- Még visszakapod! – üvöltötte hátra valamelyik tűzrőlpattant diák, mielőtt lépteik nyomán elcsendesedett a folyosó.

- Ahhh… ez jólesett – sóhajtotta Sev, ahogy visszafordult Laviniához. Az kellemesen zihált, és láthatóan tetszett neki a váratlan győzelem. Kapkodó mozdulattal gombolni kezdte a talárját, miközben Harry szemüvegén megcsillant a peepshow felirat.
Snape végigmérte barátnőjét, élvezettel elidőzve az éppen sorra kerülő gombon – a következő pillanatban pedig Lav felsikkantott, és odakapott.

- Franc – állapította meg Sev. – Akkor nem csak gyűlölet esetén hat…
- Elég tüzesen nézned? – Lavinia érdekes módon hátrálni kezdett. – De Sevi… akkor hogy fogunk most szeretkezni?

Egyre kétségbeesettebb rükvercre kapcsolt, s végül, mivel arrafelé érzett több mágikus védelmet, Harryék háta mögött kötött ki. Gyanakodva fürkészte Severust, aki láthatóan nem volt zavarban.

- Majd elmúlik – vonta meg a vállát. Ha meg nem… van még egy különleges képességem – cinikusan elmosolyodott.
- De hogy fogunk…
- Azt hiszem, ezt is megoldhatjuk – vágott közbe a fiú. Lassú mozdulattal letekerte nyakáról mardekáros színekben pompázó díszsálját, és tüntetően látványos mozdulattal bekötötte a szemét. Közelebb lépett arra, amerre Laviniát tudta. – Most már jobb? – kérdezte elégedetten.

- Tökély, Sev! Azt hiszem, az eszedért tartalak... Vagy... - fejezte be mondatát inkább mozdulatokban, végigsimított a fiú ágyékán. Harry megborzongott, majd Ronhoz hajolt. (:p)
- Menjünk innen! Ezek baszni fognak! - suttogta, mire Hermione rázni kezdte a fejét, de félreértés ne essék, nem azért, mert bennmaradási óhaját próbálta kifejezni, csupán a nyomdafestéket nem tűrő szavakat volt nehéz elviselnie.
- Ne! Én maradok! -jelentette ki szilárd elhatározással az ifjabb Weasley. - Ingyen pornó!
- No de Ron! -csapta nyakon a lány barátját, bár inkább ő is azt művelte volna azzal a vörös üstökkel, amit Sev Laviniával: beletúrt, majd mikor kedvesének sikerült felvennie térdelési pozícióját, elkezdődhetett az etetés.

- Azt hiszem… – kezdte Harry, mikor végre elvergődtek az ajtóig. Ekkor Lavinia egy különösen hangos cuppantása beléfojtotta egy szót. Közvetlen ezután a lány elégedetten nyögött egyet, mintha tetszett volna neki az a hang, amit duóban kieszközölt.
- AZT HISZEM… - folytatta ifjabb Potter immár ingerültebben. Nem csoda – hetedéves volt, eggyel több tanév, és mérföldekkel kevesebb jelenleg hallható élmény volt a háta mögött (…na, olyasmit meg pláne nem érzett még), mint Snape-nek, ez pedig rohadtul birizgálta érzékeny igazságérzetét.

Lavinia és Snape egyaránt összerezzent a félhangos hitfitogtatásra. Meglepő volt, ahogy egyetlen gyors mozdulattal átrendeződtek – Lavinia fölkapta a fejét, Sev lekapta a kendőt, és mindketten egyaránt az ajtóra meredtek. (Nem több értelemben, mert Severusban volt annyi közösségi érzés, hogy mindkét kezében pálcabörzét tartson, vagyis egyiket eltegye, az alkalomhoz illőt pedig előkapja, és –a szerinte visszatért- Potterékra szegezze.

