03. fejezet

Furcsa érzés volt nem járni, hanem gurulni, és közvetlen közelről szemlélni a lábakat.. például Potterét, aki mögötte dobbantott néhányat a padlón. A hangjuk csak tompa morajként ért el hozzá. Gyorsan az ajtó felé sietett, és átbújt a szívós, erős rostok között. Centiméterről centiméterre haladt előre, és közben érezte, hogy a farostok hogy sóvárognak az ő vize után.
Egyszerre világosabb területhez ért el, ahol a rostok között megállt, néhány cseppje kikukkantott a szobába, de a Black nevű tócsán , és egy vajszínű gömbön kívűl semmit nem látott.

Ahogy kihuppant a padlóra, Black mellé gurult, és bár beszélni nem tudta, akaratával és kitartásával röpke 20 perc alatt elérte, hogy a „brilliáns ifjú Griffendéles” visszaöltse eredeti testét, majd egy fáradt és izzadt Piton jelent meg mellette.
-Ez te voltál, Pipogyi!- vicsorogta Black, miközben olyan hévvel markolta össze Perselus keskeny mellkasán a talárját, hogy az anyag reccsenve szakadt szét kezében.
-Hogy jöttél rá, trollagyú?- hörögte a mardekáros fiú, miközben mindkét kezével próbálta magáról letépni Black mancsát.
-Betörném az orrod, ha nem lenne így is olyan undorító a képed, hogy mindenki elhányja magát, ha rád néz!- morogta Sirius, olyan hangon, mintha félig-meddig kutya lenne, és Piton már épp visszavágott volna, amikor a szoba közepén álló vajszínű gömb felragyogott.
Mindketten meglepetten fordultak a fény irányába, és Pitonnak sikerült egy utolsó, erős rántással kiszabadítania magát örök ellenfele karmaiból. Black megbabonázva indult a gömb felé, amiből furcsa, suttogásszerű zaj hallatszott, amit azonban egyikük sem értett.
-Be kell engednünk a többieket!- morogta Black, de Piton csak egy vállrándítással felelt.
-Engedd.
Black az ajtóhoz hátrált, ahol gyorsan megfordult, hogy egy nem várt meglepetéssel szembesüljön.. az ajtón nem volt kilincs.
-A troll anyjába.. – dünnyögte tehetetlen dühében.
-Merész, griffendéles problémamegoldás káromkodni a csukott ajtóval szemben. –szólalt meg a háta mögött a jól ismert, mardekáros hang.-Illik hozzád, Black.
-Fogd be, Pipogyi!-ordította vissza sem fordulva a fiú, és zsebeit kezdte el tapogatni, mintha valamilyen csoda folytán oda kerülhetett volna a pálcája.
-Hadd emlékeztesselek, hogy az én jóvoltomból nincs nálad pálca.-suttogta kárörvendően a mardekáros fiú.. Black lassan hátrafordult.
-Kinyitnád végre azt a *** ajtót?! –üvöltötte, mire Piton egyszerűen csak vállat vont.
-Nem. Ha nem tünt volna fel, te agyatlan tuskó, ugyanolyan állapotban jöttünk át, még egyszerűbben, hogy értsd: nálam sincs pálca.-suttogta vissza vigyorogva a mardekáros. Black dühében rugdosni kezdte az ajtót.
Piton felhúzott szemöldökkel nézte egy darabig, aztán gonoszkás mosollyal megszólalt.
-Most olyan hülye vagy, hogy nem ismered fel, hogy ez egy trollbiztos ajtó, vagy olyan öntelt,hogy azt hiszed, erősebb vagy, mint egy troll, Black? –azzal gyorsan hátralépett kettőt a felé induló griffendéles elöl, és nekiütközött az asztalnak. A fénylő gömb halk koccanással nekiindult, végig görgött az asztalon, majd
-NEEE!-ordította Sirius és a gömb felé vetette magát, ugyanakkor a mardekáros fiú megpördült és a gömb felé nyúlt… szinte egyszerre érték el.
A gömb fénye felerősödött, és kezük alatt átforrósodott az üveg, nem tudták elengedni. Magas, szikrázóan üde női hang töltötte be a levegőt körülöttük, egy magányos lant kísérte énekét.


