Ron: Oké. Most felállok, és kirombbantom a nyomorult rácsot!

Piton: Eszébe ne jusson, Weasley!

Hermione: Miért, professzor úr?

Piton: Csupán azért, mert ha hozzáérünk, felrobban, Granger!

Harry: Remek. Akkor a plafont robbantsuk ki, vagy eseleg ássunk alagutat!

Piton: Felrobbannánk, Potter!

Ron: Szerintem sejtette, hogy ezt fogja mondani, prof úr.

Piton: Az oktondi arcátlansága kezd az idegeimre menni, Weasley.

Ron: Az én ideghúrjaim is rezgenek!

Hermione: Elég legyen Ron! Csak visszhangzik a hangod, és még meghallják!

Ron: Visszhaaaaaang! *Visszhang, visszhang, visszhang…*

Harry: Haver, te kezdesz becsavarodni.

Piton: Ha nem Potter miatt ülnénk itt, most igazat adnék neki.

Harry: Tessék?! Hogy azt én hibám?! Miért mindig minden az én hibám?!

Piton: Talán mert ragyás a homloka.

Hermione: Ne csináljátok már!

Harry: Ragya, hah, prof úr? Esküszöm, ha innen kikerülök, elmegyek egy plasztikai sebészhez, vagy mihez!

Ron: A aligha fog beválni.

Harry: Te vagy Piton professzor?

Ron: Még szép, hogy nem!

Piton: Azt hiszem, meg is ölném magam, ha ő volnék.

Ron: Ez hízelgő.

Piton: Nem igazán.

Hermione: Úgy viselkednek, mint valami gyerekek! Nem lehetne felhagyni a vitával, és csendben gondolkodni?!

Piton, Harry, Ron: NEM!

Piton: (hozzátetszi)…Granger!

Harry: Azt hiszi, tanár úr, hogy olyan könnyű ragyával a fejemen élni?

Piton: Igaza lehet, a sztárlét roppant leterhelő lehet…

Ron: Harry nem sztár?

Piton: És akkor a drágalátos húgod meg a Creevey-gyerekek kik voltak? Távoli rokonok?

Ron: Az teljesen más volt!

Hermione: Egyáltalán nem, Ginny rajongott Harryért.

Harry: Nem lehetne témát váltani?

Piton: Mi az, Potter? Az imádat sérti azt a hatalmas egódat?

Harry: Én legalább megpróbálom elerejteni az egómat!

Ron: Igaza van, ő legalább nem olyan pöffeszkedő, mint maga!

Harry: O-ó…

Piton: Én pöffeszkedő volnék, Weasley? Erről inkább Pottert kérdezze!

Hermione: Igaz is, Harry! Valamit titkolsz előlünk?

Harry: Áh, nem, dehoooogyis! Csupán úgy teszek, mintha nagy titkokat rejtegetnék, hogy mindenki rám figyeljen! Elvégre mindenki ezt gondolja rólam, biztos olyan is vagyok!

Hermione: Ne légy már ilyen…

Piton: Potter kissé kiborult.

Harry: Dehogyis! Én vagyok a nyugalom szigete!

Ron: Gyanítom, hogy valaki zátonyra futott.

Hermione: Hajótörött.

Piton: Ez reménytelen.

Harry: Hahó! Nem hallotta senki? Én vagyok a Nyugalom Szigete! Hullámzok, mint a tenger…

Piton: Ha nem hagyja abba, elhányom magam.

Hermione: Még egy tengeri-beteg!

Ron: Azt hiszem, hogy Hermione mindannyiunkat analizálni fog. Elkábítsam?

Hermione: Még mit nem! Ha el merészelsz kábítani, letépem az arcod!

Harry: A helyedben félnék. Elvégre Hermione biztos ismer egy arcletépő átkot!

Piton: Az feketemágia.

Harry: Annál rosszabb.

Hermione: Nem értek egyet!

Ron: Én igen.

Piton: Idióták…

Harry, Ron, Hermione: Halljuk ám!

Piton: Ne mondják!

Ron: Éppenséggel mondom.

Harry: Hagyjuk ezt.

Piton: Ej, Potter, magán nehezebb kiigazodni, mint az apján! Ha veszélyben a méltósága, máris bújkál?

Harry: Azt hiszem, jön az őr.

Piton: Ne akarja elterelni a szót, Potter!

Hermione: De tényleg jön!

Ron: Ez, van prof úr!

Piton: Ha még egyszer így szólít, esküszöm, Granger helyett én tépem le az arcát.

Harry: Haver, ma nem vagy imádnivaló formádban!

Ron: Haver, te meg… te meg…

Hermione: Hm…?

Ron: Olyan vagy, hogy azt nem lehet szavakba foglalni.


Harry: Ennek örülök. Fájt volna, ha…

Piton: Itt az őr! Háromra kábítsák el.

Harry: Na szép! Rögtön Ő a főnök… Stupor!