Azok a boldog szép napok...~ Hp fic Zsuszka vs Egér

¤ S ¤

- Örülök, hogy így döntöttél. – Hermione megkönnyebbülten pislogott a szoba félhomályában.
- Muszáj volt. Nem volt hova mennem – sóhajtott Harry. – De talán…
- Nincs talán! Már döntöttél – jelentette ki a lány szigorúan. – Nem hátrálhatsz ki. Különben is, nem ártana, ha a varázsvilág jövendő első emberének meglennének az alapfokú vizsgái is…
- Ugyan már, kit érdekelnek a… - kezdte Harry, de Hermione pillantása elhallgattatta. – Mondj valamit, Ron! – replikázott a lány. - Nem… ne is, inkább ne mondj semmit – tette hozzá, mikor rápillantott a kissé bárgyú képet vágó másik fiúra.
- Kösz – hangzott a reagálás a vörös oldal felől. – Tudod mit, beszélgess egyedül.
- Dettó – mondta dacosan Harry, és Ron oldalán elhagyta a kopár, foszlott faliszőnyegekkel díszített hálószobát. Hermione felsóhajtott, és követte a fiúkat a Black-ház nappalijába.

Tankkönyvásárlás, roxforti behívó (Megjött a levél gyilokzöld pecséttel), zötykölődés a vonaton, ünnepi vacsora Dumbledore nélkül, alvás Ginny nélkül.
Tegyük hozzá, hogy ellenben: a vacsorát Ginnyvel együtt költötték el, viszont nem Dumbledore-ral aludtak.

Harry, mikor épp fékezni tudta mostanában elég gyakran rátörő vizuális típusú gondolatait, Snape-re gondolt. Be nem bizonyított tény, hogy mikor viszont rátörtek ezek a vizuális típusú fantáziák, nem Snape-re gondolt – de a szerző feltételezi a főhős slashtelenségét.
Ha egy-egy alkalommal mégiscsak képzelgett volt tanáráról, azt csakis a jó szolgálatában tette: általában pszchohorrorisztikus meggyilkolását oder egy-egy szerencsétlen, jövőbeli balesetét álmodta meg.

A bájitalórák Snape nélkül, és az SVK órák egy újabb idegennel – ezúttal egy kék hajú, meglehetősen deviáns fellépésű hölgyeménnyel- meglehetősen bizarrok voltak. Slughorn lett a Slytherin ház feje, amit a slytherinek is, és én is mély sajnálattal fogadtunk. Vége volt annak a kellemes tudatnak, hogy a tanári karban van ötven év alatti, potenciális lény. A perverzebbeknek még Dumbledore is hiányzott; de ezek a személyek jobbára a Griffendél sorait ,,erősítették”.

A Slytherin fő-fő szexistene, a mindig sápadt orcájú, az utolérhetetlen is oly erős hiányérzetet hagyott maga után távozásával, hogy hihetetlen. De talán jobb is, hogy Malfoy is eltűnt: bizonyára nem élte volna túl Snape nélkül az iskolábajárás nehézségeit. Valljuk be, hogy ha az ember háta mögött minden búban-bajban-Potterben ott áll egy magas, fekete hajú, fekete szemű, no és természetesen sápadt férfi (nicsak, mint a mesékben), az azért nyom valamit a latban. Még akkor is, ha csupán plátói kapcsolat feszül a kicsiny gyermek és közte. Bár, ha valami szigorúan plátói, az bizony nem feszül… inkább lagymatagon zötyög. De hagyjuk a hangulatfestő szavakat! Snape hiányzott, ez tény. Malfoy meg még jobban – lévén hogy sokkal több vele egykorú lény leledzett az iskolában, mint Snape-pel, következésképpen Severusért nem sok harminc körüli, romlott fantáziájú ember ejtett könnyeket Roxfortban.

Na jó, a diáklányokat azért sosem kell félteni. Kívánnak azok boldog-boldogtalant, főleg, ha fekete a haja. Vagy ha szőke. Esetleg barna, de ahhoz már kell valami extra. A barna olyan sablonos.

