- És? Jól megvagytok Evansszel? - kérdezte James csevegő hangon a szobánkban, miközben az ágyneműjét igazgatta.

- Micsoda? - fordultam felé összevont szemöldökkel.

- Tudom, hogy együtt vagytok. Ha boldog vagy vele, én örülök neki. - nézett rám végül valóban nyugodt arccal.

- Öhm… hát…

A fejemben ekkor olyan gondolatok kezdtek el kavarogni, hogy magam is meglepődtem rajtuk. Ez ravaszság volt, cselszövés és fondorlat… Nem is lenne rossz, ha ezt hinnék! Ha Lily-vel „járok”, senki nem gyanakszik más egyébre.

- Bocsáss meg, hogy nem mondtam el, csak tartottam tőle, mit szólsz majd. - a nyelvemről csak úgy gördültek le a szavak, és mindent megbántam, amint kiejtettem.

- Ez érthető a legutóbbi hisztim után. De nem kell félned. - rázta meg a fejét James mosolyogva, tekintetében egy kis szomorúsággal.

- És… honnan tudod? - vetődött fel bennem a kérdés.

- Anthony látta, amikor a minap ölelgetted. - felelte és látszott, hogy közben összeszorul a szíve.

- Oh… - abszurd egy helyzet volt. Tehát James olyasmiből kifolyólag hitte, hogy a volt barátnőjével járok, ami Perselus miatt történt.

- Mi? - kerekedett el Lily szeme, ahogy beszámoltam neki.

- Sajnálom, én csak úgy gondoltam… - kezdtem magyarázkodni.

- Nem! Nem, Remus! Ez zseniális! - tette nyugtatóan a karomra a kezét.

- Igazán? - könnyebbültem meg kissé.

- Persze. Így aztán senki nem gyanakszik majd rátok, mi meg úgyis sokat vagyunk együtt!

- Én is pont erre gondoltam! - mosolyodtam el Lily arcát látva. - De… nem baj Neked, hogy azt hiszik, velem jársz?

- Egy ilyen helyes sráccal? Viccelsz? - a szemei úgy csillogtak, hogy szinte tényleg majdnem beleestem.

- Most úgy megcsókolnálak! - szóltam vigyorogva.

- Egy puszi is megteszi. - mosolyodott el még jobban szempilláit rebegtetve.

Odahajoltam és hosszan, elnyújtottan arcon csókoltam, mire Ő felkacagott.

- Te aztán nem vagy semmi, öregem! - rázta meg a fejét Sirius, ahogy a folyosón sétáltunk.

- Figyelj, James az áldását adta! - magyaráztam neki szelíden ezzel magamat is próbálván meggyőzni.

- Az hagyján, de vigyázz a csajjal! Édes, kedves, aranyos, viszont hatalmas bestia tud lenni! Láthattad Te is, hogy kiosztja olykor a mi drága Ágas barátunkat. - magyarázta száját elhúzva.

- Jól van, vigyázni fogok Vele… - hagytam rá a dolgot.

- Ó, szevasz Peter! - szólította meg Tapmancs a folyosón közeledő barátunkat egy elég érdekes, kacér hangot megütve.

- Jaj, ne! - ordított Féregfark, majd hátra arc és elrohant a másik irányba.

- Nem menekülsz! - kiáltott utána Sirius, majd a nyomába eredt kaján vigyorral az arcán. Egy darabig elgondolkozva néztem a hűlt helyüket, majd ballagtam tovább.

Csendben figyeltem a többi diákot, ahogy elhaladtam mellettük, majd megpillantottam Perselust. Megálltam. A szívem a torkomban dobogott. Pedig csak ott állt hátát a falnak vetve, egy vaskos könyvet tanulmányozva, haja az arcába lógott. Lassan körbenéztem. Senki nem figyelt rá, ahogy rám sem. Elindultam felé. Az idő pedig mintha megállt volna. A folyosó zsivaja egészen távolinak tűnt. Már csak pár méter választott el Tőle. Mosolyogva ballagtam felé teljesen megfeledkezve arról, mit beszéltünk meg. Hogy nem kockáztatunk. Ábrándos kifejezéssel az arcomon készültem elé lépni, amikor…

- Ez teljesen hibbant!

