Consolamentum

9. fejezet

- Ma lemosom a Mardekárt a föld színéről! - rikkantotta James a klubhelyiség kellős közepén.

Sirius, aki közvetlenül mellette állt, hatalmasat kurjantott, amit a tömeg lelkesen ismételt meg.

Az egész iskola lázban égett a szombat délelőtti kviddics-meccs miatt, melyet szinte mindenki úgy emlegetett már hetek óta, mint az év mérkőzését. James úgy járt-kelt a folyosókon, mint valami szánalmas páva: zászlókkal, kitűzőkkel és csípős megjegyzésekkel hergelve a mardekárosokat.

Barátai, évfolyamtársai, de főként Sirius tettek arról, hogy az összecsapástól legyen hangos az egész iskola: McGalagony csak e héten háromszor utalta őt és Petert büntetőfeladatra. Peter, Sirius hatására, többször is levetkőzte szürke kisegér jellemét, és hahotázott fennhangon a morcos mardekárosokon; hiszen észrevette: ekkora zenebonában még egy olyan jelentéktelen kis alaknak is több figyelem jut, mint amilyen ő.

Lily Evans most nem osztozott az ovációban. A kandalló melletti fotelben gubbasztott felhúzott, átkarolt lábakkal, és már alig várta, hogy induljanak.

A csapat játékosai lassan készülődni kezdtek, vállukra véve seprűiket, így mindenki fogta a maga kis konfettijét és zászlóját, és megindult utánuk.

Lily nem vett még talárt sem, hiszen úgy tűzött odakinn a nap, hogy megsült volna a fekete ruhákban. Unottan, meglehetősen borongós arccal követte a többieket, ide-oda passzírozódva a hatalmas tömegben. Mikor a szeszélyes lépcsőknél kicsit várakozni kényszerültek, sziszegve, bosszúsan fújta ki a levegőt. Nem volt elég, hogy a hetedéves Ann Chissick az arcába csapta lófarokba kötött haját: egy vörösesszőke, piperkőc hugrabugos még meg is érintette a fenekét, kihasználva a sokaságot. Ami a legjobban dühítette, hogy a fiú le sem tagadta tettét, hanem pimaszul az arcába vigyorgott.

- Ennyi örömöd legyen, te ripacs - morogta a lány, kissé hangosabban a kelleténél, amikor újra meglódult a diáksereg.

- Jaj, Lily, hát nem izgalmas? - sodródott melléje Dorothy Thronson, hollóhátas évfolyamtársa, aki szinte csillogó szemekkel kezdett áradozni a közelgő összecsapásról. - Annyira izgulok! Két galleonban fogadtam a hugrabugos Mycroft Bowles-zal, hogy James kapja el ma a cikeszt! Ha veszítek, a szüleim soha többé nem adnak zsebpénzt! Lily, figyelsz?

- Persze - dünnyögte barátnője. - Hát persze, hogy ő fogja elkapni…

- Szerinted is? Ó, de jó! Én…

- Ri-ri - hallotta ki Lily a tömegből az összetéveszthetetlen becenevet. Hirtelenjében hevesen dobogni kezdett a szíve.

Szemeivel Perselust kereste a nagy forgatagban.

A fiú a mardekáros folyosók felé vezető lépcsőknél álldogált, látszólag céltalanul támasztva a falat.

- Lily, hova mész? - kérdezte Dorothy értetlenkedve.

- Pisilni - felelte az, oda sem nézve.

- Na de a meccs!

- Dorothy, teszek a meccsre, pisilnem kell! Majd kimegyek, ha végeztem!

- J-jó… - dadogott a lány, majd csatlakozott a többiekhez.

Lily úszott a tömegben, furcsállták is, hogy menetiránnyal ellentétesen halad. Míg mindenki igyekezett kijutni az előcsarnokból, addig ő visszafelé evickélt.

Perselus tündöklő szemekkel figyelte, és kinyújtotta feléje a kezét, mintha gyorsan meg akarná szöktetni valahová.

Kézen fogva szaladtak az egyik, immár üres folyosón. Cipőik talpa csak úgy kopogott a néma köveken.

- Hova viszel? - állt meg Lily az egyik kanyarban, hogy kifújja magát.

- Itt jó lesz - pillantott Perselus az első ajtóra, ami a közelükben volt.

Óvatosan nyitottak be, és rá kellett jönniük, hogy a teremben valószínűleg mugli-ismeretet oktathattak, hiszen tele volt leselejtezettnek tűnő, mugli tárgyakkal. Mivel mindketten varázstalanok közt cseperedtek fel, nem tartották szükségesnek e kurzus látogatását.

- Mit fogunk csinálni? - ült fel Lily gyanútlanul az egyik padra. Hevesen lóbálni kezdte a lábait. - Kötve hiszem, hogy ebben a teremben tanulhatnánk… bármit… is…

Az utolsó két szót halkabban és meglepettebben mondta, mint a többit. Mikor cipője nekikoppant Perselus térdének, a láblóbálást is abbahagyta. A fiú nem rezzent össze a fájdalomtól: ha lassan is, de feléje araszolt. Megállt előtte, majd ujjai közé fogta arcát, és gyöngéden megcsókolta.