No igen, elkanyarodtunk a főhősöktől, és rátértünk Roxfort szexuálpszichológiájának rögös és oly széles ösvényére. Maradjunk is rajta egy kicsit, mint Madame Maxime Hagridon. Hermione ekkoriban Ronnal futott, de csak titokban, hogy a srác ne tudjon róla. Harry, mint már említettük, Snape-pel fantáziált (Snape nem volt a Roxfortban, így nem együtt fantáziáltak, csupán Harry fantáziált, de Snape-ről), mégpedig szigorúan csak eszmei alapon; Ginnyvel pedig olyan dolgokat művelt, amilyeneket a bátyjai sohase. Például hajlandó volt kviddicsezni vele, és megtanította néhány futballszabályra is. Na jó, persze csókolózgattak is, de ismerve ifjabb Potter félénk (slytherin szóval élve puhány) természetét, más, több szexuális töltettel bíró találkozókra nem került sor kettejük közt.

Ron még néhányszor megríkatta Parvatit, mielőtt megismertette volna a Weasley-féle ösztönökkel. Együtt is voltak, nem is; de mivel a csaj enyhe elvonási tünetekben szenvedett a Malfoy fiú eltűnése miatt,a ,,nincs ló, jó a szamár is” alapelvet követve beérte a vörössel.

Történetünk ott kezdődik, ahol (Lucius végződik)… nos, mikor Harry karót kapott bájitaltanból, és rádöbbent, hogy nem Snape adta neki. Beindult Potter és Evans-gének által ösztökélt egyszerű kis agya, és levonta a következtetést, hogy akkor is utálja Snape-et!

Arra is rá kellett jönnie, hogy idén már nem lesz oly rózsás a helyzete Slughornnál – a Rend megszállta a Szükség szobáját, és elvittek onnan minden mozdíthatót, köztük (mivel mozdítható volt) a Herceg könyvét is. Ezek után Harrynek esélye sem volt megelőznie Hermionét egyik órán sem – amitől javult Miss Granger öntudata, és kevesebb nemi komplexusra tett szert idén.

- A fenébe is! – csapta le a nem éppen bagolymentes kávéját az újságra Harry. A Reggeli Prófétáról, mint mostanában oly gyakran, a Sötét Jegy vigyorgott rá. Ezúttal azonban egy jóval személyesebb jellegű ügyről tett említést, legalábbis a Kis Túlélő számára: kiirtották a Dursley-család mindkét szomszédját. Két család, egyetlen túlélő – egy koleszos lány, aki ezek után nem kap nagyobb szerepet ebben a történetben. Magát a Vernon-famíliát még mindig védték, védegették egyes dumbledore-i igék és bűbájok, ellentétben Harryvel, aki, miután nagykorú lett, fegyveres őrizetet kapott a nyáron.

- Ezt nem hiszem el – sóhajtotta, és rámeredt a fekete betűkkel írt sorokra. – Figyelmeztetés? Célozgatás?
- Jellemző – szúrta közbe a Granger lány. – Ronda egy ügy.
- Kiirtották a szomszédainkat! – nyögte Harry, és bevillant neki a Bérgyilkos a szomszédom – a filmet nem látta, de a cím alapján úgy gondolta, a szomszédoknak inkább a gyilkos, mint a tehetetlen áldozat szerepe dukál.
- Ismerted őket? – kérdezte részvéttel Hermione.
- Nem. De akkor is! – csattant fel a fiú.
- Akkor mit parázol? – ásította Ron. Meglehetősen érzéketlen lett mások baja iránt Bill balesete óta.
- Még hogy mit… - Harry felnézett a kifröccsent teából. – Elegem van az egészből. Meg kéne keresnem a tudodmiket, és nem itt ülni, és az újságból értesülni arról, hogy ölik a rokonaimat.
- De hát nem is a… - kezdte Ron.
- …rokonaim. Tudom, Ron! De még lehetnek!
- Már hogy lehetnének! Meghaltak!
- Hülye! Még Petunia néniéket is megölhetik!
- Nem tudsz csinálni semmit, Harry – szólt közbe nyugtatólag Hermione. – Tanulj, használd ki az időt, ami még hátravan addig a…
- De meg kell keresnem a hor… tudodmiket, mielőtt késő lesz! És bosszút kell állnom Snape-en, mielőtt… megüt a guta a méregtől. Tudom, meg lett mondva, hogy ne keressem őt… dehát előbb-utóbb megtalálom! És inkább Voldemort előtt, mint után. Ki tudja, utána lesz-e már erőm bosszulgatni. Különben is… ha Voldemort a high fokozat, akkor Snape a medium. És ki az a hülye, aki a high fokozatú pályán kezd, ha mediumon is kezdhet?!
- Ne zavard össze Ront – rázta a fejét Hermione, és a döbbent vöröshajú felé pillantott. – Ron, Harry nem tekinti pályának Snape-et, ez csak egy mugli játék.
- Amely során rajta leszel, értem – zárta össze a száját a fiú, és letette a kanalát.
- Hagyjuk – sóhajtott Hermione. Nem bírta a szexuális utalásokat, mert nem sok köze volt hozzájuk.

