Consolamentum

6. fejezet

A vérvörös vonat sebesen száguldott keresztül a zöldellő tájon. Ahogy minden évben, ezúttal is gyerekek százait repítette egy varázslatos iskola felé. Perselus gondolatai is a titokzatos Roxfort felé kalandoztak volna, ha nem sikoltozott volna a lelke a szörnyűségek miatt, melyeknek nem olyan rég szemtanúja volt.

Lily izgatottan üldözte a nagy, síkos bőrű varangyot, mely engedetlenül ugrándozott egyik ülésről a másikra. A fiú felnézett rá, hiszen a rusnya állat most a ládáik tetején próbált elrejtőzni. Lily felpattant az egyik ülésre, és csimpaszkodva kapaszkodott a poggyásztartókon. Nevetve kergette a pimasz állatot, mely hangos brekegésekkel fejezte ki nemtetszését. A nagy viháncolás közepette Perselus be-belátott a szoknyája alá, és ilyenkor mindig fülig pirult. El is kapta a szemeit a lány fenekéről, és az üveghez nyomta forró arcát.

Amióta csak meglátta, hogy egy férfi és nő között másfajta fizikai kontaktus is létezhet a kézfogáson kívül, folyton ezen járt az agya. Próbálta kiűzni elméjéből annak képét, ahogy szülei egyesülnek a konyhaasztalon…

Ahol enni szoktunk…

Undorodott az emléktől, azt kívánta, bár elhajíthatná. Anyjának kétségbeesett sikolyai, kapálózása szörnyű borzalommal töltötték el. Apja pedig… durva volt, erőszakos, állatias… Reszketve a szívére tette a kezét, és kétségbeesetten bámulta haloványan visszatükröződő arcát.

Én is fiú vagyok… Férfi leszek… Ilyen durva ember leszek?

Lily majdnem leesett az egyik csomagtartóról, de heves kacagás közepette sikerült megkapaszkodnia. A varangy a fejére ugrott, brekegett egyet diadalittasan, majd folytatta az incselkedést.

Perselus felpillantott rá, és sokáig némán, aggódva csodálta gyönyörű mosolyát.

Őt nem… a drága Lilyt soha…

Nyelt egyet zavarában. Tudta legbelül, hogy az ő Ririjével sosem tudná megtenni azt, mint kegyetlen apja védtelen anyjával…

- Mutasd meg! - kapta el a kezét a lány uzsonna után. - Azt a varázslatot, amiről meséltél!

- Amivel lebegtetni tudok? - mosolyodott el Perselus. - Melyiket? Azt, amelyik az elsős könyvben van, vagy…

Ekkor kinyílt a fülke ajtaja, és három kisfiú kukkantott be.

- Van még szabad hely?

Lily és Perselus csodálkozva egymásra néztek. Végül a lány szólalt meg.

- Eddig állva utaztatok, vagy mi?

- Nem… csak elmentünk a mosdóba, és addigra egy csomó lány elfoglalta a kabinunkat…

- De hát… küldjétek ki őket. Elvégre ott vannak a csomagjaitok - pislogott Perselus, mint aki nem érti, hogy is jelenthet ez problémát.

A három fiú összenézett. A legkisebb, egy szalmaszőke hajú, sápadt és vézna gyermek kínosan elvigyorodott, majd feléjük nyújtotta a kezét.

- Igazad van, ez eszünkbe sem jutott. Remus Lupin.

Perselus kelletlenül kezet fogott vele, és bemutatkozott. A fiú alulfejlettebb volt a társainál, mégis érezte rajta, hogy idősebb náluk. Perselus, aki maga is közelebb járt a tizenkettedik életévéhez, mint a tizenegyedikhez, fitymálva végigmérte a másik kettőt, akik kissé távolságtartóan viselkedtek.

- Lily Evans - köszönt a lány is, majd még közelebb húzódott Perselushoz. - Ha akartok… leülhettek - mondta. - Ugye, Perselus?

- Elférünk - zárta le a témát a fiú.

Az ajtóban álldogáló másik kettő is beljebb merészkedett. A kócosabbik hajú, szemüveges fiú James Potterként mutatkozott be. A legmagasabb, egész bájos vonásokkal bíró alak is megszólalt végre.

- Sirius Black.

Perselus felvonta a szemöldökét, és lenéző hangon megszólalt.

- Olvastam rólatok. Az édesanyám azt mondta, az egyik rokonod még Roxfort igazgatója is volt.

Sirius ledobta magát az egyik ülésbe, és hanyagul igazgatta szép haját.

- Hát… bármit is olvastál, az rám nem igaz. Én különb vagyok a felmenőimnél.

Lily felvonta a szemöldökét, és vigyorogva Pitonra kacsintott.

- Nézd már, hogy odavan ez magától - bújt meg az üzenet pillantásában. Perselus nem bírta elfojtani mosolyát.

- Mit csináltatok, mikor megzavartunk titeket? - érdeklődött Remus kedvesen.

- Perselus épp egy bűbájt készült megmutatni nekem.

- Szóval te is varázslócsaládból származol? - kérdezte James unottan. - A ruhád láttán azt hittem, mugli vagy…

A két barát döbbenten fordult feléje a bárdolatlan hangnem hallatán.

- Egyébiránt nem lenne szabad varázsolnod, nem tudtad?