- Itt lesznek az ajtó előtt – suttogta kedvesének, aki a padlóra ülve bólintott, majd DzsiÁj-Jane-féle eksöntesttartást vett fel, vagyis fél lábbal feltérdelt, és harciasan méregette a terem egyetlen kijáratát. A mardekárosok tehát láthatóan gyanakvó természetűek voltak, sőt hozzászoktak ahhoz, hogy bárhol, bármikor a Keresd a nőt! -elvet felcseréljék a Keresd a Pottert!-re. Úgy méricskélték a láthatatlan trió mögötti nyílászárót, mintha biztosak lennének benne, hogy egy kinti banda bármelyik pillanatban rájuk törhet a folyosóról.

- Nincs kedvem Pottert hajkurászni - jelentette ki flegmán Lav, mire kedvese egy pálcapöccintéssel (a rövidebbik pálcával) lezárta az ajtót, és egyben Harryék menekülő útját is. Ron arca felragyogott, Harry-é gondolkodást színlelt, Hermione pedig kétségbeesett. A szemérmetes leányzó dacosan hátat fordított az eksönnek, ellenben Ronnal, aki élvezettel fürkészte az újra nekilátó párost.
- Ez a varázslat ugye hatásos? - kérdezte a slytherina, miután száját megszabadította Snape-től.
- Mármint melyik, kedves? -eresztett meg egy félmosolyt, majd végigsimított szeretője arcán. - Ne aggódj, az ellenvarázst rajtam kívül csak Lucius ismeri. Ő pedig a Szükség Szobájában szórakoztatja szexpartnerét... Azt hiszem, még Anne van terítéken, de ebbe ne menjünk bele… inkább én mennék beléd már... - adta ki az utasítást egyszerűen és érthetően.

- Imádom, mikor parancsolgatsz – dorombolta Lav, és nem mozdult.
- Akkor mire vársz? Le a talárral! – sziszegte megrovóan a fiú. A nőcske élvezettel merült el a lekezelő, felajzott hangban, és továbbra sem csinált semmit, amit kellett volna.

Severus hamar megunta a játékot, és néhány erőteljes mozdulattal kifejtette a lányt az egyenruhából. Maradt viszont egy fekete, mellresimuló, mindenhol másutt merevített anyagú felsőrész, amely minden bizonnyal a kombinéból fejlődött ki, de Lavinia egész hasát eltakarta, kiemelve viszont válla fehérségét és – mikor elfordult, és elégedett morrantással kifejezve egyetértését az erőszakot illetően, ráhasalt az első asztalra, az is kiderült, hogy hátát fűzőszerűen, lyukacsosan borítja a finom anyag. Dereka így még karcsúbbnak tetszett a rásimuló csipkeanyagban, minden más pedig még rejtélyesebbnek, amit a szintén fekete, körmönfont módon díszített és szabott nadrágocskaszerű bugyi volt hivatott hangsúlyozni.

Jelenleg három fiú (két lenyomat a la köpeny alatt, valamint a jogos tulajdonos) meredt rá az idomokra, melyeket a lány minden héten megörvendeztetett valami újfajta, bonyolultabb fehérneművel. (Tulajdonképpen Snape kárára, mert így, mire kitanulta, hogyan is kell a lehető leggyorsabban kibontani őket, máris új kihívás elé nézhetett. Ám ő sem volt híján ravasz megoldásoknak: pikantéria címén nemes egyszerűséggel mindig úgy ölelte Laviniát, ahogy épp volt, melltartócsodákban és félrehajtott vonalú bugyival, csak a talárt szaggatta le róla.

Ron gyorsan pislogott néhányat a TopWitch kihelyezett bemutatója láttán, és immár neki sem kellett megerőltetnie szerény képzelőtehetségét, hogy elképzelje a fekete hajú idegent maga alatt, értve ezen Miss Wottont.
- Ezt akartad, mi? – susogta Severus, és hátulról hozzásimult a hasaló lányhoz, megcirógatva oldalát a melle vonalában.
- Jobb szeretem, ha te vetkőztetsz – tolta ki a fenekét ledérkedve Lavinia. – És most játsszunk.

Utólag megkérdezve, sem Weasleyék gyermeke, sem a kis Potter nem azzal a mondattal reagált volna erre, hogy ,,Csak azt ne.” Snape azonban pontosan ezt tette, méghozzá igen komoly hanghordozással.