- Szeretlek, szeretlek! – zihálta a lány, és még erősebben szorította szédelgő kedvesét.

- Aha – sóhajtotta ő kábultan, és belecsókolt a puha, szinte csak az ő gyönyörére létező nyakacskába; Cissy felnyögött, és ismét örök szerelméről biztosította Perselust.

Együtt mozogtak, egyre gyorsabban, el-elfúló lélegzettel, és már egyikük sem tudta, hol ér véget a mi és a he (ejtsd: hi). Cissy beletúrt Perselus finom, fekete hajába, a fiú pedig csak késve tudott odanyúlni, hogy kiszabadítsa magát a cibáló ujjak közül. Ő maga el sem tudta dönteni, hol horganyozzon le, így best megoldásként fokozatosan erősödő tempót diktált, és sietett egy idegen emberi testtel összegörnyeszteni a falhoz tolt asztalt.

Cissy eközben a fizika törvényeiből mit sem vett észre; annál többet a biológiáéból. Érezte, hogy ha megvonják tőle az adagját, dühödten rohangálni kezd, összeroskad, majd fölpattan, és ismételten Perselusra támad – így kedvesének nem volt tanácsos meghátrálni a harci helyzet elől.

Esze ágában sem volt – minden ág teljes rendben a helyén, és Perselus halkakat nyögve hozzásimult az évfolyam bombacsajához. Igen! Megcsináltuk! És most is csináljuk! Majd összerándult, és még néhány kéretlen mozdulatlan sértette meg az ártatlan asztallap bársonyos lelkivilágát. Ezek után - immár elégedetten – még egyszer rányomta ajkait Cissy szájára.

- Szeretlek – sóhajtotta a lány idegölő makacssággal.

- Jól van – mondta Perselus, és lassú, elnyújtott mozdulatokkal öltözködni kezdett.

- Szeretlek! – kiabálta most már hangosan Narcissa. – Mondd te is... édesem...

Perselus szótlanul felemelt egy zoknigombolyagot.

- Ha nem mondod... ohh Perselus... mondd ki... kérlek... vagy gyere és légy férfi!

Perselus keserűen felsóhajtott. – Egy órán belül negyedszer?

- Na jó – folytatta elgondolkozva -, inkább szeretlek, Narcissa.

A lány erre felpattant, és vidáman mosolyogva a ruhái után kezdett kutakodni.

Perselus egy ideig mozdulatlanul gyönyörködött benne, ahogy a csinos kis aranyhúst kipirosítja a kék aranyvér (furcsa ellentmondás), és a jól elrendezett formák boldog halleluját járnak a levegőben. Narcissa épp az asztal alól szedegette elő a harisnyatartóját.

Perselus megpöccintette a pálcáját a gyertya felé és kilépett az ajtón. Távoztában még vetett egy pillantást a felsikkanó lány felé. Hogy mire nem jó az Imperius átok – gondolta álmos elégedettséggel.

VÉGE