- Mintha számítana - jegyezte meg Perselus gonosz hangon. - Melyik lebegtető bűbájt kérdezted, Lily?

- Miért, több is van? - ámuldozott a lány.

- Igen… bár elsőben csak a Vingarduim Leviosa-t tanítják… Kár, a többi sokkal izgalmasabb…

- Akkor mutass egy ilyen izgalmasabbat!

- Pendeo! - pöccintett a pálcájával Perselus. A lány karfáján alvó varangy a levegőbe emelkedett, és óvatosan ringatózni kezdett, mintha csak egy bölcsőben feküdne.

A fiúk tátott szájjal bámulták a kis bemutatót.

Ahogy a béka visszaereszkedett a helyére, kinyújtotta az egyik hátsó lábát, megrázta, mintha csak csiklandozást érzett volna, és nem is röpködött volna.

Lily angyali kacagása éltetőbb volt Perselus számára minden eledelnél. Ahogy a lány kuncogva gratulált, érezte, hogy a szíve hevesen kalapálni kezd…

- Látványos - jegyezte meg James a lelkesedés legapróbb jele nélkül. - Honnan tudsz ilyen komoly bűbájokat? Még sose hallottam a családodról… Nem lehettek valami híresek…

- Otthon tanultam őket - sziszegte Perselus, és a lány tudta, hogy ez most érzékenyen érintette barátját.

- Egyébként sem a hírnév a fontos, hanem a tehetség - sietett a segítségére. - Megtanítod majd nekem is? - fordult Pitonhoz.

Mosolyával valamelyest sikerült meglágyítania a fiút.

- Hát persze.

- Na és repülni tudsz? - hajolt előre James, lenézően vigyorogva.

- Repülni? - kérdezte csodálkozva a lány.

- A varázslók és boszorkányok, bizonyos megbűvölt tárgyakat használva tudnak repülni, Lily - sietett a magyarázattal Perselus. Majd a faggatózó fiúhoz fordult. - Nem, mivel olyan környéken éltem eddig, ahol az ilyesmi feltűnést keltett volna.

James fintorgott egyet, majd újra hátradőlt az ülésen.

- Kíváncsi vagyok, mely házakba fogunk kerülni - szólalt meg Remus, hogy oldja a kínos feszültséget.

- Jaj, nagyon, én is! - kapta el Perselus kezét Lily. - Remélem, egy házba kerülünk! Árva lennék nélküled! Hiszen semmit sem tudok a varázslók világáról, csak amit te meséltél eddig!

Lily izgatottan tördelte a kezeit, ahogy elpillantott Remus vállai felett. Ő, a fiú, és Sirius már a Griffendél asztalánál ültek, és várták, hova kerül a többi elsős. Három P-betűs fiúcska várta türelmetlenül, hogy rájuk is sor kerüljön.

- Peter Pettigrew!

A még Lupinnál is alacsonyabb, tömzsi, húsos ujjú gyermek szinte reszketve lépett fel az emelvényre, ahol a szigorú arcú McGalagony a fejére helyezte a Teszlek Süveget. A rongyos fejfedő jó sokat töprengett, Perselus pedig már szinte toporzékolt a vágytól, hogy végre helyet foglalhasson Lily mellett.

- Griffendél! - kiáltotta végül a Süveg, bár korántsem olyan lelkesen, mint előzőleg.

- Perselus Piton!

Lily ugrott egy aprót, mintha bolha csípett volna a fenekébe. Felemelkedett a padról, hogy jobban láthasson. Perselus talárja egész nemesien lobogott, ahogy felsétált a lépcsőn. Vállig érő, fekete haja alól merész pillantást küldött az igazgató felé, kinek széke pont szemben volt vele. Az idősödő férfi mosolyogva biccentett, mintha bíztatni akarná. Perselus különleges, sötét szemei izgatottan cikáztak a tömegen, ahogy megfordult. Az igazgatóhelyettes a fejére tette a Süveget, ami lecsusszant egészen a homlokáig.

Várta, várta a megnyugtató szót, annak a háznak a nevét, melynek asztalánál a szépséges Evans-lány várt rá, de úgy tűnt, a Süveg tétovázott. Hosszú perceket ült alatta, mégsem történt semmi. Félve Lilyre pillantott, és az mintha mozgatta volna az ajkait. A Süveg váratlanul megszólalt.

- Mardekár.

Egy gyermeknél sem beszélt ilyen halkan és bizonytalanul. Perselus azonban nem csak emiatt esett kétségbe. Ismerte a Mardekár ház hírnevét; maga édesanyja is annak volt a tagja. És nagyon jól tudta, miként gyűlöli a mardekárosokat mindenki…

Összetörve szállt le a székről, és ballagott a túlsó oldalra, a zöld lobogó alatti asztalhoz. Azok lelkes ujjongással üdvözölték. Egy magas, rendkívül jóképű, vakítóan szőke hajú fiú felállt, és kezet nyújtott neki.

- Lucius Malfoy. Üdvözöllek a Mardekárban - mondta andalító, kellemes hangon.

Perselus egészen zavarba jött, ahogy helyet foglalt mellette. Ahogy mindenki lecsillapodott, és James Pottert is kihívták a székhez, Piton hátranézett. Tekintete találkozott Lilyével, aki rettenetesen szomorúnak tűnt…