Sirius rontott ki a fiúmosdóból majdnem arcon csapva az ajtóval, ami így kinyitva teljesen eltakarta kedvesemet. Rémülten néztem rá, mint aki egy robbanástól egy csodás álomból ébredt. Így is volt valahogy…

- Mi van, Holdsáp? - vonta össze a szemöldökét.

Nyitogattam a számat, hogy mondjak valamit. Ez ennyiben is maradt. Barátom azonban túl jól ismert engem és talán, ha így visszaemlékszem, még látta is az arcomat, amivel Perselus felé közelítettem.

Még nagyobb ijedtségemre megfogta az ajtó kilincsét, és maga felé húzta, majd kissé oldalvást lépett, hogy megnézze, mi volt bódult és álmodozó tekintetem tárgya. Hatalmasat nyeltem, a pillanatok ismét vontatottan követték egymást. Ez alkalommal nem örültem ennek… Az ajtó mögött azonban egy teremtett lélek sem volt. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Perselus köddé vált.

Sirius értetlenül nézett rám kedvesem hűlt helyéről. Én csak mosolyogva megvontam a vállamat.

- Peter egy állat! - közölte végül a mosdó belsejébe mutatva.

- Én? Te akarod minden áron… - lépett ki az ajtón másik barátom.

- Mondd csak ki! - mutatott Peter orrára Sirius.

- Nem vagy normális! - nézett vissza rá Féregfark.

- Ugyan már, Peter, Te azt hiszed, hogy tényleg kukaccá változtatnám? - vigyorodott el Tapmancs.

- Képes vagy rá, Tőled kitelik! - felelte Féregfark elkeseredetten.

Ajkaimat összeszorítva kezdtem nevetni, mikor rádöbbentem, mit akar Sirius kukaccá változtatni.

- Látod? Remusnak tetszik az ötlet! - lendítette meg felém a kezét a cselszövő.

- Igazán? Neked talán tetszene, ha… ha… - dadogott Peter, ahogy rájött, nem is tudja, mit akar mondani.

- Ha a mancsomat tappá változtatnád? - segítette ki vigyorogva Sirius. Féregfark duzzogva elsétált mellettünk a folyosót betöltő nevetésünk közepette.

Másnap este Madam Pomfrey elkísért a Fúriafűzhöz, ahonnan a Szelemszálláshoz vezető alagút nyílt. Nem éreztem magam valami fényesen, így jobbnak látta, ha legalább eddig velem tart. Ez az éjjel mindig kizökkentett a rendes kerékvágásból, ha a barátaim nem tarthattak velem, márpedig most nem tehették meg. Nem kockáztathattuk, hogy a javasasszony észrevegye Őket.

A házba érve leültem a földre, és csak néztem kifelé az ablakon azon töprengve, mikor találkozhatnék kedvesemmel. Végül a hold felkelt…

Hajnalban fájó tagokkal ébredtem, rongyos ruháim nem fedtek teljesen. Feltápászkodtam a földről, a lábamba belenyilallt a fájdalom, majd a mellkasomba is. Odakaptam. Valami nem volt rendjén. Talán megrémültem valamitől az éjjel vagy csak egyszerűen nem tetszett a bezártság és megpróbáltam kitörni. Ezen elmélkedve sétáltam vissza a hosszú alagúton át. Mikor kiértem belőle megszaporáztam lépteimet, hiszen nem lett volna jó, ha bárki meglátja, hogy hajnalok hajnalán odakint kószálok.

