Író: Einon Drakonas
Penna kézbevétele és letétele: 2004. június 29.
Jogok: Ezennel cáfolok minden olyan vádat, miszerint mindennek bármi köze lenne a Harry Potter - tagadáshoz.
Figyelmeztetés: Igazából nincsen. Csak talán annyi, hogy a kedves olvasó ne számítson semmilyen érdekfeszítő, vagy izgalmas cselekményre. Mármint olyanra ne, amit általában annak neveznek. Ugyanis szerintem nagyon izgalmas és érdekfeszítő mű…
Megjegyzés: Valódiból ez a mű kapcsolódik az Új utakon című irományomhoz, főként annak egy megmozdulásához. Meg a szereplők is ugyanazok… MaRaUdErS.RuLeZ!

Egyetlen egyszer

- Hé! - kapta föl fejét reggel Remus a Griffendél torony egyik hálóhelyiségében, mikor Sirius megütötte egy párnával.

- Jaj, bocs, Holdsáp, nem Téged akartalak eltalálni, hanem ezt a… - azonban a fiú már nem tudta befejezni magyarázatát, ugyanis egy James által rámért hatalmas csapástól a földre zuhant. - Te kis nyomorult féreg! - tápászkodott fel ismét és megindult hangosan nevető barátja felé.

- Olyanok vagytok, de komolyan… - motyogta álmosan a kócos hajú Remus és összeszűkült szemeit meresztgette a viaskodókra.

- Mégis milyenek? - nézett ki rá oldalra James, miközben halálos szablyaként pörgette meg párnáját.

- Tőlem csatázzatok, de van fogalmatok róla, milyen rossz erre ébredni? - Remus megvakarta ellentétes vállát, miközben halkan ásított egyet.

- Talán ilyen? - azzal Sirius odarohant a még alvó Peter ágyához és lekevert neki egyet párnájával. A gömbölyded fiú lélekszakadva ült föl és nézett körbe értetlenül.

- Mi? Hogy? - kántált zavartan.

- Teljesen egyet értek Veled, Féregfark! Én is így gondolom… - szólt nagy komolyan Sirius, a párnát a vállára vetve.

- Mi? Mivel? Hogy? Mi történt? - a fiú megfogta fejét és továbbra is tanácstalanul nézett körbe.

- Oké, ekkorát nem üthettem. - szólt határozottan a merénylő, miközben áldozatát nézte. James ezalatt remekül szórakozott párnájának lengetésével.

- Elmondom, mi történt, Peter. - feküdt az oldalára Remus, hogy lássa értetlen barátját. - Ez a két őrült azt tekinti a világ legjobb szórakozásának, ha alvó embereket ébresztgethetnek fel a párnáik segítségével. Úgy hiszem, nagy mértékben példaképüknek tekintik a banyákat. De a próbálkozásaik elég kezdetlegesnek bizonyulnak.

- Aha… - szólt Peter elkerekedett szemekkel nézve fekvő barátját és tekintete semmivel sem sugárzott több értelmet, mint az előbbiekben

- A lényeg az, Peter, hogy ezek nem normálisak. - fordította felfele kézfejét Remus, ujjait barátai felé szegezve.

- Hát, ezt eddig is tudtam. - válaszolt vállát megvonva a fiú.

- Váhá! - kurjantott James és egy nagy lendülettel leverte az éjjeliszekrényén lévő könyveket, majd megindul Sirius felé, aki Remusra csapta Őt párnájával.

- Hogy a csuda vigye el! - szólt hangosan Holdsáp és megpróbálta legömbörgetni magáról halottat játszó szemüveges barátját. Sirius ugató nevetésben tört ki és csapott egyet párnájával. Remus megállt a küzdelemben, és tekintetét a röhögő fiúra függesztette.

- Mit ittatok, elárulnátok?

- Azt mondja… - szólt nevetve Sirius - Azt mondja… Csuda vigye el!... - azzal odasétált Remus ágyához és rátérdelt, a fiú mellé. Peter csendben figyelte az eseményeket. Egyszerre Jamesből is kitört a nevetés.

- Na, ha már feltámadtál, akkor mássz le rólam! - noszogatta Holdsáp tetszhalott barátját.

- Remus! Mi az, hogy a „Csuda vigye el!” ? Háhá… - nevetett tovább Sirius.

- Azt a kutya meg a mája… - csatlakozott hozzá James és lassan feltápászkodott.

- A leborult szivarvégit! - lökte meg Sirius a szemüveges fiút, mire az ismét Remuson landolt.

- Te nagyon szeretsz engem, James… - tartotta meg Remus a ráesőt.

- Igen, bevallom, már olyan régóta tetszel nekem, csak nem akartam elrontani a barátságunkat. - mormolta Ágas a párnája mögül nézve ártatlanul Holdsápra, mire az nevetni kezdett.

- Jaj, olyan elmebetegek vagytok… - szólt mosolyogva. Sirius pedig még mindig az ágyon összegörnyedve nevetett. - Bele ne halj, Tapmancs!

- O…. Olyan… háhá… Olyan mókás vagy. - nézett fel vigyorogva.

- Most miért jött elő ez a mániátok? Eddig sem káromkodtam soha. - szólt szelíden Remus, miközben James ismét egyre lejjebb kúszott róla.

- Na! Csak egyszer! Kérlek! - tette össze kezét Sirius. - Légyszí, na!

