04. fejezet

//Az elõzõ részek tartalmából:a 14 éves Snape Lupinnak szánt fõzete McGalagonyt betegíti meg és a négy jóbarát: Holló, Bellatrix, Avery és Snape együtt próbálja meggyógyítani a tanárnõt, egyelõre sikertelenül. És akkor jön a téli szünet...//


Snape talárjába burkolózva feküdt az ágyában, hason, és úgy tett, mint aki elmélyülten olvas. Konkrétan Shakespeare Othellóját tartotta hosszú, keskeny kezeiben. Morgan a 666-os ablaka alatti zöld falnak döntve hátát a szoba levegõjét fürkészte olyan elmélyült alapossággal, amelyre egyébként csak a nagyon jóllakott, vagy nagyon szerelmes emberek képesek.
-Sev.- szólalt meg hirtelen, mire legjobb barátja a füle botját sem mozdította meg. Ekkor Morgan kissé hangosabban szólt rá, majd épp készült, hogy hozzávágjon valamit –az egyetlen ésszerû megoldás, ha Snape épp könyvet falt- amikor a fiú kis torokköszörülés után felelt neki.
-Krr... khm.. igen?
-Lapozni kéne.-felelte Holló, mire a nyurga, sápadt kölyök felé fordította égõ tekintetét.
-Lapozni? –kérdezte, olyan hangon, mint aki elõszõr hall emberi beszédet.
-Igen, Sev.- válaszolta türelmesen Morgan.- Ha el akarod hitetni velem, hogy olvasol, akkor leszel szíves lapozni. Esetleg fogj egy pennát, és húzd alá a sorokat, vagy valami.
-Ja.- válaszolta Snape, és visszameredt a könyvébe. Nem lapozott, nem nyúlt pennáért. S ami a legszembetûnõbb volt: nem vágott vissza.
-Valami baj van? –érdeklõdött Holló automatikusan arra a „ugyan, mi férfiak semmit nem veszünk a lelkünkre” –hanghordozásra, amit akkor szoktak használni a fiúk, amikor komoly lelkiválságot okozó dologról szeretnének (de persze nem tudnak) beszélni.
-Semmi.- jött a lakonikus válasz.
-Ez a semmi kapcsolatban van azzal a bagollyal, amit reggel kaptál?
-Ahamm.
-Nagyon szar?
-Ááá.- ingatta fejét Snape, mintha csak az idõjárásról beszélgetnének. Aztán hozzátette.- A szüleim Amerikába utaznak a télen, és nem visznek magukkal. –és a mondat utáni néma csendben ott lebegett, valami fájó sóvárgás, csalódottság és szégyenféle, ami, ha a lányhálók valamelyikében alakult volna ki, menthetetlen pityergést von maga után, de Sev összeszorította a száját, és úgy nézett a könyvébe, hogy az kis híján lángra kapott.
-Az szar.- biccentett Morgan, és ebben minden benne volt, a barátságuktól kezdve az élet keserû oldaláig.
-Hát, ja.- válaszolta komoran Snape.
Aztán rájuk telepedett a csend, miközben Morgan félig az ablak felé fordult, nehogy meglásson valamit , netán valami roppant férfiatlan könnycseppet. A 14 éves fiúk már nem sírnak.
-Te, tudod. –szólalt meg Morgan, miközben odakinn egyre jobban besötétedett a december eleji táj, és elmerült a hatalmas, habos hóval terhes felhõkben, amelyek a látóhatár szélérõl riogatták a kviddicsedzés résztvevõit. – Én a nagyszüleimnél töltöm a karácsonyt. Az jutott eszembe.. nincs esetleg kedved nálnuk telezabálni magad ? Tudod, egyél halat, finom falat, egy szálka nem szálka meg ilyesmik... de töltött pulyka is van, és töménytelen szaloncukor. – aztán elbizonytalanodott a hangja.
-Á, nem. –válaszolta Snape.- Jó nekem a Hogwartsban is... meg aztán, biztos a terhetekre lennék.. –elfintorodott.
-Teljesen a terhünkre lennél. –tódította Morgan.- Bár, ahogy ismerlek, az egész karácsonyt egy fotelben fogod tölteni egy könyvvel..
-Ki van csukva. –vágott közbe snape.- Nem volt még olyan karácsony, amikor csak egyetlen könyvet olvastam volna el. Kezdetnek legyen mondjuk 10 jó könyv, és 2 béna.
-Jó, szóval, bevackolod magad abba a jó meleg fotelbe, a kandalló mellett, a nagyim forró csokit fõz neked tejszínhabbal, a papám elvisz minket lovasszánozni a térdig érõ hóban...
Snape lassan felnézett.
-... este lemegyünk korizni a befagyott tóra, és közösen feldíszítjük azt a fát, amit elõzõleg mi vágunk ki...
Snape vizuális típus volt. Elvigyorodott. Morganék életének legbénább fája lesz, ha õ, Snape fogja díszíteni.
-.. És , hát tudod, muglikörnyezet... tök érdekes. –fejezte be Morgan. Snape, aki az apja révén maga is mugli származású volt, elvigyorodott.
- Nem tudod, mire vállalkoztál, Morgan!

