2. fejezet

-          Miss Tonks! Mindent láttam! Használja a varázspálcáját a szemöldöke megváltoztatásához! – csattant McGalagony professzor hangja a terem hátuljából.

Hiába, a középkorú boszorkány mindig is éles látásáról volt híres. Tonks megpróbálta a könnyebbik utat választani, amikor órai feladatként azt kapták, hogy változtassák meg szemöldökük formáját. Mivel metamorfmágus volt, nem is okozott neki különösebb nehézséget, de ha pálcával kellett elvégeznie hasonló műveleteket, az sosem volt egyszerű.

-          Huh, hullafáradt vagyok! – súgta oda Glenda, aki hasonló gondokkal küszködött.

Egyik szemöldöke vékony csíkká keskenyedett, a másik pedig, mint egy hatalmas bokor burjánzott a szeme fölött.

-          Ráadásul még hátra van a dupla bájitaltan.

-          Jaj, ne is mond! Már előre rosszul vagyok. Piton kipécézett magának és nem hajlandó leszállni rólam! – sóhajtott Tonks.

-          Ugyan már, rémeket látsz!

-          Tényleg? Akkor miért van, hogy mindig Nymphadorának szólít? Téged hányszor szólított Glendának? Direkt élvezi, hogy szórakozhat velem! Denise-zel persze émelyítően kedves!

-          Ne röhögtess! Úgy siránkozol itt, mint egy féltékeny feleség. Piton meg az émelyítő kedvesség! Hová tetted a szemedet? Ráadásul nem is néz ki olyan jól. Akkora orra van, hogy a Roxfort Express alagútnak használhatná és állandóan zsíros a haja!

-          Szerintem, mi nem ugyanarról a személyről beszélünk! – nevetett fel Tonks.

-          Miss Jones, Miss Tonks! Az én órám nem nyugdíjas klub! Beszéljék meg később, ha kérhetném! – McGalagony professzor morcosan  állt meg a két csevegő lány mögött.

-          Hát, már hetedik éve mondja mindig ugyanezt, ha rajtakap minket! – súgta oda Tonks még utoljára, miután a szigorú tanárnő továbbállt.

-          Hé, figyelj már oda! Majdnem beledobtad az összes békamájat! Képes lennél tönkre tenni másfél órai munkánkat? – Glenda méltatlankodva ragadta meg barátnője kezét, amiben vészesen megbillent a békamájjal teli tálka.

-          Te jó ég! Bocs, ne haragudj! Tényleg…

-          Tényleg elment az eszed? Egész órán a tanárt bámulod! Lássuk be öreglány, belezúgtál, mint vak kentaur az unikornisba! – vihogott fel a drága barátnő.

-          Ez nem igaz! Ha itt belezúgott valaki, az Denise! Egyfolytában ott riszál az orra előtt!

-          Mondom, hogy féltékeny vagy!

Piton professzornak nem kevésbé volt éles a szeme, mint McGalagonynak. A lányok már másodszorra buktak le aznap.

-          Jones, Nymphadora! Holnap este jelentkeznek nálam büntetőmunkára!

Vacsora után mindkét lány holtfáradtan vetette magát az ágyra.

-          El ne aludj nekem! Még meg kell írnunk azt a házi dolgozatot Flitwick professzornak.

-          Egészen kiment a fejemből! Jobb, ha nekilátunk, mert esküszöm alig bírom nyitva tartani a szemem! – sóhajtott fel Glenda, majd legurult az ágyról és lapos kúszásban megközelítette az ágy lábánál heverő iskolatáskáját.

-          Ne idétlenkedj már, az az én tisztem! Inkább mondd meg, hogy mi a fene az a kerítő bűbáj!

-          Az kérlek, segít megtalálni életed párját. Olyan, mint egy házasságközvetítő, csak nem kerül semmibe – vihogott Glenda.

-          Mekkora egy marhaság! Nem hiszem el, hogy utolsó évben ilyenekre kell pazarolnom a drága időmet…

Nem tudta befejezni, mert az ajtó nagy zajjal kicsapódott. Denise vöröslő szemekkel rontott be és dühösen fújtatott. Felkapott egy törölközőt és szó nélkül becsörtetett a fürdőbe.

-          Hát ennek meg mi baja van?  Ma nem csókolta minden fiú a lába nyomát?

-          Fogalmam nincs, de holnap megtudom! – ígérte Glenda.

