7. fejezet

Ami azt illeti nem csak a tanárnak nem volt jó az éjszakája. Bár az ő nyugalmát sokkal komorabb képek is zavarták, mint a kéretlen vágyálmok.

Tonks csak déltájban ébredt fel. Az éjszaka folyamán hiábavaló küzdelmet vívott a saját ágyával – a fekhely kiütéssel győzött. A gyűrött ágynemű mindenütt otthagyta nyomát a testén.

Nem tudta minek örült volna jobban, ha a tanár elhiszi, hogy az a kis malőr tényleg csak egy agyrázkódás következménye volt, vagy inkább nagyon is tisztában van a helyzettel.

Sokáig lézengett még tétlenül a hálóteremben, mikor a szeme megakadt egy színes prospektuson, amit Denise felejtett az ágyán. Öntudatlanul lehevert az utált szobatárs ágyára és belelapozott a füzetkébe. Egy Madam Malkin katalógus volt. A címoldalon garantálták a két napon belüli házhozszállítást. Unottan belelapozott, de mikor az utolsó oldalakhoz ért, hirtelen kipattant a szeme és őrült ötlet fogant meg agyában. Az oldalon, egy hosszú lábú, szőke boszorkány feszített, egy álomszép fekete, csipkés hálóingben. Nagyon csábos kis darab volt, mély dekoltázzsal, vékony vállpánttal. Földig ért, de egyik oldalán combközépig felhasították.

Felpattant és az éjjeliszekrényéhez vágtatott. Előkapart egy darab pergament, néhány sort firkantott rá, azzal kirohant a hálóból. Egyenesen a bagolyházba tartott, ott kiválasztott egy iskolai fülesbaglyot és rábízta a megrendelést.

Nem igazán érzett éhséget, és a Nagyterembe sem akart bemenni. Most még nem volt felkészülve arra, hogy tanára szemébe nézzen. Inkább kisétált a kastélyból, végigment a kavicsos sétányon, egészen a kapuig és bebújt a sövény mögé. Dideregve húzta össze magát a kis kőpadon, de inkább nem használt bűbájt. Valahogy jólesett neki a hideg. Lehűtötte lángoló testét és zaklatott kedélyét is. Rövid idő múltán léptek zaja hallatszott kintről, majd hirtelen megjelent valaki a sövény mögött.

Piton azonnal megtorpant, mikor meglátta a didergő lányt. Először sarkon fordult, majd mégis meggondolta magát.

-          Megőrült, Nymphadora? Tüdőgyulladást fog kapni és még fel is fázhat! Legyen esze és alkalmazza a melegítő bűbájt! Vagy még ennyit sem sikerült elsajátítania hét év alatt? És ne egye itt magát nekem, kint a hidegben! Előfordul ez, ha két ember vonzódik egymáshoz.

Mindkettejük arcára kiült a döbbenet. A lány meg akart szólalni, de Piton gyorsabb volt és egy szemvillanás alatt eltűnt. Mire Tonks kimászott a rejtekhelyéről, ő már félúton járt a kastély felé. Hosszú, fekete talárja lobogott utána a szélben.

-          Hogy te mekkora balfék vagy! Nem vagy normális, még lovat is adsz alá! – Piton becsapta maga után az ajtót és homlokát az ajtónak támasztotta.

Hogy juthatott eszébe ilyesmit mondani? Ennyire egyértelmű és visszavonhatatlan megjegyzést tenni!

Tonks a nap hátralévő részét a klubszobában töltötte, egy ötödévessel sakkozott az unalomig. Csak egészen véletlenül akadt a kezébe a Próféta aznapi száma, mely egy hosszú cikket tartalmazott a minisztériumban tartott halálfaló tárgyalásokról. Volt néhány ismerős név, de igazán csak akkor döbbent meg, mikor a cikk végére ért.

Perselus Piton volt halálfalót a minisztérium felmentette, mivel maga Albus Dumbledore, a Roxfort igazgatója, Merlin-díjas…stb-stb… varázsó tanúskodott mellette. Dumbledore kezességet vállalt Pitonért.

