Író: Einon Drakonas
Penna kézbevétele és letétele: 2004. június 15.
Jogok: Ezennel cáfolok minden olyan vádat, miszerint mindennek bármi köze lenne a Harry Potter - tagadáshoz.
Figyelmeztetés: párbeszédes fanfic, egy deka leírás sincsen benne. Remélem, azért így is érthető!
Megjegyzés: Marauders.RuLeZ!

- Ajaj…

- Ki volt ez az igazán ügyes? James! Te csuktad be? Az orromig se látok!

- Tényleg sajnálom, srácok… De mit izgulunk? Remus, vedd elő a pálcát és gyújts fényt!

- Ezt igazán Te is megtehetnéd…

- Nagyon vicces vagy! Tudod jól, hogy Sirius és az én pálcámat is elvette McGalagony!

- Éppen ez az! Nem kellett volna okot adnotok és akkor… Au! A mindenit neki!

- Meg a kákalagos tócsáját, Remus!

- És a fúria fűzfán fütyülő rézangyalát!

- Jól van, na, én utálok káromkodni!

- Háhá… Jól van, na! Csak hülyülünk, Holdsáp. Egyébként mi a frászkarika történt?

- Bocs…

- Peter sikeresen nekem jött és most nem tudom, hol a pálcám.

- Tényleg nem akartam…

- Sebaj, Féregfark! Akkor vedd elő a Tiedet!

- Oké, Ágas…

- Nos?

- Na, Peter?

- Öhm… Azt hiszem, fent hagytam a szobában. Sajnálom…

- Túl sokszor kérsz bocsánatot, Peter! Inkább ne követnél el hibát!

- Ne legyél Vele ilyen szigorú, James! Ráadásul pont Te! Most Te is gyújthatnál fényt, ha nem keresnéd mindig a bajt és érnéd el, hogy a tanárok elkobozzák a pálcádat!

- Gyerekek! Ami történt, megtörtént, azon igazán kár vitatkozni. Foglalkozzunk a mostani helyzettel.

- Nah, megszólalt a másik bajkeverő!

- Ki? Én?

- Igen, Sirius, Te is csak hallgass egészen nyugodtan!

- Igenis, Lupin professzor!

- Ne Velem gúnyolódj, nem miattam kerültünk ilyen helyzetbe!

- Mindenki nyugodjon meg! Én okoztam a galibát, meg is fogom oldani.

- Csak látnánk már, James!

- Most gondolkozom…

- Drága jó Istenem! Elleszünk itt egy darabig, azt hiszem…

- Sirius, ne húzd ki a gyufát! Véletlenül csuktam be, oké?

- Nem baj, hogy becsuktad, csak éppen most itt ragadtunk.

- Nos? Mi a megoldásod, Ágas?

- Peter itt van még?

- Itt vagyok…

- Hát, jól álcázod.

- Ő legalább nem kotyog feleslegesen, hanem bizonyára a megoldáson gondolkodik.

- Háhá… gondolkodik…

- Ne bántsad már, Sirius!

- Nem kell azért leharapni a fejem, csak bolondozok, Remus.

- Szeretem, ha mókázol, de nem ilyen helyzetben.

- Nem nyílik csak simán?

- Parancsolsz, Ágas?

- Nem lehet csak úgy kilökni azt az ajtót?

- Ahhoz kéne a pálca, egyébként nem megy. De az enyém elgurult valahova, Peteré fönt hever a szobában, a Tietek meg… khm…

- Jó, elég volt a célozgatásokból! Szerintem induljunk el.

- Mégis hova gondoltad, Tapmancs?

- Csak úgy menjünk. Féregfark megy elöl!

- Köszi szépen…

- Majd én előre megyek!

- Nem, hagyd, megyek én, Remus!

- Jó, szerintem mindenki fogja meg az előtte lévő vállát és akkor tutira nem veszünk el.

- Remek az ötlet, Ágas. Akkor, indulás! Hé, ki fogta meg a fenekem?

- Te olyan hülye vagy, Sirius!

- Csak kicsit oldani akartam a feszültséget, na. Peter meg már megint hallgat?

- Minek mondjam a magamét folyton?

- Hagyd már, Tapmancs! Nem beszél, nem beszél.

- Szólt az én igen bölcs Ágas barátom.

- Na, most miért álltál meg, Sirius?

- Fényt látok…

- Ez meghalt…

- Hah, James, itt valaki nagyon vicces! Várjatok csak! Ez itt egy csapó ajtó…

- Nyisd ki…

- Gyerekek, itt nagyon világos van… de… ez… Apám?!

- Mit látsz, Tapmancs?

- Ez a Mézesfalás…