19. Lucius és Bellatrix akcióban

Lucius Malfoy jókedvűen lefutott a pincébe. Büszke volt magára, hogy Voldemort megjutalmazta. Most az övé Hermione Granger, áruló fiának kis barátnője. Megkeserüli még azt is, hogy egyáltalán a világra jött! Fia helyett most őt alázza meg.

Belépett a foglyok szobájába, majd becsukta az ajtót. Azok ketten békésen aludtak a sarokban egymásra borulva. Olyan békésen, mintha nem is foglyok lennének. Még arra se ébredtek fel, hogy a varázsló belépett. Micsoda figyelmetlenség!

- Ez kezd egyre érdekesebb lenni – vigyorgott Lucius. – Kedves Perselus. Újabban már a diákjaiddal alszol? Ráadásul a legbénább házból? Csak azt ne mond, hogy már McGalagonnyal is összefeküdtél!

Piton és Hermione ijedten ugrottak fel. Malfoy állt előttük, kivont pálcával. A varázsló egy pálcamozdulattal megkötözte a fegyvertelen bájitaltanárt, majd a lány elé lépett.

- Szeretném, ha most elszórakoztatnál egy kicsit – búgta a fülébe, majd finoman beleharapott. Hermione igyekezett tiltakozni, és körmét a férfi karjába vájta. – Mutasd meg, mit tudsz! Pitonnak mivel szoktál kedveskedni esténként, mikor elbújtok a bájitalszertárban? – miközben beszélt, leszorította a lány mindkét kezét, és egyre durvábban harapdálta.

- Ha Voldemort megtudja, hogy a lányhoz nyúltál, megöl! – kiáltotta Piton, miközben igyekezett lerángatni magáról az erős köteleket. Tehetetlen volt.

- Ugyan… éppen ő volt az, aki szabad kezet adott nekem. Már nincs szüksége rátok. Holnap megöli Pottert, és akkor miénk a világ – nevetett Lucius, majd letépte Hermionéról a blúzt. A lány kétségbeesetten védekezett. Rúgott, harapott, tépett, amit ért. Egy sikeres mozdulattal kirúgta Lucius kezéből a pálcát, aki erre pofon vágta. A lány a földre zuhant, Lucius pedig azonnal rámászott. Durván csókolni, harapni kezdte, míg keze a ruháját tépte. Hermione már nem tudott védekezni, de nem is adta meg magát.

Piton ezalatt a földön kúszott a gazdátlanná vált varázspálca felé.

-----

Voldemort álmában lerázta magáról a tucatnyi Harry Pottert, és felegyenesedett. Meztelen álomtársa – az első Harry Potter, bizonyára a csapat alfa hímje :) - elismerően pásztázta végig testét pillantásával, majd egy ponton megakadt a tekintete. Voldemort elpirult, látva mit néz a fiú.

- Hogy merészeled megbámulni a legnagyobb varázslót a világon? – kérdezte.

- Csak a második vagy Dumbledore után, pajti. De szememben az első – közölte kedvesen Potter. – És elhiheted, Dumbledore-ra kevésbé vagyok kíváncsi meztelenül, mint rád. Miért ellenkezel? Minden kívánságodat teljesítjük!

- Akkor dögölj meg! – kiáltotta Voldemort.

- Minden szexuális kívánságodat! – pontosított Harry, és arcán nyoma sem volt sértődöttségnek a durva hang hallatán. – Ne aggódj! A méret nem minden. Így is ugyanolyan jó vagy, mint más férfiak… nekem csak te kellesz…

Voldemort elé ugrott és ököllel az arcába csapott. A földre zuhant, be sem tudta fejezni a mondatot. Harry megrázta magát, és felállni készült.

- Maradj a földön – tornyosult fölé a sötét varázsló.

- Alulnézetből igazán fenséges látvány – bókolt a fiú. – De miért nem mondtad, hogy ereszkedjek térdre? Megtettem volna, nem kellett volna ezért megütnöd. Oké, látom, ideges vagy. Engedd el magad, mi majd ellazítunk. Harry és Harry – kiáltott két klónjának, akik a közelben tébláboltak – masszírozzátok meg a Sötét Nagyurat!