Újra és újra átfutotta a néhány sort, de annak tartalma sehogy sem akart változni. Rettenetesen meglepődött, ugyanakkor csalódott is volt. Nem tudta elképzelni Pitonról, hogy akár egy percig is Voldemorthoz húzott volna. Ami a legrosszabb volt az egészben, hogy ez a hír egyáltalán nem hozott változást érzelmeiben és nem másította meg jövőbeni terveit. Csak mikor ágyba bújt, jutott eszébe, hogy aznap egy falatot sem evett.

Ezen az éjszakán furcsa mód elkerülték a gyötrő álmok, és reggel végre kipihenten ébredhetett. A Nagyteremben rajta kívül összesen két mardekáros ült, a tanárok közül senki nem ment le reggelizni. Gyorsan belapátolt egy adag rántottát és közben erősen remélte, hogy még aznap megérkezik a hőn áhított ruhadarab.

Nem kellett csalódnia. Mikor visszatért a klubhelyiségbe, már egy türelmetlen gyöngybagoly üldögélt az egyik asztalon.

-          Rád vár – szólította meg előző napi sakkpartnere, aki most az egyik kandalló előtti fotelben terpeszkedett. – Muszáj volt beengednem, majdnem beszakította az ablakot.

-          Oh, köszi!

A bagoly lábára egy kisebbfajta csomagot és egy erszénykét rögzítettek. Tonks nagy üggyel-bajjal leoldotta a kis dobozt, mire a bagoly megcsípte a kezét.

-          Jól van már, te agresszív dög! Fent van a pénzem, két percet talán még kibírsz, nem? – bosszúsan nyakon legyintette a hisztérikusan csapkodó madarat, majd felrohant a hálóterembe. Kiszámolta a hálóing árát és visszarohant a bagolyhoz.

-          Nesze, vidd! – kitárta az ablakot, mire a bagoly kihussant és röptében még homlokon legyintette a szárnyával.

-          Őrült állat! – morogta, miközben felfelé ballagott a hálóterembe.

Boldog izgalommal tépte szét a csomagoló papírt és megforgatta ujjai közt a finom kis ruhadarabot. Tudta, hogy még aznap felveszi. Nem is volt már mit tennie, csak ki kellett várnia az estét.

Természetesen már órákkal korábban elkezdett készülődni, hiszen semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett érett férfiak elcsábítása terén. 

Élvezte, hogy egyedül birtokolja a meleg, párás helyiséget. Hosszú, illatos habfürdőt vett majd magára öltötte a fekete hálóinget és  tükör előtt vizsgálgatta magát. Nem volt olyan csábos, mint az a szőke lány a katalógusban, de összességében vége meg volt elégedve a látvánnyal. Megigazította a haját és egy csepp parfümöt fújt a csuklójára. Már csak egy megfelelő cipőre lett volna szüksége.

Eszébe jutott a kis fekete körömcipő, ami a tanév első napján feltörte a lábát. Előkotorta a láda mélyéről és belebújtatta meztelen lábát. Talán kibírja, amíg leér a pincébe.

Mikor a nagy falióra elütötte a tizet, magára kanyarította fekete úti köpenyét és halkan leosont a lépcsőn. Szerencsére az ötödikes lány már eltűnt a klubhelyiségből. Megnyugodva lépett ki a protrélyukon és lepisszegte a méltatlankodó Kövér Dámát.

Igyekezett minél halkabban járni, de cipője sarka óhatatlanul is visszhangot vert a kihalt folyosókon. Már csak néhány méter és eléri a pincébe vezető lépcsőt, még néhány méter és eléri az ajtaját. Szíve egyre hevesebben dobogott, ahogy közeledett Piton dolgozószobájához. Hosszú ideig állt ott és csak kapkodta a levegőt.

-          El kellene futni, még most, amíg nem késő! – futott át az agyán egy utolsó, józan gondolat, majd felemelte a kezét és megzörgette az ajtót.