Az ablakon éles vijjogás és kemény káromkodás hallattszott be, ahogy a Slytherin villámkezû és brutális terelõi: Bellatrix és Avery megpróbálták egymást elkapni a gurkókkal. Láthatóan élvezték a játékot, holott Bella ajka felrepedt, Avery arcán pedig nagy lila folt mutatta egy labda röppályájának végét.
Morgan szinte az üveghez tapadt, úgy figyelte õket, vagyis inkább csak Õt, ezért nem is vette észre, mikor lép mellé az Árnyék.
- Szexi kis boszi. – suttogta Snape. Azt sem lehetett hallani, amikor felkel az ágyról, még kevésbé azt, amint átlépdel a szobán.
-Ha egy napon animágussá válsz, macskává fogsz változni. –jósolta Morgan.
-Remek lesz. Legalább megtépem McGalagonyt. –biccentett Snape, de felrémlett elõtte a még mindig betegállományban levõ tanárnõ arca, és bûntudat öntötte el a lelkét. Remélte, hogy utoljára érzi ezt a mocsok érzést. – Szóval tetszik neked Bella? –kérdezte, hogy elûzze magától a lelkiismeretfurdalást.
-Áhh... –ingatta nemlegesen fejét Morgan, de annyira nem volt meggyõzõ, hogy belepirult.
-Õt is meghívod? – próbálta ösztökélni Snape. Morgan felsóhajtott.
-Ja,képzeljük csak el. Hé, Bella, eljössz hozzánk Karácsonyra?.. nem, ez nem fog menni.... – rángatta a vállát lemondóan.

-Hé, Bella, eljössz hozzánk Karácsonyra? –kérdezte jó 20 perc múlva, amikor Bellatrix és Avery földet értek elõttük a latyakos kviddicspályán. Mikor a lány döbbenten ránézett, hozzátette Averyre pillantva.- És persze te is Victor!
Avery biccentett egyet, miért is ne, náluk sosem volt a Karácsony valami nagy vaszisztdasz, csak lepasszolták egymásnak az ajándékokat és léptek, ki-ki a saját szobájába.
-Azt hiszem, anya sikítószellemé vállna. –húzódozott Bellatrix.- Tudod, aranyvér-bálok, meg ilyesmik...
-Van egy üzleti ajánlatom.- vágott közbe Morgan hirtelen ötlettel, és Severust rossz elõérzet fogta el. Ez a mondat nem szerepelt a tervben.
Aztán Morgan Snape vállára csapott.
„Szar ügy, ez határozottan nem szerepelt a tervben.” Rádöbbent, hogy utálja, amikor Morgannek korszakalkotó ötletei vannak.
-Arra gondoltam, Bella, nem szeretnél egy szolgát 24 órára? Cserébe eljössz hozzánk Karácsonyozni, hogy teljes legyen a 666.
Snape döbbenten felnézett, egyenesen Morgan ártatlan szemeibe.
-Engem büntettek meg, amiért szemét voltam a kis griffes csajjal, nem téged, Sev. Lógsz nekem. –mondta Morgan angyali mosollyal.
Snape felsóhajtott. Morgannek teljesen igaza volt, a slytherin Ház szabályai szerint akkor hajthatta be a tartozását, amikor akarta.
Bellatrix gyöngyözõ hangon felkacagott, és Snape kezébe nyomta seprûjét.
-Megkötöttük az üzletet, Holló! – mosolygott Morganre, majd Snapere mordult.- Mire vársz, szolga, vidd a seprûmet a helyére, aztán várj a Nagyteremben, ahol felszolgálhatod nekem a vacsorámat... ja, és vegyél fel valami liberót, vagy mit... libériát, hogy szolgábbnak tûnj...
-Libériát?! –fortyant fel Snape, de Bellatrix közbevágott.
-Akarsz inkább piszkos párnahuzatban felszolgálni, mint a házimanók?!
Snape nyelt egyet.
-Igen, úrnõm, hozom a libériámat.