A VÉGZET DALA

Hű barátból ellenség lesz,
S ellenségből hű barát,
meg ne bízz a holt szeműben,
Voldemort bírja szavát!
Harcos jő majd, s annak apja
Itt van, s nincs itt köztetek,
Védjétek őt, mert halála
napról napra közeleg.
Átokverte pokolfajzat
Ki odakinn vár rátok,
Teste bár rút, szíve arany
Mégis gyanúsítjátok.
A bűntelent árulónak,
S végzetetek tükörkép:
Az árulót ártatlannak
hiszi majd a varázsnép.

Még kétszer megismételte magát a dallam,talán, hogy meg tudják jegyezni… aztán a női hang suttogni kezdett, ami, hamar kiderült, egy bonyolult titoktartási átok volt, hogy senkinek ne tudják soha elismételni amit hallottak. Aztán hirtelen felrobbant körülöttük a világ, és egy másodperccel később kinn találták magukat az ajtó előtt..
-Sirius!-rohantak oda a Tekergők, hogy felsegítsék az összekuszálódott hajú Griffendélest. Piton maga is feltápászkodott.
-Mi volt odabenn?-kérdezte Lupin izgatottan, egyikükről a másikra nézve.
-Őőőő.. egy bazi nagy denevér.- hazudta Sirius gyorsan.
-Megtámadott minket.- egészítette ki Piton szemrebbenés nélkül.
-Aztán háttal kiestünk az ajtón..
-mert nekitámaszkodtunk, és belülről ennyi volt kijutni…
-.. az a denevér biztos valami tiltott keresztezés eredménye, azért tartják itt elzárva..
-..szerintem is, ja, teljesen biztos…
-..ja..
Lupin meglepetten nézett rájuk.
-Szóval nincs ott semmi érdekes?
-Ja. Nincs.- felelte Sirius.
-És csak úgy kijöttetek egy karcolás nélkül.- morogta gyanakvón Potter.
-Aha. Nagyon jó a denevérhárító átkom.- válaszolta Piton.
-Biztos sokat gyakoroltad otthon apádon.- vágta rá Potter.
-Hagyd békén a családom, Potter!- sziszegte Piton egészen a régi hangján. Lupin kicsit még mindig gyanakodva figyelte Siriust és Pitont, de el kellett, hogy fogadja, amit mondtak.
-Hát ti, mit kerestek itt?!- kiáltott rájuk egy dühös hang. Az árnyék fenyegető sötétjéből Argus Frics, emelkedett elő, mint egy rút..
….. mint egy rút, átokverte fajzat…-gondolta Piton, és gyors pillantást vetett Siriusra, aki összeszűkűlt szemmel méregette a gondnokot.
-E…eltévedtünk…- motyogta Lupin, és gyorsan elindult a folyosó feljárója felé.- De már rájöttünk a helyes irányra…
-Álljatok csak meg, fiacskáim! Csoportosan eltévedni?! –a gondnok kiköpött.- Na, még ilyet sem hallottam.. ürítsétek ki a zsebeiteket!!!
Sirius és Piton gyors pillantást váltottak, mindketten tudták, hogy csak pillanatok kérdése, és felszínre kerül az a bizonyos levél. Sirius kétségbeesetten kutatott valami megoldás után, de..
-Gyerünk, Black! –morogta a képébe Frics.
Sirius vett egy mély levegőt, és elkezdett szaladni a folyosó vége felé… és szinte beleütközött Wolferd Vaalaviksibe, aki az SVK-t tanította nekik.
-Mondott valamit a gondnok úr, Mr. Black! – hörögte a volt auror földöntúli mély hangján.- Pakolja csak ide a tenyerembe amit a zsebei rejtenek!
Vele senki nem mert vitatkozni, és Piton holtsápadtan látta, hogy a kupacban, amit Sirius a férfi lapáttenyerére halmozott, ott lapul egy bizonyos összetekert kis pergamendarab..
-És ez itt mi?- érdeklődött gonosz hangon a férfi. A többi dolgot egyszerűen a földre ejtette, így összetörve egy halom csillagfénybombát, ami hosszú percekre bevilágította a folyosót. A levelet viszont röptében elkapta és kinyitotta.
Sirius és Piton egyszerre mozdultak előre.
-Parancsolnak valamit az urak? –érdeklődött fanyar mosollyal Vaalaviksi. Piton remegve megtorpant, Black azonban merészen kihúzta magát.
