02. fejezet

Negyedéves még nem töltött annyi időt a könyvtárban, mint Piton és barátai. Minthogy valószínűnek látszott, hogy tanulhattak már gyógyító bűbájokat, gyógynövényeket, esetleg bájitalokat, hamarosan elkezdték átismételni az elmúlt évek anyagát.

-A legközelebbi roxmortsi kiránduláskor..- sóhajtotta Bella.- veszek egy cserép napsugárvirágot, beviszem McGalagonynak.. hátha jobban lesz a nyanya.
-Van egy csomó gyógyító hatású főzet, amit harmadéven tanultunk..- lapozgatta egyik (Weller által írt) füzetét Morgan.- Esetleg..
-Azok gyengék.-intette le Piton.
-De hozzátesznek valamit az egészhez.- vitatkozott vele Morgan.
-Tegnap megkaptam a „varázslatos egészség, tiltott eszközökkel”-t anyámtól. –szólt közbe Avery. Piton felcsillanó szemeit figyelve hozzátette:- Marhára érdekelné, miben sántikálunk..
-Őket is..- intett szemével Bella egy közeli könyvespolc felé. Potter és Black , akik a túloldalán álltak, villámgyorsan lekaptak két könyvet találomra, és elindultak egy asztal felé.
-Bénák.-sóhajtotta Piton, aki maga elé vonta kedvenc bájitalkönyvét, és fellapozta a gyógyfőzetek részt. – Avery, nem hoztad fel ide a könyvet, ugye?
-Nem vagyok én Lompos Lupin, hogy feszt könyvvel az orromon sétáljak!-felelte önérzetesen a nagydarab fiú. Piton felhúzta a szemöldökét,mintegy csodálkozását fejezve ki a tény miatt, hogy Avery ilyen jó becenevet adott griffendéles éltanulónak.
-Akkor majd a szobában átlapozom.


Másnap reggel SVK óra előtt a griffendél és a mardekár tanulói a kőfalak mentén sorakoztak. Piton, mint mindig, még egyszer átnézte az aznapra feladott anyagot, Holló és Bella pedig valami idióta játékba kezdtek mögötte.

-Befelé!-recsegte Dartmore professzor. A tanárnő olyan dühösen nézett rájuk mindig, mintha bármelyik pillanatban meg tudta volna ölni őket- de mindannyian tudták már, hogy ez csak afféle álca a számára.
Szinte törvényszerű megegyezés volt a griffendélesek és a mardekárosok tábora között, hogy a griffendélesek a terem bal oldalán, az ablak mellett, a mardekárosok pedig a jobb oldalon, a könyvespolcokkal párhuzamosan ülnek.

-Ismétlés! –morogta a tanárnő, és felemelte a kezét, jelezve, hogy jelentkezést vár a feladatokra. –Ki tudja megmondani, mire használjuk a Sikoltófát?

Ez másodikos anyag volt. Mindkét osztály dermedt csendben meredt a tanárnőre, aztán ..
Morgan, Bellatrix, Avery és Piton egyszerre tették fel kezüket. A fekete taláros, szürke szemű szigorú hölgy meglepetten nézett rájuk.

-Nos, jól van.. akkor talán Ms. Black..

-A Sikoltófa a leghatásosabb ellenszere a messziről érő átkoknak. A Sikoltófából készült ajtók visszaverik a házon kívűlről érkező rontást, és nem engedik betérni az ártó szándékút a hajlékba. – magyarázta a fekete hajú lány, büszkén felszegve kecses fejét.

-Köszönöm, Ms. Black. 5 pont a mardekárnak!- mosolyodott el a tanárnő. Egyáltalán nem várta, hogy bárki is emlékszik a tavalyelőtti SVK tananyag egyik , majdnem kiegészítő jellegű, témakörére, hátmég azt nem, hogy pont Bellatrix lesz az, aki pedig úgy tűnt, az előző évek során csak a társai rúgdosásával és beszólogatással töltötte idejét.

-Rendben. Akkor.. ki tudja megmondani, mi a reverz pajzsátok lényege? –nézett körbe ismét a tanárnő. Holló volt az első, aki feltette kezét, de kisvártatva három barátja is csatlakozott hozzá. A tanárnő meglepetten mutatott Morganre.

-A pajzs-átok az átkok visszaverését jelenti.Reverz, vagyis visszafordított formáját akkor alkalmazzuk, ha a párbaj , vagy harc során észleljük, hogy valaki olyan átkot küldött felénk, amit fel tudunk használni, amiből erőt nyerhetünk, ezért mégis át szeretnénk engedni a pajzsunkon. Ekkor ..

-Köszönöm, Mr. Morgan. 5 pont a mardekárnak ismét. –bólogatott elégedetten a tanárnő. Nemcsak ő, de a griffendélesek is meglepetten nézték a négy, szemlátomást megtáltosodott mardekárost. Saját háztársaik nem kevésbé voltak döbbentek, de igyekeztek úgy tenni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy négy mardis hollóhátas stílusban felel. A tanárnő rövid töprengés után olyan kérdést tett fel, amelyet nem tanultak az elmúlt években. – Nos, akkor .. mi az összefüggés a Keserűkönny és a Rettegés-átok között?

