Mrs Lucius: A Malfoy Hullaház
ミ
E pillanatban jutott eszembe először, hogy talán nekem is jelszavas belépéshez kéne kötnöm az oldalon lévő slashek megnyitását. Holott ez az írás nem is slash! Egyértelmű tehát, hogy hatást gyakorolt az idegrendszeremre. :) Mrs Lucius már megcsillogtatta kissé morbid humorát az Egy kis esti Bridge-partiban – elvégre Umbridge karakterének erotikus ficbe való emelése egyértelműen bestializmusnak minősül. De kegyetlenségének csúcsa bizonyára ez az új novella lesz egy ideig. (Amíg nem ír egy újabbat.)
Először is, az egyik szereplő nyíltan szerelemmel vádolja Lucius Malfoyt, mégpedig eme nagybecsű érzelem érzésével, tehát úgy tűnik, nagy a baj. (A férfiú természetesen visszautasítja a koholt vádakat.) Másrészről, ha SZEREPLŐK fejlécet kéne szerkesztenem ehhez a történethez, eltűnődnék azon, odabiggyesszem-e Lilian Evans nevét – ugyanis ő csak mint preparált holttest játszik szerepet a fictionben. És akkor azt még nem is említettük, hogy rögtön az első szövegrészben kiderül, mit rejtegetnek Malfoyék a szalon meglazult deszkája alatt – és az bizony nem fekete mágiás cucc, ellenben van némi köze Lily földi maradványaihoz.
Ha valakinek az eddigiek után elment a kedve az olvasástól, itt ragadom meg a billentyűzetet arra, hogy bocsánatot kérjek: még nem említettem azt a gondolati és érzelmi légkört, amibe mindez be van ágyazva. Az a groteszk, csúfondáros és végtelenül cinikus humor, amiben A Malfoy Hullaház éjjelifürdőzik, nem terem minden bokorban. Ha megengedtek egy énközlést: a Merengőn és a Lumoson is előszeretettel nyálazgatom végig a humor részleget, de Luciatus (Mrs Lucius) stílusát senkiéhez sem tudom hasonlítani. Szinte minden mondata sugározza azt az energiát, azt a nyelvi érzéket, amit tömören így tudok lefesteni: szó- és gondolatélcek minden mennyiségben. Nála nem marad ártatlan kifejezés az ,,ujjat húzni”, és a gyilkosság csak eszköz a sajátos humor hatásfokának emelése érdekében. Valamint az sem mellékes szempont, hogy a novella egy bizonyos halálesete bizony közrejátszik a sorsok további alakulásában. Következtében Snape nagy vagyont örököl, Lucius nagymenő lesz (igen, még az eddigieknél is nagymenőbb).
Kerülgettem a forró kását, a cselekményről magáról mégsem írtam túl behatóan. Egyszerű az oka: nem akarom lelőni a poént. Itt minden mozzanat egymásra épül, és, bár Lucius egoizmusa céltalannak és végtelennek tűnik, később az is kiderül, hogy – oké, valóban végtelen, de nagyon is van célja és haszna.
Végezetül álljon itt Lucius néhány megjegyzése a hangulat feltérképezéséhez: ,,Olyan gyönyörű, mintha én lennék XX kromoszómákkal. [...] Na jó, Lockharttal úgyis gyakoroltuk a felejtésátkot, majd levizsgázom édes feleségemen.” ,,Sev nem ebben a kategóriában van, ő túlmutat a hetero lét unalmas jelein.” Az író is túlmutat a hetero ficek unalmas jelein: a rejtett slash mindenütt jelen van nála, de ez nem karikaugró tényező. ;)
2007. 01. 03.
Tettes: Susan Kreber
|