Másnap reggel a feketehajú lány nagyon korán kelt és kisurrant a szobából, csak a reggelinél került elő.

-          Hát te hol jártál ilyen korán? Már kezdtem azt hinni, hogy Denise megfojtott álmodban és eltüntette a hulládat! – fogadta Tonks a barátnőjét és egy bögre teát nyomott a kezébe.

-          Na figyelj! Azt hiszem tudom, mi volt Denise-zel, de ha meghallod, úgysem fogod elhinni!

-          Azért csak ne húzd az idegeimet, kérlek szépen, jó?

-          Csak ötven százalék az esély hogy igaz, mert hogy is mondjam, többed kézből hallottam…

-          Glenda Jones, a mindenedet!

-          Jó, jó! Szóval Jenna mesélte Marynek, hogy tegnap este Kathy elmesélte neki…

-          Rátérnél végre a lényegre? – Tonks kezdte elveszíteni a türelmét.

-          Szóval, Kathy mesélte neki – Glenda fel sem vette, már bőven volt ideje hozzászokni, hogy mindig félbeszakítják – Denise tegnap este zokogva vallotta be neki, mert ő Denise egyik barátnője – Tonks mély levegőt vett -, hogy Piton visszautasította!

-          Hogy mi? Hogy érted, hogy visszautasította? – nézett értetlenül Tonks és észre sem vette, hogy bezöldül a haja.

-          Heh, csinálj már valamit, úgy festesz, mint akire ráborítottak egy tál spenótot! – Glenda majdnem beesett az asztal alá a fékeveszett kacagástól.

-          Mi? Ja, a fenébe! Sosem fogom tudni kezelni! – lehunyta a szemét és kétségbeesett grimaszt vágott, mire haja visszaváltott az eredeti sötétszőke színre.

-          Szóval, Denise tegnap tanítás után lement Pitonhoz, a dolgozószobájába, és hát… szóval ki akart vele kezdeni. Nem tudok pontos részleteket, de nagyjából el tudom képzelni! – Glenda még mindig a hasát fogta, de már nem Tonkson vihogott. – Piton pedig állítólag azt mondta neki… - hangja elcsuklott és csak hosszas hörgés után tudta folytatni – hogy közel sem olyan jó, hogy kockáztassa miatta az állását és még ha tetszene is neki, akkor sem állna össze épp egy griffendéles tanulóval. Megveti a Griffendél házat és nem óhajtja, hogy a szükségesnél több dolga legyen vele. Hát most erre varázsolj tejszínhabot!

-          Ha Pitonnak még egy olyan kivételes szépség sem tetszik, mint Denise, akkor mit szóljak én? – tekintete önkéntelenül is a tanári asztalra vándorolt és nem kis meglepetésére épp a szóban forgó személy fürkésző pillantását kapta el.

Bár csak most tűnt fel neki, Piton professzor már jó ideje, elmélyülten figyelte a két barátnő csevegését. Tonks mélyen elpirult, majd hirtelen felpattant.

-          Sietnünk kell, elkésünk a tanításról!

-          Nincs is ma első óránk, te majom! – vigyorgott a barátnője. – Vedd már le a szemed róla! Azt hiszed nem veszem észre, hogy őt bámulod a hátam mögött?

Másnap este Glenda és Tonks erős gyomorgörcs kíséretében kopogtattak be Piton dolgozószobájának ajtaján.

-          Jöjjön be! – hangzott bentről és felpattant az ajtó.

A két lány egymásra nézett és belépett az oroszlán barlangjába.

Piton egy íróasztal mögött ült, épp csak felpillantott, a lányokra.

-          Maga Jones, megy a bájital raktárba és letakarítja a polcokat. Nymphadora – különös éllel ejtette ki a nevet -, maga a hálószobámba megy és katalogizálja a személyes könyvtáramat! – folyamatosan egy dolgozatba mélyedt, miközben kiadta az utasításokat.

Perselus Pitonnak eszébe sem jutott, hogy egy diákja megkérdőjelezheti az utasítását.

-          Úgy érti professzor úr… - hebegte zavartan Tonks – hogy a… hálószobájába?

Piton végre felnézett és ajkán gúnyos mosollyal, hosszasan bámult a lányra, mire az elvörösödött zavarában.

-          Választhat, a gondnokhoz megy kartotékokat rendezgetni, vagy feltérképezi a könyvtáramat. Nos?

-          A könyvtárat választanám – lehajtott fejjel besomfordált a Piton által megjelölt helyiségbe.