Most előszőr Piton tette fel a kezét, majd lassan és bizonytalanul Avery is. A tanárnő a griffendélesek felé nézett.

-Ejnye, a mai napon nem óhajtanak dolgozni , kérem? Halljuk, Mr. Piton, mi lehet az összefüggés?

-A keserűkönny a legtöbb legyengülést okozó bájital alapanyaga. A Rettegés – átok pedig megakadályozza, hogy a szervezet természetes gyógyító folyamatai érvényesüljenek. –felelte a fiú lassan, elgondolkodva.- Külön-külön gyógyítható elváltozást idéznek elő. Együtt azonban potenciálisan halálos keveréket adnak, melynek neve : Halálcsepp.

-Köszönöm, Mr. Piton. 10 pont a mardekárnak.- sóhajtotta a tanár elégedetten. „Végre, tanulnak a gyerekeim.” Olyan nehéz kérdés volt ez, hogy maga sem vette észre, hogy már a leggonoszabb varázslatokról kérdezi a gyerekeket. Aztán egy mosollyal könnyebb vizekre evezett.

-Meg tudná valaki mondani nekem, hol találjuk a legtöbb vámpírt?

Ez már idei tananyag volt, és legnagyobb megkönnyebbülésére, a griffendélesek is gyorsan feltették a kezüket, köztük Sirius Black is, aki pedig szinte soha nem tett semmit az óráján.

-Nos, kedves Mr. Black, hol találjuk a legtöbb vámpírt?

-A mardekár zuhanyzójában!- felelte a fiú szemtelenül. A griffendélesek tomboló nevetésben törtek ki. Potter vigyorogva Black tenyerébe csapott, aki átnézett Pitonra, és felső fogsorát az alsóra támasztva, csúnya grimasszal jelezte a holtsápadt Perselusnak, kire is gondolt voltaképp. A mardekárosok egy emberként zúdultak fel, Avery rántott előszőr pálcát, és ha a tanárnő rájuk nem kiabál, verekedés tört volna ki.

-Mit képzelnek, hol vannak maguk?!- sziszegte a kis termetű Dartmore dühösen.- Húsz pont a griffendéltől, Mr. Black! Egy hét büntetőfeladat, nálam! Szégyellhetnék magukat, amiért egyetlen kérdésemre sem tudtak helyes választ adni, csak bohóckodnak.. –és így tovább, perceken keresztül, a mardekárosok nem kis, egészséges kárörömére.

-Sajnálattal kell közölnöm, hogy az Átváltoztatástanjuk ma délután elmarad.. –tárta szét karjait Dartmore az óra végén- A Házvezetőjük.. –folytatta a griffendélesek felé nézve.- továbbra is gyengélkedik.

-Szabad látogatni?- tette fel Evans a kezét a levegőbe. Bella megfordult, és a tanár háta mögött egyértelműen jelezte Lilynek, hogy milyen undorítónak tartja a nyalizását.

-Ez az Evans, csontig! –morogta a Piton mellett ülő Morgan is. Dartmore megpördült.

- Hogy mondta?- csattant fel vészjósló hangon. A fiú fapofával válaszolt.

-Azt mondtam, „Ez az Evans, csakis!” Mert szerintem egy beteg inkább kíméletet érdemel, pihenést, és nem azt, hogy látogatásunkkal zaklassuk! Ez meggondolatlan ötlet volt .. Lilytől. –bólintott a paradicsomvörös Evans felé udvariasan.
Piton az ajkába harapott, hogy ne röhögje el magát. Komolyan, Holló néha túl sok volt.
Dartmore különös félmosollyal nézett le a mardekáros fiúra, aki merészen állta tekintetét, Potternél, azonban, aki Lily Evans háta mögött ült, kicsordult a pohár.

-Mintha bárkivel is törődnél a világon , te idióta ! -pattant fel, pálcával a kezében.

-LEÜLNI, MR. POTTER! – bömbölte az apró termetű Dartmore, olyan hangerővel, ami még Hagridnak is becsületére vált volna.- EGYSZERŰEN NEM ÉRTEM, MI VAN MAGUKKAL, GRIFFENDÉLESEK?! NEM TUDNAK VISELKEDNI ÉS NEM KÉSZÜLNEK AZ ÓRÁMRA … -fújt egy nagyot, és megkönnyebbülten folytatta.- Egy hét büntetőfeladat Potter. Csatlakozzon kedves barátjához, Blackhez, már ma este. És a látogatási rend Madame Pomfreyre tartozik, nem rám, Ms Evans. Az órámon inkább a tananyagra koncentráljon..mondhatnám ezt Mr. Potternek is, aki idiótának nevezte Mr. Morgant, aki magával ellentétben tudott válaszolni a kérdésemre..

-Jó, kérdezzen tőlem is.. –morogta Potter, hiába próbálta Lupin lepisszegni.