Voldemort minden tiltakozása ellenére ismét a földre került. Két gyengéd kezű férfi masszírozni kezdte, míg egy harmadik lázasan csókolgatta. Ellenkezni akart, de a bájital lassan legyűrte. Keze - minden idegszála tiltakozása ellenére - közelebb húzta magához az egyik Harryt, és az ajkaiba harapott olyan erősen, hogy kicsordult a vére. Még álmában is szeretett a domináns fél lenni.

-----

Bellatrix befejezte az őrködést a Piton ház környékén. Egy másik halálfaló leváltotta, ő pedig visszatért a házba. Beszélni akart a Sötét Nagyúrral még a csata előtt. Volt egy új ötlete Potter ellen. Azt tervezte, százfűlé főzettel felveszi Hermione Granger alakját, és a csata hevében Potter közelébe férkőzik, így segítve Urát.

Voldemorthoz már nem sikerült bejutnia. Meglepődve hallgatta egyik társa meséjét, miszerint beszedett valamilyen bájitalt, és korán aludni ment. Ez nem vallott rá.

A hálószobából elfojtott nyögések hallatszottak ki.

- Megöllek, ha nem engedelmeskedsz! – hallatszott ki a vékony ajtó mögül. – Borulj térdre előttem, és tedd a kötelességed!

- Biztos velem álmodik – gondolta a nő, és büszkeség öntötte el a szívét. Biztos volt benne, hogy helyzete kiváltságos. Ő az egyetlen halálfaló, aki egy másik oldalát is ismeri a Sötét Nagyúrnak. Nem, Voldemort nem volt gyengéd szerető. Csak elvette, amire szüksége volt. Mindig akadt néhány női halálfaló, aki mindenre hajlandó volt. Bellatrix olyan szempontból volt kivétel, hogy ő túl is élte ezeket az aktusokat. Voldemort durva volt, követelőző, de Bellatrix meg őrült. Összeillettek. Néha még az is eszébe jutott, talán a Sötét Nagyúr is örülne néhány, a talárja körül szaladgáló halálfalóporongynak.

Végül úgy döntött, nem zavarja meg Ura álmát, inkább maga veszi kézbe az eseményeket, és a rabok szobája felé indult, zsebében a megfelelő bájitallal. Majd utólag szól tervéről. Lesétált a pincébe, ahonnan dulakodás hangja hallatszott.

----

Hajnalodott, amikor Voldemort felébredt álmából. Minden tagja reszketett, és enyhe hányinger kerülgette. Kimászott a fürdőszobába, ahol perceket töltött a hideg víz alatt, hogy valamennyire kitisztuljon a feje. Mikor végzett, kitámolygott a szoba elé, ahol Lucius Malfoy és Bellatrix egy asztalnál ülve várta.

- Jó reggelt Nagyúr! – hajlongott Lucius. Bellatrix csak biccentett. Mérgesnek tűnt.

- Lucius, azonnal öld meg Pitont! – förmedt rá Voldemort, még gyengén a sokktól. Hogyan engedhette, hogy így túljárjon a férfi az eszén? Vissza kéne mondania mai találkozóját Potterrel. Nem lesz képes ez az éjszaka után a szemébe nézni. De nem, nem teheti. Egész életében erős volt, nem tűrt ellenvetést. Árvaházban nőtt fel, az apja megtagadta, Dumbledore nem adta neki az SVK állást. Mindent elviselt és megbosszult. Most néhány álmában megjelenő csíntalan Harry Potter miatt törjön össze? A fenét!

- Már megtörtént – vetette oda a mérges Bellatrix. – Éjjel lementem a cellához, de már mindkettő halott volt. Ez a hülye megölte őket. Keresztülhúzta terveimet!

- Ellenálltak, amikor odamentem Grangerhez. Muszáj volt megölnöm őket. Piton megszerezte a pálcámat, és majdnem megölt. De azért végül enyém lett a lány… - nyalta meg a szája szélét Lucius. Nem tűnt idegesnek, hogy Voldemort megbünteti. Hisz ő adott szabad kezet neki.

- Persze, MIUTÁN meghalt – nevetett fel Bella.

- MIELŐTT meghalt! – kérte ki magának a férfi.

Voldemort felordított. Még ezt a két hülyét is el kell viselnie ma reggel?

- Most hagyjátok abba, ha túl akarjátok élni a mai napot! – ordította, és a haragtól egy kicsit közérzete is helyre billent.

A két halálfaló végre újra rá figyelt. Megijedtek haragjától. Talán túl messzire mentek?

- Mi történt? Rosszul néz ki… - mondta ijedten Bella.