- Tehát előbb őt kell legyőznöm – jelentette ki Harry. – A kérdés, hogy tanév közben vagy után.
- KÖZTÁN! – vágta rá Hermione és Ron egyszerre. Aztán egymásra meredtek.
- Már miért tenné közben, ha utána is teheti? – csattant fel a lány.
- Már miért tenné utána, ha már most utána mehet és a hajánál fogva felakaszthatja? – vélekedett a Weasley fiú.
- Ne hallgass rá – folytatta Hermione. – Ez hülyeség, és ráadásul veszélyes is. Tudom, hogy ez a házunk mottója, de légy szíves, vonatkoztass el ettől. Nincs is semmiféle terved!
- Hm… tudod, tavaly óta fejlődtem egy kicsit – jelentette ki Harry somolyogva. – Azt mondtad, használjam ki az időm?


Pár óra múlva már három idegesen járkáló diák rontotta a Szükség Szobája előtt a levegőt. Egy, két, há – s az ajtó kitárult, és az eltökélt Harry, az izgatott Ron és a dühös Hermione alkotta csapat bemasírozott rajta.
- Vedd úgy, hogy még háromszor elmondtam, hogy ne csináld – kérlelte a sötéthajút a lány.
- Hagyd már! Ez rohadt jó! – hozott fel bölcs ellenérveket Ron.
- És ha elkeveredünk az időben? – Hermione kétségbeesetten gyűrögette a talárja szélét.
- Akkor úgy kell nekünk. Egyébként… mondd, Hermione, lehet a mostani állapotnál bármi is rosszabb? – szűkítette össze a szemeit Harry. – Ha ottragadunk, ott is lesz Roxfort. Levizsgázunk, letelepedünk, és harcolunk az akkori Voldemort ellen – itt, akarom mondani, most is ez lenne a program.
- Remek. Te viszont Snape-pel akarsz foglalkozni, nemdebár? – a lány megadóan sóhajtott egyet, és a szoba kínálta időnyerőkhöz lépve válogatni kezdett. – Tehát az ő korába megyünk vissza. Elég kaotikus állapotok uralkodtak akkoriban.
- A diákkorába – vágta rá Harry. – Kifürkésszük minden titkát, különös tekintettel a gyenge pontjaira. Akár ott megölhetjük, de megtehetjük visszatérés után is… Hidd el nekem, nem lesz az olyan unalmas korszak – elvigyorodott, és apja csínyeire gondolt. Néhány hónappal ezelőtt megszűnt elítélni őket. Határtalan gyűlöletet érzett az áruló iránt, s nem volt immár semmi, ami ennek útjába állhatott. Idősebb Potter kegyetlensége nyomába sem érhetett annak az emberének, aki csalárdul meggyilkolta Dumbeldore-t. – Gyerünk! Idő beállítva? – kérdezte derűsen.

- Igen – csóválta a fejét Hermione. – Tizenhat éves lesz.
Azzal a három diák átkarolta egymást, és egyetlen gyors rántással megszabadult korának minden nyűgétől – hogy felvehesse egy másik korét. Mikor egy nagy döccenéssel földet értek – ugyanott, a Szükség szobájában, de nem ugyanakkor, Hermione halkan felsikkantott. Az apró időcsúszás miatt errefelé már esteledett – a Severus diákkorabeli Roxfort folyosói homályosan, néhány fáklyával megtűzdelve derengtek odakint.