-Mit kérdezzek Öntől, Mr. Potter? Hogy hány centi átmérőjű a cikesz? – Dartmore éles hangú visszavágására a legtöbb mardekáros válla rázkódni kezdett a nevetéstől. – Mert a mindenki számára feltett kérdésekre nem tudott válaszolni!

-Szóljunk még be nekik párat.. –sziszegte Piton Morgannek, fejével a griffendélesek felé intve.- ..hátha kollektív büntetést kapnak…

-Merlinre.. – pusmogott vissza Holló.- Nagyon csókosak lettünk Dartmorenál.. ezt még ki kell használni…

Potter karjait összefonva megpróbált tekintetével lyukat égetni Holló tarkójába, és Black is úgy meredt feléjük, mintha meg tudná ölni őket. Bella édes mosollyal pislogott a két griffendéles fiúra, és szempilláját rezegtetve felemelt jobb mutatóujjával játékosan megfenyegette őket Dartmore háta mögött. Avery felkuncogott.Imádta, amikor Bella gonoszkodik.

-Nos , az óra mérlege kétszer húsz pont a griffendéltől, és 20 pont a mardekárnak a helyes válaszokért. Most menjenek, ne is lássam magukat. Black és Potter itt marad!




A folyosóra érve Bella és Avery egymásba kapaszkodva ugrálni kezdtek, alig tudtak megállni a két lábukon az elégedett nevetéstől. Mia Patil , Bella szobatársa utolérte Pitonékat, és elismerően bólintott feléjük. .. nem, igazából csak egyikük felé.

-Szép volt.- mosolygott Pitonra.

A fiú döbbenten megtorpant.

-Aha.. ő ..kösz.- morogta ügyetlenül. Mia gyorsan tovább indult a nagyterem felé, Morgan pedig előre lódította Pitont, mert úgy tűnt, a magas fiú sóbálvánnyá vált, és a folyosó közepén kíván szobrozni a következő tanévig.

-Hűűűűűűű.- susogta Bella Piton felé, játékosan ugrató hangon.- Te Perselus.. „szép volt..” ahhh…

Mia Patil egyike volt a legszebb lányoknak az évfolyamban, népszerű, okos, mardekáros, aranyvérű.

-Biztosan belement valami a szemébe szegénynek, és nem látta, kihez beszél.. Nem hozzád akart szólni, Piton.. – támaszkodott a vállára .- Nekem akarta azt mondani: „Szép vagy, Morgan..”

-Boá. –vetette közbe halkan Avery, Bella pedig hátra vetett fejjel felkacagott. Piton elég jól ismerte barátait ahhoz, hogy ne vegye fel, ha ugratják, pedig, ha más mondja neki ezeket, már biztos betegre átkozta volna.

-Nem, nem, Holló.. –incselkedett vele Bella kuncogó galamb-hangon.- Mia határozottan tudta, kihez beszél.. itt kérlek, trónfosztás van, és drága pergamenfaló Pitonunk lesz a mardekár következő szexistene..

Avery horkanva felnevetett.

-Ne már, vizuális típus vagyok!

Piton eddigre a kőfalnak vetett háttal állt, arcát a kezeibe temette és felváltva vihogott, pisszegett, káromkodott és könyörgött barátainak, hogy hagyják abba a…

-De Perselusnak nem kell Mia.- szögezte le Holló.- Perselusnak könyv kell! Könyv, pergamen, könyvtár, újabb pennák, tudás, tudás, és még négyezer darab könyv… valld be őszintén, nem is tudnád, mit kezdj Miával! – könyökölt a kőfalnak Piton feje mellett, jellegzetes fültől –fülig vigyorával.

-Na, hagyjál békén! – vigyorgott vissza Piton nevetéstől ragyogó szemekkel.

-Szal nem tudod.

-De. –válaszolta gyorsan Piton. Bella közelebb lépett, és olyan ártatlan szemeket meresztett, ami egy hugrabugros másodikos kislánynak is becsületére vált volna.

-Ne már, Perselus, és mondd, mit fogsz kezdeni Miával?

-Ne akard tudni, kicsi Bella, mi mindent tudna kezdeni ez a piszkos fantáziájú Piton Miával.. –figyelmeztette Avery kaján hangon.- Tudod, én a szobatársa vagyok, és tudom,miket suttog és pláne miket csinál, amikor azt hiszi senki nincs ott.. pl. a múltkor a zuhanyzóban..

Piton egy mozdulattal befogta Avery száját, és életveszélyesen megfenyegette, vigyorogva, ami jócskán levett a szavai súlyából. Nem tehetett róla, imádott a barátaival vihorászni, bár rendszerint csak akkor , amikor biztos lehetett benne, hogy senki más nem látja őket. Betett volna az image-ének, ha egy griffes meglátja, amint könnyesre neveti magát valamin, úgy érezte.


Egyikük sem vette észre, hogy az egyik forduló árnyékából egy komoly, vörösesbarna hajú fiú figyeli őket.