02. fejezet

Kilencig egyedül tanult a szobájukban. Ez egyfajta privilégiuma volt. Fence Parkinson bejött egyszer, hogy elolvashassa a Rúnaismeret háziját, majd hümmögve kiment. Pontban kilenckor felkelt, lezuhanyzott és hajat mosott, aztán kiült az ablakpárkányra, kilógatta a lábát, és lefelé nézett. Mióta rájött, hogy azért nem megy neki a kviddics, mert irtózik a magasságtól, így erősítette magát.
Kivágódott az ajtó, és Piton önkéntelenűl is az ablakkeretnek feszítette a hátát, hogy megőrizze egyensúlyát.

-Perselus, mi van veled? Csak nem vagy beteg? Nem látok könyvet a kezedben! –ugratta Lucius jókedvűen. – Egy szép napon azt veszem észre, hogy úszás közben is olvasol..
-Tudok úszás közben olvasni.- ismerte el szégyenlős vigyorral, miközben lekászálódott a párkányról. Lucius elismerőleg fejet hajtott előtte.
-Elfoglalhatom a fürdőszobát, vagy kívánod gyakorolni az úszvaolvasás nemes tudományát? –érdeklődött , miközben az éjjeliszekrényében kotorászott.
-Menj csak.. –felelte és felöltötte talárját. Lucius meghökkenve nézte szobatársát és legjobb barátját.
-Nocsak.. alvajáráshoz öltözködsz?
-Nagyon is éber leszek, lordom.
-Titkos?
-Egyszer majd elmondom. Nem most.-ingatta fejét Piton.
-Kell segítség?-kérdezte Lucius komoly arccal. Látta Pitonon, hogy gondterhelt.
-Nem. Megbirkózom vele.- állt fel a másik, és az ajtóhoz lépett. - De, ha valaki kérdezősködne..
-11-ig sakkoztunk itt, a szobában.
-Fence? –kérdezte Piton.
-Elintézem.- válaszolta Lucius. Piton mormogott egy halk „köszt”, aztán kilépett a nyolcas szoba ajtaján, az oszlopok közötti árnyékban suhanva, mint a macska kisurrant a mardekáros klubhelység rejtekajtaján.

A Fekete ajtóhoz vezető folyosó pincehideg volt , és a falain ezüstösen csillogott egy ritka penészgombafaj, ami elbűvölte Perselus Pitont. Ha nem lett volna olyan szorult helyzetben, meg is állt volna, hogy mintát vegyen tenyésztésre, de így, fekete talárjának csuklyáját a fejére húzva szinte láthatatlanul osont a fal mentén.

Nesztelenül közlekedett, évek óta örömét lelte ebben. Hol váratlan információhoz jutott vele, hol pusztán halálra rémített valakit.

Dang…

Tompa puffanással ütközött bele a.. semmibe. Az üres folyosó előtte hangos kuncogással telt meg, majd egy elfojtott hang, félreérthetetlenűl Potteré hallattszott:

-Uagh, ne, ez pont belém futott.- azzal előtűnt a feje a semmiből.
-Láthatatlanná tévő köpenyetek van?! –kérdezte feszes félmosollyal Piton.- Ez szabályellenes. Megyek , jelentem az Igazgatónak.

Sirius ciccegni kezdett, és egy komor pillantást váltottak a mardekáros fiúval, mire az egy pillanatra lehajtotta fejét, majd Potterre nézett haja fekete függönye mögül. A nála fél fejjel magasabb és kifejezetten testesebb Potter Siriusra nézett, majd megjegyezte.

-Biztos nem akarod elárulni, Tapmancs kolléga, hogy mivel tartod pórázon Pipogyuszt?

-Az a mi titkunk marad… amíg rendesen elvégzi a feladatát. –felelte Black szemtelen mosollyal. Pettigrew vihogva felnevetett, majd hirtelen elhallgatott, ahogy Lupin befogta a száját. A fénytelen hajú, karikás szemű Remus Lupin némán hallgatta a többiek párbeszédét.

