Farkasűzés - The point of no return

 

01.fejezet: Howling

A hideg átjárta csontjait , ahogy a csigalépcsőn felfelé haladt. Fekete köpönyege lustán lebbent léptei nyomán, a lépcsőfokok néhány helyen töredezettek voltak, a déli torony lőrésszerű ablakain nem volt üveg,így a szél befújt rajta, s a vékony fiú fázott.
Severus Snape , a hetedéves iskolaelső, a slytherinek büszkesége megállt az egyik ablaknál, hogy lepillantson az alant elterülő fagyott, fehér tájra. Karácsony épp csak pár nappal volt mögötte, és ismét a Hogwartsban maradhatott a téli szünetben - ez volt az otthona szülei halála óta. Ez volt a hely, ahová tartozott.

Tavaly, amikor megnyerte a Trimágus kupát , Dumbledore-t megkérte, hogy hadd kaphasson egy kicsi, saját laboratóriumot, ahol bájitalokkal foglalkozhat, azokkal a gyönyörűséges, elmebódító, érzékserkentő , gyilkos mérgekkel, amiket úgy imádott.. amik az életet jelentették neki- és a halált másoknak.

És Dumbledore neki adta a Déli Torony törött ablakú, nyolcszögletes apró szobácskáját, és felszerelte úgy, hogy azt bármelyik Bájitalmester megirigyelhette volna. Snape esélyt kapott az alkotásra - és alkotott.

És mellesleg berendezte a szobát saját ízlése szerint. Nem slytherines stílusban, nem Halálfaló stílusban.. saját ízlése szerint. Elvégre ennek a szobának a küszöbét senki, soha nem léphette át rajta kívűl. Az egy, hűséges házimanón, Dobbyn kívűl.

-------

Kevesen maradtak itt a téli szünetben: Snape évfolyamában csak Lupin és Black maradt bennt, és néhány kisebb gyerek. Érdekes módon az iskolaelsőnek így még nagyobb megpróbáltatást jelentettek az étkezések, mint év közben, hiszen a tanári asztalnál kellett elfogyasztaniuk az összes ebédet, reggelit és vacsorát.. megpróbálkozott ugyan azzal, hogy teljesen elkülönüljön a laborjában, de Dumbledore világosan értésére adta, hogy nem tarthatja meg a szobát, ha nem vesz részt a Hogwarts mindennapi életében.

S hogy még emelje az ünnep fényét, Lupin mellett kellett ülnie a slytherines fiúnak.

Lupin mellett, aki alig egy évvel korábban megpróbálta megölni.

Az első reggelinél Black farkassá változtatta Snape szalvétáját, ami csattogó fogsorral rohant végig az asztalon, időnként vonyítva egyet.. a kicsik nagyon élvezték. Amint Severus elé ért , a slytherines fiú "véletlenül" felborította töklevét, amely gyorsan sárgás csomóvá áztatta a papírfarkast.

"Óóóóó.." *nyüszítette az elsős-harmadikos vegyes csoport, de Snape felvont szemöldökkel nézett végig rajtuk, mire rémülten elhallgattak.*

"Gondolkoztál azon, hogy esetleg tanári pályára lépj?" *ugratta az átellenben ülő Mademoiselle Hooch, a fiatal kviddicstanárnő. * Micsoda fegyelmet tudnál tartani az óráidon!

"Tartok tőle, hogy túl szigorú lennék tanárnak.. *felelte halkan, mosolytalanul a slytherines fiú.* A legtöbb évfolyamtársamat meg buktatnám... és különben is, én mindig tudnám, hogy ki az, aki puskázik, tanulás helyett... *nézett undorodva Blackre, aki egy hanyag vállvonással falta tovább reggelijét.*

"Kimehetünk kviddicselni reggeli után, mademoiselle?" *firtatta egy vékony hangú elsős hugrabugos, mire a többiek hangos nyüszítéssel csatlakoztak hozzá, majd ugrálós éljenzésben törtek ki, mint a tanárnő megígérte, hogy ő is kimegy velük játszani.*

~Tanár? Én?~ *gondolta Snape megtörten.* ~Majd, ha a Pokolban bejelentik a jégkorszakot..~

----

Töprengve sétált a Hogwarts mögötti fenyvesben, s a délután lassan estébe fordult. Ez volt a kedvenc helye. a fenyvest kevesen szerették az iskolában, talán mert a vége a Tiltott Rengeteggel volt határos, talán mert a szúrós tüskék és a savas talaj miatt sem állat, sem növény nem tévedt erre valami gyakran. Néhol átjárhatatlan volt a fenyőerdő, néhol csupasz, sziklás tisztás meredt az égre, mint egy tar koponya..

Kiváló helynek bizonyult elmélkedésre, tanulásra.

A kedvenc szikláján azonban ült valaki. Egy foltozott, barna talárú fiú.

Remus Lupin. Egyedül.

CSúnya, zord mosoly ült ki a slytherines fiú viaszsápadt arcára. Black nélkül Lupin nem volt számára ellenfél. mindenesetre az árnéykban maradt, és hátulról megkerülte a sziklát, közben minden érzékével Black ottlétének jeleit kutatta.

De nem.. a griffendéles prefektus egyedül volt a sziklán.

~Súlyos hiba..~ *gondolta, miközben zajtalanul felmászott a sziklára, és kivonta pálcáját.* ~Evolúciós érdek, hogy megszabadítsam tőled a világot, vérfarkas.~