Már jó ideje sétálgattak egy poros úton, amikor Voldi a fejére csapott és elkiáltotta magát: Az asztmás gyógyszerem a házban maradt! – aztán a felismeréstõl újból eleredt a könnye – De a ház…nincs többé. Szeretett apám háza…- aztán kicsit kihúzta magát – Várjunk csak! Én nem is szerettem az apámat!- adott ki egy ördögi kacajt.
Egyszer csak az egyik bokor mögül elõjött egy fülhallgatós ürge, és odaszólt nekik.
- Gyerekek, ezt újra vesszük!- mondta, mire a többiek elszontyolodtak.
- Mért? – kérdezte nyafogva Voldi.
- Azért, mert az általad alakított fõ gonosz tök ciki! – rivallt rá a rendezõ – Nem gondolod, hogy egy kicsit furcsa, hogy az inhalálóért nyöszörög?
- Õ nem nyöszörög! Csupán fájdalommal átélve hangot ad gondolatainak és kételyeinek.
- Ahogy gondolod – somolygott a rendezõ – De még egy ilyen kitörés, és páros lábbal hajítalak ki a studióból!
Mindenki megrendült szavai hallatán, és Sophie odasúgta Voldinak a rendezõ távozta után: Nyugi, nincs semmi gond! Ha gondolod forgatás után belefõzünk egy-két csótányt a kávéjába!
Voldemort arca erre kividult, és hevesen bólogatott.
- Köszönöm srácok, tudtam, hogy ti igaz barátok vagytok- mondta boldogan – Viszont, a viccet félretéve, tényleg ott hagytam a Denem-ház forgatási helyszínén az inhalálómat!
- Jajj Voldi, hogy lehetsz ilyen béna? – kérdezte pimaszul Piton.
- Lehet, hogy nem vagyok egy erõmûvész, de szívesen lecsaplak, ha gondolod!- ajánlkozott a nagyúr, de Piton ezt köszönettel elutasíotta.
- Szerintem vegyünk az ajándék boltban neked valami gyógyszert, aztán folytassuk a filmet, oké?- kérdezte a hülyeségeiket megunva Sophie.
Végül megegyeztek, hogy elõbb a munka, aztán a szórakozás!