-No, lássunk végre hozzá! –vezényelt Black, és intett Pitonnak, hogy álljon az ajtó elé.- Az Alohomorán, az Exploduson, a Jelszókeresőn kívűl próbálkoztunk már a hmm.. testi fölénnyel, és a muglik álkulcsával.

Piton fanyar mosollyal vállat vont.

-Ez mind nem ér semmit, ha te, Potter, vagy Pettigrew csináltátok.

-Én voltam.-vágott közbe gyorsan Lupin, mert észrevette, hogy két barátja kezdi felszívni magát.

-Pompás. –sóhajtotta Piton oda sem figyelve. – Lépjetek hátrébb. –az egyik zsebéből egy apró fiolát vett elő, majd körbe nézett, és látta, hogy Lupinon kívűl senki nem mozdul. – Ahogy akarjátok. Nekem csak szívességet tesztek, ha az ajtó közelében maradtok.

Hallotta, ahogy pár métert távolodnak.

-Csináljatok egy buborékfej-bűbájt magatoknak. –javasolta, majd gyorsan végrehajtotta magán a varázslatot. Még hallotta, hogy Lupin sorban odalép a barátaihoz, amikor egy erős, jól irányzott mozdulattal az ajtó zárjához csapta a fiolát, ő maga pedig gyorsan félreugrott .

A mágiamarató, amit használt, gyorsan leégette a fa felső rétegét, és hamarosan zöldes füst borította a folyosót, ami alaposan marta volna a tüdejüket, ha nem tanulta volna meg Lupin évekkel előre az összes bűbájt…

Piton háta mögött Lupin letisztította a levegőt egy átokkal, majd megszüntette a buborékfej-bűbájt is és mindketten a még mindig csöpögő ajtó elé léptek.

Az ajtó savmarta sebei kezdtek behegedni.
Piton és Lupin döbbenten néztek egymásra.

-Gyógyítófa?- kérdezte Perselus.
-Sebvidítófűvel bevont kőfa? –kérdezte ugyanakkor Remus.

Egy pillanatig némán meredtek az ajtóra. Valaki a hátuk mögött mondott valamit a béna Pitonról, akit kár volt ide hozni, de egyikük sem törődött vele.

-Amelyik dolog fából van, az rostos, szálas anyag. Tehát át lehet menni rajta, ha.. – kezdte Lupin, és Piton befejezte.

-Corpus liquidi! –kiáltotta, majd Blackre mutatott. Sirius azonnal vízszerű, folyós anyaggá vált. Potter előkapta a pálcáját, Pettigrew pedig rémülten beugrott James mögé, de Lupin Piton elé lépett.

-Ne bántsd, jól csinálta! –mondta, és a Siriust képviselő tócsához fordult.- Igyekezz átjutni az ajtó résein, Tapmancs! Amikor benn vagy, bentről lehet, hogy ki tudod nyitni a zárat.

A tócsa azonnal elkezdett az ajtó irányába folyni, útközben ügyesen kerülgetve a padlón sistergő savmaradványokat. Piton élénk késztetést érzett, hogy „véletlenűl” belelépjen Siriusba, de nagy nehezen ellenállt vágyának.

Az igazat megvallva mostmár őt is nagyon érdekelte, hogy mi lehet az ajtó túloldalán, ami olyan értékes, hogy egy többszázezer galleon értékű ajtóval védik.


-Miért nem változtatsz át mindannyiunkat?- követelte hirtelen Pettigrew, de mikor Piton undorodva ránézett, hirtelen eltünt Potter háta mögött.

-Rajtam ugyan nem fog semmilyen varázslatot véghez vinni Pipogyi! –horkantotta undorodva James. A mardekáros fiú egy fanyar félmosollyal kisimitotta arcából ébenfekete hajszálait, és gúnyosan visszavágott.

-Félsz, Jamie?

-De tényleg! –erősködött Peter.- Miért nem megyünk át mindannyian a fán?

-Gondolkozz! –sóhajtotta Lupin, és feltartott két varázspálcát.- A víz nem tud pálcát fogni! És bármi is van bennt, valószínű, hogy varázsolni fogunk.