- Miért jó az Neked? - kérdezett mosolyogva Remus és teljesen elengedte az immár az ágyon üldögélő Jamest.

- Mit tudom én? Sok dolgot csinálok, aminek semmi értelme. - tette szét a kezét a hosszú fekete hajú fiú.

- Ez már igaz. - mosolygott rá Remus.

- Jó, utoljára kérlek, aztán azt is megbánod, hogy megszülettél! - hajolt közelebb nyomatékosan Tapmancs.

- Aszem, én fedezékbe vonulok! - szólt James, azzal leugrott az ágyról és folytatta harcművészeti bemutatóját, amelyet Peter ámulva szemlélt.

- Sirius, nem fogok ká… - Remus folytatta volna, de ekkor egy párna csapódott az arcába.

- Majd adok én Neked! - kurjantott Tapmancs és eszeveszett püfölésbe kezdett.

- Hogy az a… - mormogott Remus és karjait lóbálta védekezés gyanánt.

- Majdnem mondott valamit! Folytasd csak, gyerünk! - Sirius teljesen barátja fölé magasodott és úgy csapkodta, ahol csak érte. - Gyerünk, Rémi, halljam!

- Nem vagyok Rémi! - kiáltotta Remus, ám a párna suhogása tompított hangján.

- Jaj, hagyd már szegényt! - szólt halkan Peter még mindig az ágyon ülve.

- Te csak ne sajnáld, Ő akarta! - felelt Sirius, folytatva a vallatást.

- Sirius! Ne már! Légy szíves… - ordította mosolyogva Remus, miközben egyre csak lóbálta karjait.

- Halljam, Remus J. Lupin! Halljam! - harsogta túl barátját Tapmancs, miközben egyre a fejét célozta.

- Jó, elég volt! - kiáltotta a már teljesen zilált fiú és egy hatalmas lendülettel megragadta Siriust, ledöntötte az ágyra, ráült a derekára és lefogta.

- Meg akar erőszakolni! Vadállat! James, segíts! - jajveszékelt Tapmancs. Ágas azzal a lendülettel indult az ágy felé, mellyel az imént meglendítette párnáját, hogy egy ártatlan légy életét vegye. Végül Remus tarkóját találta el, aki hátra nyúlt, megragadta James pizsamáját és az ágyra húzta Sirius mellé, majd oldalra dőlt és átfeküdt szemüveges barátján.

- Kösz, Tapmancs, most én is bajban vagyok… - fordította oldalra fejét a hatástalanított támadó.

- Most utolsóból lett az első, látjátok? - szólt ideiglenes lepedőihez Remus, miközben kezeit lelógatta az ágyról.

- Vagy alsóból a felső! - szólt nevetve Peter. A fogva tartó felemelte fejét és rámosolygott.

- James! Te vágod, hogy egy vérfarkas karmai közé keveredtünk? - szólt nyugodtan Sirius, miközben kezét Holdsáp lábán nyugtatta.

- Te jelenleg a lábai között vagy, drága barátom. - bólogatott Ágas komolyan.

- Való igaz. - nézett tudálékosan a plafon felé Sirius.

- Békén hagytok? - érdeklődött Remus Peter felé pislogva.

- Még nem kaptam meg, amit akartam! - jelentette ki határozottan Tapmancs.

- Akkor maradtok… Elég kényelmesek vagytok, egyébként. - hajtotta homlokát Remus James csípőjére.

- Ez igazán felemelő. - sóhajtotta Sirius ujjaival Holdsáp combján kopogtatva.

Percekig maradtak így némán, majd Tapmancs Jamesre tekintett és úgy húzta fel szájának egyik sarkát, hogy tudni lehetett, ebből semmi jó nem fog kisülni. Eközben rajtuk fekvő barátjuk már lassan félálomban volt.

- Kiszabadulunk… - formálta hangtalanul ajkaival Sirius és egyszerre erőteljesen felnyomta csípőjét, amitől Remus felkapta Jamesről mellkasát.

- Áh, a rohadt életbe… - nyöszörgött Holdsáp és ledőlt Tapmancs mellé az ágyra, egyik kezét lábai közé téve, másikkal fejét fogva és szemét lehunyta.

- Jól vagy, Remus? - fordult az oldalára Sirius, miközben mosolygott megcsonkított barátján.

- Te állat… - szólt síró hangon a megsebzett, miközben James felállt az ágyról.

Sirius simogatni kezdte barátja karját.

- Bocsáss meg… El fog múlni nemsokára. - szólt sajnálkozva és kicsit közelebb hajolt.

- Mondd meg, hogy így hogy a fenébe lesznek kis farkasok, ha? - kérdezett mosolyogva Remus, miközben kinyitotta szemét és Tapmancsra nézett.

- Nyugi, lesznek és akkor majd én elmesélhetem nekik, hogy hallottam az apjukat káromkodni, még ha nem is olyan durván. - vigyorgott a mellette fekvőre szeretetteljesen Sirius.

- Egyébként már tényleg nem fáj, csak megijedtem… - szólt nyugodtan Remus és kivette kezét lábai közül.

- Akkor Te egy szimuláló vagy! Adjunk neki! - kurjantott James és ismét felkapta párnáját.

- Jaj, ne… Megint kezdődik… - nézett el a plafon felé Holdsáp, majd összegömbölyödött, hogy minél kevesebb helyen érjék az ostromlók.