- Piton átvert. A bájital, amit adott… nem, inkább nem mondom el. Örülök, hogy megölted Lucius. De most készüljetek. Szeretnék hamarabb a Roxforthoz érni, mint Potter – válaszolta a sötét varázsló, majd elviharzott. Dühös volt. Nagyon dühös.

----

Aurorok seregei zárták körül a Roxfort közeli völgyet. A hajnal első pillanataiban érkeztek. Tőlük nem messze a Főnix Rend tagjai, a roxforti diákok és maga Harry Potter várakozott. Harry komor arckifejezéssel nézett végig seregén. Eljött a nagy nap, amire évek óta készül.

Még egy óra lehetett vissza a találkozóig.

- Remélem, eljön – suttogta Harry az Igazgatónak.

- El fog jönni. Már ő is unja az állandó időhúzást. El akarja dönteni a jóslat szavait. Amíg te élsz, nem lehet teljes a sikere.

Ebben a pillanatban emberek százai hoppanáltak a völgy túlsó oldalára. Mind fekete csuklyát viseltek. Harry messziről felismerte Voldemortot, akit leghűségesebb követői vettek körül. Ott volt Bellatrix, az idősebb Crak és Mostro, Malfoy, és még sokan mások. Draco nagyot nyelt, viszontlátva apját. Nyár óta nem látta. Nem vágyott közel kerülni hozzá, de halálát sem akarta végignézni.

Voldemort kísérői között néhány nem emberi is akadt. Voltak vérfarkasok, óriások, és jó pár apróbb varázslény is.

Az aurorok mögött ott állt Gróp is, és Lupin vérfarkas szövetségesei. Más varázslények nem vettek részt a csatában. A kentaurokat Hagrid igyekezett meggyőzni, de nem járt sikerrel.

Harryt az egész esemény régi mugli kalandfilmekre emlékeztette. A két hadvezér – jelen esetben ő és Voldemort – megbeszélnek egy helyszínt és időpontot, majd seregestül felvonulnak a döntő csatára. Kettejük közül valaki meghal, és a másik fél megnyeri a háborút. Ilyen egyszerű az egész.

Voldemort néhány kísérővel elindult Harry felé. Halálfalói szétszóródtak a völgyben, az aurorok közelében. Egyelőre mindenki tartotta magát ahhoz a hallgatólagos megállapodáshoz, hogy nem kezdenek el harcolni. Majd csak ha Voldemort és Harry Potter összecsap.

A Sötét Nagyúr megállt néhány méterrel Harry előtt. Bár kihúzta magát, valahogy mégis összetörtnek és sápadtnak tűnt. Háta mögött Lucius és Bellatrix állt két oldalt. Szinte támogatták Urukat.

Draco meglepve vette észre, hogy apja egyfolytában igyekszik elkapni a tekintetét. Nem volt hajlandó a szemébe nézni, nehogy az elméjébe férkőzhessen. Inkább Bellatrixra figyelt, aki hirtelen észrevette pillantását, és Draco meg mert volna esküdni rá, hogy hunyorított egyet. Mi olyan furcsa a két halálfalóban? Nem tudott rájönni, és ez bosszantotta. Mintha üzenni akarnának valamit. Talán azt szeretnék, ha harc közben nekik, az ő oldaluknak segítene? Egy hunyorítással szeretnék megfélemlíteni? A fiú gúnyosan elmosolyodott. Akkor nem ismerik eléggé, ha azt hiszik, nem harcol ellenük.

A kis túlélő sokat gondolkodott azon, mit mondjon majd, ha szemtől szemben áll Voldemorttal végső csatájukon. Nem jutott semmi értelmes az eszébe. Így annál maradt, ami legelőször eszébe jutott.

Hello Voldi! – mondta Harry. – Hát végre találkozunk.

Nem értette, miért sápad el még jobban szavaira a félelmetes sötét mágus. Szinte ijedt volt a tekintete.

-----

Voldemortnak újra eszébe ötlött rémálma, mely ezekkel a szavakkal kezdődött. Csak nem válik minden valóra? Görcsösen mellette álló két halálfalójába kapaszkodott, majd egy kicsit összeszedve magát, pálcáját a fiúra emelte és szenvedélyes hangon felkiáltott.


Következik: „Álmomban már láttalak*”

(*bocs, ez csak egy poén, de nem bírtam kihagyni ;D)
---------------------------