi lesz a padokkal? – hebegte a lány, miközben kezével hátranyúlt, hogy megragadja a fenekéhez dörzsölődő hatalmas dudort.

-          Suvickus! – a férfi intett egyet a pálcájával, mire egy szemvillanás alatt minden pad ragyogni kezdett a tisztaságtól. – Szép munkát végeztél, megérdemled a jutalmat! – dörmögte.

-          De ez így igazságtalan, Glendára rásóztad Fricset, én pedig…

-          Inkább sikálni óhajtasz, vagy hívjam ide a barátnődet is? – húzta fel a szemöldökét, mire a lány erősen megszorította a férfi egyre csak duzzadó testrészét.

Piton nem óhajtott tovább társalogni. A tanári asztal felé vonszolta Tonksot, majd nemes egyszerűséggel ledöntötte a lábáról.

-          Itt? – kérdezte a lány meglepetten.

-          Itt is – felelte a férfi talányosan, majd gyakorlott ám türelmetlen mozdulatokkal kezdte lerángatni róla a ruhát.

-          Az ajtót azért bezárhatnád – vetette fel Tonks.

Piton felkapta a pálcáját és hangtalanul az ajtóra mutatott vele.

Egy órával később mindketten pihegve kuporogtak a hatalmas, ám nem erre a célra készült tanári asztalon.

-          Tudod min gondolkodtam? – kérdezte Tonks tanára arcát simogatva.

-          Azon, hogy milyen veszettül kemény ez az asztal és ideje lenne az ágyban folytatni? – kérdezte a férfi némi tettetett töprengés után.

-          Nem – felelte szomorkás mosollyal. Arra gondoltam, milyen kár hogy titkolóznunk kell. Úgy értem sehová nem mehetünk el, még egy kávét sem ihatunk meg együtt.

-          Hamarosan befejezed az iskolát – felelte Piton kifejezéstelen hangon és fejében egymást kergették a gondolatok.

Vajon mit jelent ez majd számukra? Mi lesz, ha elveszíti a lányt? A gondolatra összerándult a gyomra.