Felmentem a hálókörletünkbe, barátaim az igazak álmát aludták még. Ugyan gyűlöltem az ilyen magányos holdtöltéket, de a hajnali Roxfort hangulatát nagyon szerettem.

Végigfeküdtem az ágyamon, és még ejtőztem egy kicsit arra várva, hogy barátaim felébredjenek.

- Jó reggelt! - köszöntöttem Petert mosolyogva, ahogy kócosan felnézett.

- Szevasz! Jól vagy? - ült fel szemeit dörzsölgetve.

- Igen, bár azt hiszem, randalíroztam egy kicsit az éjjel. Beütöttem magam néhány helyen. - simogattam meg mellkasomat elgondolkozva.

- Szia Remus! - üdvözölt Sirius is, miközben kipattant az ágyból, majd James is követte a példáját. Visszaköszöntem nekik, ám valami nagyon furcsa volt rajtuk. Nem tudtam volna megmondani, mi az.

Álmosan ballagtam barátaim mellett az első óránkra, akik meglepően hallgatagok voltak.

- Mi van Velük? - hajoltam oda Peterhez az átváltozatástanon, amikor is külön ültünk Jameséktől.

- Hogy érted? - kérdezett vissza halkan és értetlenül.

- Szerinted nem furcsák? - néztem el Jamesék felé, akik -mint azt abban a pillanatban észrevettem- éppen leveleztek.

- Hát… ami azt illeti, de. Szerinted mi bajuk lehet? - kémlelte az arcomat Peter.

- Azt reméltem, Te tudni fogod, hiszen Te voltál Velük az éjszaka.

- Nem történt semmi. Aludtunk. Én legalábbis aludtam. - vont vállat Peter.

- És az előtt sem történt semmi szokatlan? - próbálkoztam tovább, hogy kiderítsem, mi ez az egész.

- Öhm… Sirius fura dolgokat beszélt, de hát ez szokása.

- Mégis mit mondott? - fordultam jobban Peter felé.

- Lily-ről meg rólad beszélt, az még nem is volt furcsa, csak azt ecsetelte, hogy végül is jó páros vagytok, de Jamest néha majd megüti a guta.

- Hm… - szorítottam össze a szám és sütöttem le a szemem.

- Aztán viszont össze-vissza kezdett mindenféle hülyeséget beszélni.

- Például? - kaptam ismét Peterre a tekintetem.

- Valami olyat, hogy a Szellemszálláson fogtok randizni este.

- Micsoda? - néztem rá megrökönyödve. - Ez még viccnek is rossz.

- Én sem igazán értettem. - tette szét a kezeit Peter.

Az óra végéig Siriust és Jamest néztem. El nem bírtam képzelni, mit kombinálnak. Egyetlen megoldás volt, hogy kiderítsem, mi folyik itt…

- Olyan furcsák vagytok! Mégis mi van Veletek? - álltam eléjük a folyosón.

- Mi lenne? - nézett fel rám Sirius egy átlátszó, értetlen kifejezéssel az arcán.

- Ugyan, látom, hogy valami nincs rendben… - néztem egyik barátomról a másikra.

- Jaj, csak beképzeled, Remus… - legyintett Tapmancs, azonban James közbeszólt.

- El kell mondanunk neki…

- James! - szólt kérlelve Sirius.

- Vállald a felelősséget! - ripakodott rá barátjára Ágas, aki duzzogva karba tette kezeit.

- Hallgatlak Titeket! - húzódtam közelebb, Peter is így tett.

- Nos… tegnap éjjel a Szellemszálláson jártunk… - kezdett bele James.

- Mi? Na, de miért? - tört ki belőlem a kérdés.

- Sirius? - nézett barátjára James, hogy az folytassa.

- Öhm… én… Csak vicc volt. Csak tréfa… - hebegett Tapmancs.

- Micsoda? - értetlenkedtem tovább.

- Odaküldtem Pipogyuszt…