Penna kézbevétele és letétele: 2004. július 30.
Jogok: Ezennel cáfolok minden olyan vádat, miszerint mindennek bármi köze lenne a Harry Potter - tagadáshoz.

Figyelmeztetés: NC-17; nyílt szexualitás
Megjegyzés: Ezt a szart (Snuffles mondta, hogy ezt írjam) egy 11 éves kis srác ihlette, ám nem úgy, ahogy gondoljátok. Most ezt így elég nehéz lenne kifejteni, de köszönet érte Melis Tominak…;o)

Kielégülés

Majd én megmutatom neki, ki a feljebb való. Reményvesztetten recseg és nyikorog az ágy, Ő pedig csak sikolt, nyüszít és zihál.

Nem kedvelem Őt igazán. Még csak nem is kívánom. Ha jobban belegondolok, taszít. Azonban a siker és hatalom tüze hevít, és vágyat kelt bennem. Nem vagyok egy ostoba senkiházi, akivel bárki kedvére szórakozhat.

Úgy terpeszti szét a lábait, hogy majd megszakad. Felhasítja a lepedőt körmeivel. Mintha kínoznák. Pedig csak a vágy az, amely eluralja testét és mindenét. Meg persze én. A szolgámmá teszem minden mozdulatommal. Hevesebb és erőszakosabb vagyok, mint valaha. Ő pedig élvezi. Nem csodálkoznék, ha beleájulna a szeretkezésbe.

Mikor érzem, hogy hamarosan elélvezek, hagyok egy kis időt neki, hogy fellélegezzen. Kihúzom magamat belőle. A legapróbb kis cseppemet sem engedem oda neki. Nem érdemli meg. Pedig vágyik rá. Könyörög is nekem, hogy tegyem vissza. Álmodj csak!

Miután a gyönyör elcsitult, összeszedem magamat és újra ostromlom. Csak arra koncentrálok, hogy alattam van minden tekintetben, és ez nagyon felizgat.

A lába az égben, kalimpál a kezeivel… Szánalmas. És én így láthatom. Ez mindent megér.

Megérzem, hogy már a közel jár a csúcshoz. A hangok, a rezdülések, minden erről árulkodik. Gonosz mosoly szökik az arcomra, és ismét elszakadok tőle. Hitetlenkedve, szinte rémülten néz rám.

- Könyörögj! - sziszegem a diadaltól megrészegülten.

- Kérlek… - suttogja és nyúl utánam, hogy visszahúzzon.

- Nem valami meggyőző. - kínzom még tovább.

- Kérlek, Perselus, könyörgöm! Csináld tovább!

A hangja szinte síró. Elégedett vagyok. Keményen folytatom hát, és Ő sikoltva megy el, majd az én nevemet kántálja. Nagyon helyes.

Elhúzódom tőle és otthagyom egyedül az ágyon. Öltözni kezdek, mint aki jól végezte dolgát. Jól? Mesterien! Ő pedig csak aléltan fekszik és zihál, alig kap levegőt. Nem egy szép látvány. Mikor már mindenem rajtam van, az ajtóhoz sétálok.

- Mikor jössz legközelebb? - szól utánam még mindig levegő után kapkodva.

- Fogalmam sincs. - vetem oda szárazon, és mérhetetlen elégedettséggel hagyom szobája magányában McGalagonyt.