Consolamentum

12. fejezet

A bájos lányka korához képest meglehetősen szégyentelenül sóhajtozott, ahogy kedvese testén ringatózott. Csípője kéjesen hullámzott előre-hátra, le és fel; kibontott, hosszú haja pedig csak úgy lengett a háta mögött. Formás kezeivel melleit takarta: eleinte szeméremből, később azonban rájött, milyen kellemes is, ha ujjbegyeivel ingerli őket. Hátravetette fejét, és belesóhajtott a gyönyörű szeretkezésbe.

- Merlinre, Riri… - nyögte Perselus, ahogy a beteljesedés hevében belemarkolt a lány fenekébe.

Fejét szinte görcsösen a párnába fúrta, úgy mosolygott: elégedetten… boldogan.

Lily ráfeküdt mellkasára, és megcsókolta a nyakát. Reszketve pihegtek, és kíváncsian nézték egymást. A fiú megsimogatta a lány izzadt homlokát, és óvatos csókot nyomott rá.

Lily lehunyta a szemeit. Soha sem érzett még ilyen meghittséget; sosem tudta magát ekkora biztonságban. Minden olyan szép és gondtalan volt…

- Azt hiszem, Petunia tudja - mondta végül egészen halkan.

- Mit tud Petunia?

- Hát… kettőnkről…

Perselus összerezzent kissé, de nem ijedt meg különösebben.

- És az baj?

Lily megvonta a vállát.

- Fogalmam sincs. Nem érdekel, ha elmondja anyáéknak. Szeretlek - bújt hozzá újra.

A fiú bánatos szemekkel emésztgette az utolsó szót. Évek óta senki, még a saját anyja sem mondta neki, hogy szereti. Erre most itt ez a szépséges lány, a maga vadócságával, a teljesen más világgal, ahonnan jött, és azt mondja…

- Én is szeretlek - ölelte meg szorosan, mintha csak attól tartott volna, hogy megszökik.

Lassan föléje kerekedett, és megtámaszkodott a lány vállai mellett. Az kíváncsian figyelte, mit csinál. Perselus halkan szuszogva, szimatolva barangolta be illatos bőrét, olyan könnyű csókokat hagyva bőrén, melyek finomabbak voltak a pillangók érintésénél is. Forró lehelete izzadtságcseppeket csalt Lily bőrére, melyek aztán csiklandozva gurultak végig testén, megállapodva kulcscsontjának, ölének gödröcskéiben. Perselus ujjbegyeinek óvatos, cirógató érintésével simogatta, ahol csak érte, amitől a lány többször is megremegett. Mintha csak selymes virágszirmok hullottak volna rájuk… Mintha egy gyönyörű mezőn feküdnének, a magas fű rejtekében, csak ők ketten…

Lily szemeiből a kéj könnyei buggyantak elő. Ujjaival megmarkolta Perselus haját, és reszketve ívbe hajlott a dereka. Perselus a csípője alá bújtatta bal karját, ajkaival, nyelvének hegyével pedig a lány hasát, köldökét kényeztette. Ahogy kedvesét tartotta… a csodálatos szerelmeskedés közepette… úgy érezte, soha sem volt még ennyire szép szeretni és szeretve lenni.

- Kész van. Megihatod - térdelt a lány elé Perselus egy pohár vízzel, melyben elkavart egy keveset a fogamzásgátló bájitalból.

Lily bólintott, és lassú kortyokban felhajtotta tartalmát. Kedvese megcsókolta arcát, majd folytatta az öltözködést.

- Pihenj még egy kicsit… a múltkor is szédültél tőle… Addig hozok fel valami harapnivalót a konyhából…

Belebújt ingjébe, és összegombolta magán a nadrágot.

- Hadd segítsek - nyúlt a lány a fehérneműjéért. - Nem vagyok egy konyhatündér, mint a nővérem, de azért csak össze tudunk dobni valamit. Meglátod, mókás lesz!

Perselus elmosolyodott, és már nyúlt is az ajtó gombjáért, mikor az váratlanul kinyílt. Édesanyja száguldott be, egy nagy halom ruhával a karjaiban.

- Fiam, elhoztam a tiszta ruhákat a mosodából, majd hajtogasd össze őket és rakd… be… a…

Elakadt a lélegzete, mikor meglátta a meztelen lányt, ahogy az beugrik az ágyba, és magára rántja a takarót. Perselus olyan sápadt lett, mint egy kísértet, és a szeme villámokat szórt.

- Nem tudsz kopogni?! - förmedt rá.

- Nagyon sajnálom… - szabadkozott Mrs. Piton. - Bocsássatok meg!

Azzal kihátrált a szobából, és becsukta az ajtót.

A két fiatal egymásra nézett: tekintetük most némi félelmet tükrözött.

- Jaj, Perselus… - nyögte Lily. - Most mit csináljunk?

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj… Elintézek mindent - szorította meg a kezét a fiú, és már indult is az ajtó felé.

Az résnyire újra kinyílt.

- Fiam, kijönnél egy percre? - kérdezte anyja nem kevés aggodalommal a hangjában.

Perselus dühösen lépett ki a sötét folyosóra, ahol Mrs. Piton a kezeit tördelve várta.

- Miért nem tud egyikőtök sem kopogni?! - sziszegte a fiú.

- Apád is rátok nyitott?

- Nem, de korábban éppen elégszer! Elegem van! Hát nincs kezetek?!

- Bocsáss meg, kicsim, én nem is gondoltam volna, hogy…

- Nem is gondoltad volna, mi? Hát tudd meg, hogy igenis együtt vagyunk, és szeretjük egymást!

- De… fiam! És arra nem gondoltál… hogy bajba sodorhatod szegény kislányt?

- Lily nem kislány már, anya!

- És hogyha… teherbe esik? Merlinre, mi lesz veletek, ha gyermeke születik!

Perselus fejét elöntötte a harag és szégyenérzet fura keveréke.

- Nem fog teherbe esni, mert gondoskodtunk róla, hogy ez ne történhessen meg!

- Ho-hogyan?

- Főztem neki fogamzásgátló bájitalt! Semmi baja nem lesz!

- Ó, fiam! Hát te már el tudsz készíteni ilyen bonyolult főzeteket? - csillant fel Eileen szeme. Örömében összekulcsolta a kezeit. - Olyan büszke vagyok rád! - ölelte meg hirtelen. - Én mindig is tudtam, hogy nem örökölted apádnak azt a szörnyű, haszontalan természetét!

- Hagyjál! Ne ölelgess! - próbált menekülni a fiú kínlódva.

Az ajtó kinyílt mögöttük, és Lily óvatosan kikukucskált.

- Mrs. Piton - rebegte félénken.

- Gyere, aranyom, ne félj - törölte meg a szemeit Eileen, és végre elengedte tiltakozó fiát, aki teljesen belepirult a szorongatásba. Megsimogatta a lányka fejét, és büszkén végigmérte őket.

- Kérem… ne haragudjon Perselusra…

A nő leintette, és átkarolta őket.

- Csak apád meg ne tudja… - suttogta oda nekik, mert szinte maga is rettegett hitvese reakciójától.