-De ha Siriusnál nincs pálca.. –kérdezte tágra nyílt szemekkel a seszínű hajú griffendéles.- akkor hogyan fogja magát megvédeni, amíg nem vagyunk vele?

A hirtelen beálló csendben Lupin és Piton gyors pillantást váltottak,majd Remus erőtlen hangja hallatszott.

-Nem tudom.

-Ugyan!- vágott közbe Piton. –Egyszerűen kidugja a feje helyén levő tócsarészt a fa résein, és óvatosan körbenéz. Ha tiszta a levegő, kicsorog, erősen koncentrál , és visszaváltozik.. –majdnem kimondta, hogy „idióta Sirius Blackké”, de pillantása találkozott Jamesével, és hirtelen másik befejezést választott.- ..visszaváltozik önmagává.

-Tudod, ebben csak két hiba van. –felelte halkan Lupin.- Az egyik az, hogy Sirius nem szokott „óvatosan” viselkedni. A másik, hogy fogalma sincs, hogy koncentrálnia kell, hogy visszaváltozzon emberré.

Piton vállat vont, tökéletesen kifejezve, hogy mi a véleménye Blackről,majd gúnyos mosollyal így szólt.

-Csodás este volt, én bevégeztem, amit tenni szándékoztam. Holnap reggel a tiltott ajtó mögött megtalálják Sirius Agyatlan Blacket, és kirúgják az iskolából, már, ha életben lesz még.. Jó éjt! –azzal fordult volna, hogy elinduljon a folyosó vége felé, de James felmorranva összemarkolta Perselus ingjét a mellkasán, és a falhoz vágta a fiút. Szeme villogott, ahogy közel hajolt hozzá, és az arcába morogta.

-Ha bármi baja lesz..

Perselus gerincébe belehasított a fájdalom, ahogy a kőfalnak ütközött, arca önkéntelenűl is fintorba torzult. Lupin ereje nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy szétválassza a küzdőket, de egy mondattal végűl sikerült Pottert leállítania.

-Nincs most erre idő! Sirius odabennt van és ki kell hozni!

James ajkába harapott és Piton feje mellett a kőfalba öklözött, majd nagyot lökve a mardekároson elengedte.

-Valakinek utána kell mennie!-folytatta Lupin miközben tekintete Potter és Piton között ugrált.
-Varázsolj el! –kérte Potter és Lupin elé állt. A vérfarkas-fiú sajnálkozóan ingatta fejét.

-Sajnos, nem tudom megcsinálni. Azt hiszem, közülünk egyedül Piton tudja.

Perselus várakozón figyelte Pottert, aki most megfordult, és karba fonta kezeit. Néhány másodpercig farkasszemet néztek, majd James megszólalt.

-Nem.

Piton győztesen elmoslyodott. Ezúttal tényleg annyira feldühítette Potter, hogy komolyan bosszút akart állni. Hozzá akart fűzni pár szót a varázslathoz, hogy nem egyszerűen vízzé, hanem bűzös mocsárrá változtathassa Pottert.. de, ha nem teheti meg, az legalább olyan jó: ha Siriusnak baja esik, Potter egész életében magát fogja hibáztatni.

Lupin Piton elé lépett, és felé nyújtotta pálcáját.

-Engem varázsolj el! –ajánlkozott. Piton mérlegelőn ránézett, majd elfintorodott és tagadón rázta fejét.

-Hogy aztán itt maradjak Potterrel kettesben a folyosón? Nem.

Lupin Peterre nézet, de a fiú kettőt lépett hátra, Piton pedig horkantva felnevetett.

-Ó, a híres griffendél-virtus…

-Piton, neked kell menned! –szólította meg hirtelen Remus, mire Perselusnak torkán akadt a nevetés.

-Nem adom Potter kezébe a pálcámat. Ez a gurkó képes lenne elrontani. – aztán körbenézett a többieken, -Neked odaadom, Lupin, és szeretném épségben visszakapni, amint visszajövök.

Pálcáját maga felé fordította,és így szólt.
-Corpus liquidi!

És egy másodperc múlva csak egy ezüstösen csillogó tócsa volt, amely habozás nélkül az ajtó felé indult.