6

- Nem értelek titeket – ásította Hermione egyik este egy finom, kandalló melletti karosszékben megbújva. – Hiszen ez érdekes anyag.

- Tudom! – csattant fel Harry. – De bármit teszek, rosszul járok: ha jól írom meg az esszét, az a mosolyautomata édesen megdicsér, és abból nem kérek. Ha rosszul, lerontom a jegyem, és a lelkiismeretemnek se fog jólesni, hogy a kedvenc tantárgyamból rontottam.

- Így marad a köztes megoldás – folytatta Ron. – Minél később írjuk meg, annál kevesebbet gondolunk rá.

- Mikor akarod elkövetni, karácsonykor? Jövő héten már szünet! – érvelt Hermione egyre elszántabban.

- Annál inkább nem kell ezzel foglalkoznom – jelentette ki vörös hajú barátjuk, miközben teljes hosszában elnyúlt a kicsik elől kisajátított kanapén.

- Ez nem megoldás… - puffogott Hermione, de Harry leállította.
- Ha megint veszekedni akartok, kinn a hóban tegyétek, rendben? Ott a tettlegesség is maximum hógolyózásba fajulhat.
- Évek óta nem hógolyóztam – méltatlankodott a lány.
- Épp ideje, hogy elkezdd – mondta a kelleténél lekezelőbb hangon Harry, mire Hermione –életében talán először- őrá sértődött meg.

- A vizsgákon sokra megyek, Harry Potter, a hócsatázási tudományommal! És nem csak ott… - felpattant és a lányok hálókörlete felé vette az irányt, még a lépcsőmászás közben is dohogva. – De ha azt akarod… jól van!

Záros határidőn belül, pontosabban egy perc letelte után katonásan, télikabátba és sálba burkolózva jelent meg a klubhelyiségben.

- Most boldog vagy? – förmedt rá Harryre.
- Soha jobban – sóhajtotta a fiú, és a kezébe temette az arcát.

Hermione elégedetten kimasírozott a kastélyból, és sötét bosszúval sietett ki a hófödte birtok méginkább hófödte fái közé.
Mikor megállt, és mérgét kifújva körülnézett – ráeszmélt, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, mihez kezdjen itt kint.

Nagy szerencséjére segítségére sietett egy jókora hógolyó, ami váratlanul nagyot puffant a hátán és halálra rémítette. Így már legalább nem unatkozott.

Az ABC első betűjének szorgalmas ismételgetésével kezdte kifejezni afelett érzett mélységes döbbenetét, hogy este hatkor megtámadták saját iskolájának saját udvarán, nem is olyan messze a bejárati ajtótól.

Mikor megfordult, egy fenyegetően közeledő sötét árny helyett Dalville-ra ismert, és önkéntelenül is eszébe jutott Ronék ostoba kelta macskás vicce. De igencsak hülyén venné ki magát, ha most elkezdené elvégezni a védekező intézkedéseket, hogy megtudja, azzal a lénnyel van-e dolga…


- Hogyan lehet hatástalanítani a Macskát? – kérdezte Dean azon az órán, mielőtt szavai saját röhögésébe fulladtak.
- Egyszerűen. Fogod és leveted magadról. Gyengébb nálad – felelte somolyogva Bressac professzor. – Az egyetlen fegyvere az alakváltás; ha rájössz a titkára, ha felismered a szándékait, könnyedén végezhetsz vele.

- Egyébként ezt nem ajánlom. Védett állat – tette hozzá, és, látva a diákok meglepett fintorát, nyomatékosításul felpattant az asztalról, és eléjük sétált. – De-de.

- És hogyan jövünk rá, hogy ő az, és nem az a valaki, akinek álcázza magát? – kérdezte Parvati, és a mondat édes hanghordozással való kimondása után már egyáltalán nem figyelt a válaszra. Ehelyett inkább a férfi nemesebb részeit fixírozta, amely tevékenység, mint tudjuk, a nadrágjának szólt.

- Első hallásra elég értelmetlen kérdés – jelentette ki Bressac, és egyenesen Hermionéra szegezte tekintetét. – De ha közelebbről megnézzük… nos, ez inkább a stilisztika gyönyörei közé tartozik.

Leemelte pillantását a Granger lányról, mintha ez a gyönyörteli szöveg csak neki szólt volna. S miközben Hermione amiatt sütötte le a szemét, hogy Dalville pont őt figyelte, mikor kiejtette száján a gyönyör szót, Dalville azért ült vissza asztala mögé, mert már igencsak zavarták Miss Patil övalatti méricskélései.

Ebből is látszik, hogy minden generációnak megvannak a maga sajátos problémái.

- Nos, egészen egyszerűen meggyőződhetnek arról, igazi személy vagy sem az, aki hirtelen szexuális érdeklődést mutat önök irányában. Vakargassák meg a füle tövét, és ha nem kérdezi meg, hogy mi a fene a céljuk ezzel, a Macska az, és igencsak élvezi a gesztust.

A kitörő kacagásban Hermione aggodalmasan pislogott a tanárra. Elvégre nem lehet minden szembejövő embernek megvakargatni a füle tövét!
- Granger kisasszony megnyugtatására közlöm, hogy a kelta macska csak Brazíliában őshonos – jelentette ki somolyogva Bressac, mikor elült a nevetés.


Ez az!

Nem lehet ő. Ez nem a Macska.

Akkor viszont az alak, mely pajkosan mosolyogva közeledik felé, valóban Dalville Bressac, és minden kétséget kizáróan azzal szórakozik, hogy ártatlan diáklányokat dobál meg hógolyóval.

A gondolat még az eddigieknél is nagyobb rémülettel töltötte el.