Lily még mindig ugyanúgy reszketett, mint első alkalommal. Teljesen belepirult Perselus ölelésébe. A fiú kezei azonban lejjebb kúsztak. Megsimogatták lábait, elválasztva egymástól combjait. Lily felsóhajtott, ahogy Perselus hozzásimult. Kezeivel megkapaszkodott a nyakában, hiszen borzasztóan megijedt.

Perselus egyik keze a padon reszketett, mert nem tudta magát rávenni a következő mozdulatra. Annak ellenére, milyen biztos volt magában, mikor elhívta ide a lányt, most csak akadozva tudta megemelni a kezét… és… megérintette vele a lány melleit.

Lily rémülten sikkantott egyet, és nyomban abbahagyta a csókolózást. A szája elé kapta a kezeit, és sápadtan pillantott fel a fiúra. Annak most valahogy egészen más fényben izzottak szénfekete szemei. Arca nyomott volt, mint mindig, mégis ott volt valami új a tekintetében, amire Lily egyáltalán nem számított.

Perselus nem kezdett el magyarázkodni, csak újra csókra hajolt. Kezei most a lány szoknyája felé csusszantak.

- Hah - nyögte Lily -, Perselus nem szabad! - dadogta, ahogy felismerte a szándékát.

- Miért nem?

- A mama megmondta… - szabadkozott a lány, félre téve veleszületett magabiztosságát. - Azt mondta, sose hagyjam egy fiúnak, hogy… ha…

Perselus ezúttal elvigyorodott.

- Ne nevess, baj is lehet belőle! - rótta meg az. - Akár… kisbabám is lehet…

- Nem, ha ezt megiszod… - halászott elő egy zöld löttyel teli flaskát talárja belső zsebéből Perselus.

- Mi ez?

- Bájital a fogamzásgátlásra.

Lily pár másodpercig némán pislogott, tekintete pedig hol az üvegre, hol a fiú szemeire vándoroltak.

- És… jó is?

Perselus ciccegve felsóhajtott, és megcsókolta.

- Leszokhatnál már arról, hogy kételkedj a képességeimben.

Szuszogva a lány nyaka felé kalandozott, finoman ízlelgetve annak porcelánfehér, puha bőrét. Kezei most már sokkal tudatosabban kutakodtak a ruhák alatt. Újra egymáshoz bújtak, Perselus pedig, megemelve a lányt a fenekénél, közelebb húzta az ágyékához. Lassan végigdőlt vele a pad tetején.

- Perselus! - suttogta Lily remegő hangon. - Én nem… nem egy pad tetején szeretném… először…

- Ezen ne múljon - mosolyodott el a mardekáros. Ahogy félhosszú hajszálai az arcába hullottak, egészen ördögien festett.

Előhúzta pálcáját, és megpöccintette vele a padot, melyen Lily feküdt. Az nyomban egy pihe-puha, fodros, baldachinos ággyá változott. Egészen belesüppedtek, ahogy újra a lány fölé kerekedett.

Félredobta talárját, és mélyen a szépséges, ékszerként ragyogó, zöld szemekbe nézett. Lassan befeküdt a lábai közé, azokat pedig addig igazgatta, míg szorosan át nem ölelték derekát. Lily összerezzent, ahogy ágyékuk összeért, hiszen nyomban megérezte a fiú vágyakozását. Lassan mégis lehunyta a szemeit, ahogy Perselus újra csókolgatni kezdte. Nem tudott tiltakozni a sok ingerlés és simogatás ellen; szó nélkül, mégis remegve tűrte, hogy a fiú kiemelje őt iskolai blúzából. Kissé félénken nézte, miként söpri azt félre, melltartójával együtt. Felszisszent, amikor a gyakorlatlan kezek és ajkak melleit érintették, és egész testében libabőrös lett, amikor a fehérnemű is lekerült róluk.

- Ne sírj, Lily - mondta Perselus halkan. Megsimogatta a lány izzadt homlokát, és kicsit lassított mozgásán. Szinte féltőn hajolt oda, és lehelt csókot a szemeire.

- Fáj - suttogta az. Szeme sarkában új könnycseppek buggyantak elő.

- Tudom… Ilyenkor mindig fáj… De mindjárt vége…

Lily szótlanul gombolta be magán az inget, és szinte félve érintette meg nyakán azokat a pontokat, melyeken az imént még a mardekáros leheletét érezte. Letette a lábait a földre, de látta, hogy azok még mindig reszketnek, megőrizve a szeretkezés emlékét. Elpirult, ahogy eszébe jutott, mit is tettek valójában…

Perselus a tanári asztal melletti csapnál ügyködött. Vizet engedett egy csinos kis pohárba, majd visszaballagott a padokhoz.

- Három teáskanálnyit kell elkeverni benne minden… minden alkalommal - fejezte be kissé zavartan, mosolyogva.

A lány bűvölte a poharat egy ideig, majd kiitta a tartalmát. Közben az ágy is visszanyerte eredeti formáját.

Mikor a teremben minden úgy nézett ki, mint érkezésükkor, egymásra néztek. Lily reménykedve tette fel a kérdést.

- Azért… szeretsz is, ugye?

Perselus arcán őszinte, boldog mosoly jelent meg, ahogy megölelték egymást. Lily nem tudta megállni, hogy viszonozza.