-Az egy magánlevél, tanár úr ! Kérem, ne olvassa el!
Frics mérges dünnyögésétől kísérten a tanár kinyitotta a levelet és elégedett hangon felsóhajtott, miközben a levelet böngészte és gúnyolódott tovább zavartalanul.
-Ahhhhh.. az ifjú Mr. Black szerelmes.. talán szerelmi hévtől ajzottan tekereg ilyenkor a folyosón? Talán a társai kíséretére szorul, mint a bagzó macskák, kedves Mr. Black?... Ó, de nem is..most látom csak, maga kis Cupido.. engedjük útjára Mr. Blacket ezzel a levéllel, kedves Frics úr, hiszen ő csak egy ártatlan postagalamb, egy szerelmi hírvivő.. –tárta szét a tanár a karjait, gúnyosan égnek emelve tekintetét.- ..és ki vagyok én, hogy Mr. Piton és Miss Lily Evans boldogságának útjába álljak?!
Potter döbbenten pördült meg. A mögötte álló Piton lassan kihúzta magát és, mint aki egy kobrával találja magát szemben az erdőben , lépésről lépésre hátrálni kezdett. Potter arcán csúnya, vörös foltokban ült ki a harag, miközben lassan követte a fiút.
-James, hagyd!- kérte Sirius, és elé állt. Potter úgy tolta félre, mint a pelyhet..
-Ohó, csak nem nyalt bele más tejesköcsögébe, Mr. Piton?- kérdezte gonosz-selymes hangon a tanár. Lupin és Black közben együttes erővel megállásra kényszerítették Jamest, aki összeszűkűlt szemekkel nézte Pitont. Nagyon úgy tűnt, a mardekáros fiú szerzett egy egészéletre szóló ellenséget..
-Az csak egy hamis levél! –morogta Sirius. –Én irattam vele, hogy megtréfáljalak!
-Ügyes próbálkozás Tapmancs..- vetette oda Potter, miközben le sem vette a szemét Piton arcáról.
-Na, most ide mindenki elém , uraim! –ordított rájuk az SVK tanár. A fiúk azonnal engedelmeskedtek, a parancsoláshoz szokott hang nagyon hatott rájuk, de azért Sirius igyekezett úgy kerülni, hogy Piton és Potter között álljon.- Az éjszakai kóborlásért: fejenként 5 pont mínusz. Amiért el akart rohanni Frics úr elől: 20 pont mínusz Mr. Blacktől. Amiért vonakodott kiüríteni a zsebeit: 10 pont mínusz Mr. Blacktől. További jó éjszakát, uraim. Mindegyikük térjen vissza a saját hálótermébe. Azonnal! .. –ránézett a még mindig remegő Pitonra.- Nem ám Miss Evans hálóterme felé sétálni, kedves uram.. egyébként is, a maga 5 pont levonását, Mr. Piton, meg kell indokolnom a szüleinek, ha egyszer én vagyok a házvezető tanára.. nagyon csalódottak lesznek, hogy egy full mugli származásúba szerelmes… -és gonosz kacagással elsétált a folyosó végén balra.
-Nem hallották, mint mondott a tanár úr?- vicsorogta Frics.- Mozgás!!

Két nappal később a kórházi szárnyban feküdt egy hófehér huzatú , nagyon ódivatú , puha ágyban egy vékony mardekáros fiú. Madame Pomfrey már elállította az orrvérzését, de a füléből szivárgó vér már jóval több aggodalomra adott okot.
-Hívtál, Poppy kedves?- lépett be Dumbledore a szobába.
-De hívtalak ám!- fordult felé, csípőre tett kézzel a javasasszony.- Ez az eszement kölyök két nap alatt harmadszor van itt ilyen állapotban, és nem hajlandó elárulni, ki teszi ezt vele! Ha a Malfoy –fiú nem veszi észre, talán még most is ott feküdne valamelyik bokorban, eszméletlenül.
-Értem.- morogta a varázsló.- Magunkra hagynál most néhány percre, Poppy?
Ahogy a medimágusnő becsukta maga után az ajtót, a varázsló leült Piton ágya szélére.
-Azt hiszem, mindketten tudjuk, ki volt az, Perselus..- suttogta, miközben félhold alakú szemüvege felett nézett az elgyötört arcú fiúra..- Nem lenne jobb..
- Megoldom.. –morogta Piton, akinek az ajkai jócskán felduzzadtak már az ütésektől. –Megoldom.